szerző: MóniOmara Portuondo a kubai zene legendájának búcsú fellépése - Homenaje al Buena Vista Social Club 2024. október 6. Papp László Budapest Sportaréna
2024. október 6-án egy valódi díva lépett fel a Papp László Budapest Sportarénában. Előre tudható volt, hogy Omara Portuondo utoljára nálunk látható élőben, mert visszavonul a nagyközönség elől. Barcelonában a menedzsere, aki egyben a fia is, az egészségügyi és az általános állapota miatt hozta meg ezt a döntést. Ariel Jiménez Portuondo a közösségi médiában írt részletesen a fejleményekről, ami még jobban fokozta az érdeklődést a művésznő felé.
Az 1930-ban, Havannában született énekesnő európai turnéja így is nagy bevállalás volt, ha csupán az utazás fáradalmaira gondolunk, vagy arra, hogy heteken át mindig idegen helyen alszik, ami önmagában megviseli az idős szervezetet. Nem vagyok kifejezett rajongója a kubai zenének, de lenyűgözött ez a hozzáállás, és tudtam, hogy ott a helyem.
A 21 fellépés a legutóbbi, Vida című albumának népszerűsítéséről szólt elsősorban, ami tavaly elnyerte a Latin Grammy-díjat, és jelölést kapott a 2024-es amerikaira is. Az album címe is utal rá, de aki hallotta Omarát énekelni, azonnal átjön az életérzés és a szenvedély, ami színpadon tartja több, mint 70 éve ezt a mindig mosolygós nőt, aki legutóbb 5 éve adott koncertet hazánkban. Mozgásszervi nehézségei miatt már akkor is egy rattan trónon ült, de ez nem vont le az előadás minőségéből.
Omara a húszas évei kezdetétől énekel. Hazájában hamar népszerűvé vált, de a valódi rivalda fényt azt hozta meg neki, hogy egyedüli női tagként a Buena Vista Social Club énekese lett. Amerikát ezután, 67 évesen sikerült meghódítania. Ez sem mondható egy sablonos karriernek.
A Club valójában létezett, ikonikus helyszínnek számított, ahol rendszeresen élő zene szólt. A legendás helyszínről dokumentumfilmet készített Wim Wenders 1996-ban, ami tovább növelte Omara népszerűségét, és egyben egy Grammy-díjat is hozott neki 1998-ban. A már akkor is veteránnak számító zenészekből egyedül ő van életben. Összesen közel 40 albumot jegyeznek a neve alatt, aktivitása folyamatos.
Az este repertoárjában eredetileg 14 dal szerepelt volna, kezdve a legendás Chan chan című dallal, amikor Omarát a fia tolta be tolószékkel, és bejelentette, hogy az előzetes hírekkel ellentétben, az édesanyja mégsem tudja vállalni a fellépést. A közönség így is állva tapsolt, és így hallgatta végig azt a rövid dalt, amit kíséret nélkül énekelt el, és úgy hajlította az utolsó sorát, hogy az élet belependült mégis. Jellegzetes fejkendője most sem maradhatott el. Távozása némi csalódást és űrt hagyott maga után, és bár a zenekara átvette a feladatokat, nem tudták a hiányát betölteni.
Klasszikus dalok érkeztek sorban, különböző stílusokban, férfi és női énekkel, fúvósokkal és sok tánccal, de valahogy az a szenvedély bennem nem tudott megszületni. Sokan álltak fel táncolni, és a koncert utolsó harmadában az énekesek is lejöttek a színpadról a közönség közé, de az a csoda mégsem lett ugyanaz.
Elhangzott a Donde estabas tú, a Guantanamera, a Mambo, a Bruca maniguá, az El cuarto de Tula és a Candela is. Nem volt a koncertnek annak ellenére rossz hangulata, hogy a főszereplő hiányzott, de azért mást kaptunk mégis. Le a kalappal a zenekar előtt, mert a számlista végeztével játszottak és szórakoztattak tovább, mintha nem is lenne holnap. Az utolsó dalokra már szoros volt a cipő, és lerúgta az énekesnő, hogy menjen mellé a tánc is. Összességében nem jöttem el rossz szájízzel. Omarának jó egészséget kívánunk, és hogy találja meg az életében azt, ami a színpadot pótolni tudja számára, mert az életenergia onnan áramlik felé, az biztos.