beszámoló [koncert]  2024. augusztus 26. hétfő   04:22

nincsen hozzászólás

  A 2000-es évek vége felé volt egy nagyobb thrash metalos újhullám, ami számos ígéretes bandát felszínre sodort. A hullám összességében nem maradt annyira tartós, a fiatal csapatok közül többen földbe álltak vagy jelentéktelenségbe süllyedtek azóta, mások viszont meg tudták vetni a lábukat és folyamatosan jelen vannak a színtéren, újabb és újabb lemezekkel. Utóbbiak közé tartozik a denveri Havok is, akik nem csak arról ismertek, hogy már az ötödik kiváló nagylemezt jelentették meg, hanem esetükben megvan az a kis plusz is, amely sok hasonszőrű csapatból hiányzik. Tempós reszeléseket, eszelős zúzásokat mások is tudnak, de a Havok-ban adódnak a dalszerkesztésben nem magától értetődő építkezések, illetve a virtuozitás is jelen van náluk, különösen a nem megszokottnak számító basszusgitáros poszton, Nick Schendzielos jóvoltából.
  Szóval a Havok érdekesebb banda annál, mintsem egy lenne a sok újhullámos thrash csapat közül, ugyanakkor a rétegzenei stílus miatt kiugró népszerűségre valószínűleg nem számíthatnak. Annál is inkább, mert David Sanchez frontember körül nagyjából senki sem állandó, sűrű náluk a tagcsere. Jellegzetes karakter még és eszelős játékáról ismert Pete Webber dobos, de őt legújabban a Fear Factory csábította magához és egy ilyen nagy név mellett kérdéses, fog-e ideje maradni a Havok-ra? Reece Scruggs gitáros viszont már hivatalosan bejelentette távozását a Machine Head-ben való érdekeltsége miatt.
  
  Úgyhogy beugró tagokkal ugyan, de a Havok mégis eljött hozzánk a Dürer Kertbe, hogy egy ütős thrash metal bulit prezentáljon nekünk. David Sanchez gitáros/énekes és Nick Schendzielos basszer mellett Brett Rechtfertig (Psychosomatic) gitározott, dobok mögött pedig Michael Ohlsont (Vektor) láthattuk. Előbb azonban még a Dust Bolt-é volt a színpad, ugyanis a német srácok is megmutatták, milyen a thrash metal szellemiség.
  Ez a műfaj általában a gyors tempókról, agresszív reszelésekről szól, a Dust Bolt zenéjében viszont elég sok volt a betonozó középtempó és a nagy headbang-elésekkel kísért kalapálás. Fazonra természetesen ezek a srácok is hozták a jellegzetes thrasher karaktert, a színpadi munka is elsőrangú volt. Lengtek a hajak, reszeltek a gitárok, sok csordavokál is szította a hangulatot, szóval tényleg nem lehetett belekötni a műsorukba. A 2014-es korai időktől kezdve a jelenkorig válogattak a munkásságukból, így hát lassabb és tempósabb dalok egyaránt helyet kaptak.
  A végére Lenny, a gitáros/frontember még a közönségbe is lejött a gitárjával, még a mikrofonállványt is hozta magával, itt kért egy utolsó, elsöprő circle pit-et maga körül, miközben zúzta és üvöltötte a mikrofonba a dalt. Gondolom nem kell ecsetelnem, mekkora hangulatot jelentett mindez, az addig is igen aktív közönség lelkes ovációval búcsúztatta a csapatot.
  
  A Havok-nál semmi nem látszott abból, hogy beugrósokkal érkeztek, mindenki ugyanolyan intenzíven vetette bele magát a zúzásba. Michael Ohlson kiváló képességű dobos, a Vektor amúgy is az egyik nagy kedvencem. Leütött mindent, amit kellett, de ezen a poszton valamelyest hiányoltam Pete Webber vadállatiságát, hihetetlen dinamikusságát. De belekötni természetesen itt se lehetett semmibe, sőt...!
  A csapat a legelső Burn albumot és az azt megelőző Pwn ’Em All EP-t kivéve játszott mindenről, de összességében a 2011-es Time Is Up korongról hallhattuk a legtöbbet. A csapat sajnálkozott, hogy a Covid időszak földhöz szögezte őket, ami miatt a legutolsó V című albumot nem tudták úgy megturnéztatni, ahogy akarták. Ma mindenesetre ezekből a számokból is előkerült néhány, de a Point Of No Return, Fear Campaign, Hang ´Em High, Prepare For Attack, Fatal Intervention, D.O.A., Intention To Deceive, Phantom Force, From The Cradle To The Grave, Covering Fire, Give Me Liberty...Or Give Me Death, Time Is Up dalokkal tényleg nem lehetett tévedni.
  
  A Havok stílusához illően a zúzós, thrash-es, tukatuka tempók mellett akadtak kimértebb, agyasabb, összetettebb megoldások is. A hangzás szuper volt az este folyamán, Nick basszusgitár hangzása is csodásan hallatszott. A basszer volt talán a legaktívabb a színpadon. Folyamatosan pörgött, vokálozott, igyekezett a basszuspengetéseit is látványosan mutatni a közönség felé.
  A végén ő is megirigyelte a Dust Bolt közönségből zúzását, így ő ugyancsak lement a színpadról a gitárjából a közönségbe zúzni. A hangulatot a csúcsra járatták, a közönségre igazán nem lehetett panasz. David Sanchez is elismerte ezt, sőt elmondta, hogy Budapest városa tetszik neki a legjobban, a kedves fogadtatás és a személyzet gondoskodása pedig egészen meghatotta őket.
  
  Naná hogy muszáj volt eljátszani egy ráadás számot. Olykor előkerült a turnén az Orwell – 1984 által inspirált Ingsoc, ma mi is megkaptuk ráadásként. Ennél a számnál nagyon jól megfigyelhető volt, hogy az eddigieknél összetettebb, tüskésebb szerzemény inkább odafigyelősebb hallgatásra alkalmas, mint eszement zúzásra és pogózásra. De emiatt így ráadásra pont jó is volt.
  A közönség viszont olyannyira lelkes volt, hogy nem voltak hajlandók abbahagyni a skandálást, így Sanchez-ék egyedülálló módon még egy ráadást adtak. Nick el is mondta, hogy mióta a banda tagja, ilyen még soha nem történt. Nem ismertem meg, melyik dal volt ez, talán valami egész új tétel, de ezúttal már tényleg vége volt, mondták is, hogy ennyi volt mára a tarsolyban.
  Egy jó kis zúzós thrash bulira számítottunk, de szerintem ez a mai este oda-vissza túlszárnyalta a várakozásokat. Szerintem Havok-ék is meglepődtek az ennyire lelkes fogadtatáson, Budapest és a magyar vendégszeretet lenyűgözte őket, biztos, hogy fogjuk még őket látni errefelé, amelyre David Sanchez ígéretet is tett. A közönség pedig még a megszokottnál is többet kapott a csapattól, 2 ráadás dalt, szóval maximális volt ez az este.
  

Kulcsszavak:
  havok     dust bolt 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás