beszámoló [koncert] 2024. augusztus 8. csütörtök 06:16
nincsen hozzászólás
szerző: MóniLenny Kravitz az Arénában 2024. július 30. Papp László Budapest Sportaréna
Lenny Kravitz július 30-án töltötte szinte dugig a Papp László Budapest Sportarénát. A 60 éves new yorki születésű énekes, dalszerző és színész, számtalan hangszeren játszik, így legfrissebb, Blue Electric Light című albumát is egyedül vette fel a Bahamákon lévő stúdiójában. A mostani turné a koronggal azonos nevet kapott és szerencsére az állomások közé kis hazánk is bekerült. Legutóbb 2018-ban adott nálunk egy emlékezetes koncertet, így a rajongók nagy reményekkel néztek az este elé.
Mindig szeretem megfigyelni a közönséget. Érdekes, hogy egy előadó milyen korosztályt, milyen stílusú embereket vonz a munkásságával. A metrón utazva nem volt bonyolult tippelnem, hogy ki tart az Aréna felé. Pontosan azt a sokszínűséget, egyedi stílust láttam az öltözékeken, amit Kravitz is képvisel. Miután közösen léptünk be a metrókocsiba az Ivan and The Parazol frontemberével, Vitáris Ivánnal, nem is voltam meglepve, hogy itt találom. Trapéz nadrág, csizma és ing. Egy órával később ugyanezeket láttam a nagypapa korú, de kockás hasú énekesen is, ha nem is egyforma anyagokból. Jól példázta, hogy a gyökerek mégis közösek. Nem csak megjelenésben, hanem zenei vonulatokban is.
Devon Ross kapta a lehetőséget, hogy melegítse a színpadot. A gitáros, énekes hölgy vegyes kritikákat kapott. Sokak szerint a fellépést édesapja, Craig Ross intézte az egyébként modellként is jegyzett lányának, aki még nem áll készen egy Aréna szintű koncertre. A büszke apuka egyébként Kravitz bandájában tépi a húrokat, így szintén fellépett az estén.
21 óra magasságában végül a főszereplők is kivonultak, és nagy lendülettel belecsaptak az Are You Gonna Go My Way klasszikus taktusaiba. A közönség egyből vette a lapot, és felvette a fordulatszámot, de nekem rögtön az suhant át az agyamon, hogy vajon mit tartogatnak a ráadásban, ha már az elején ellövik a puskaport?
A 35 éves pályafutás dalaiból persze nem volt nehéz összeállítani a 18 dalból álló setlist-et. Az új albumot 3 nóta képviselte, amelyekhez már a videóklipek is elkészültek: a Human, a Paralyzed és a TK421. Ez utóbbit már közel 7,5 millióan látták a népszerű videó megosztón, aminek talán az is lehet az oka, hogy a szálkásra kidolgozott valamennyi izomcsoportot közkinccsé teszi a korát messze meghazudtoló énekes. Legyünk őszinték, kelleti magát, mint egy rossz ribanc, de mivel őszinték vagyunk, azt is meg kell mondanunk, hogy jól áll neki. A formának nagy ára van. Zöldségeken él, és hetente hatszor edz. Azt vallja, csak úgy tud kiegyensúlyozott lenni, ha a teste is jól van.
Kravitz általában önállóan dolgozik a dalain, és a koncertekre verbuvál maga köré zenészeket, de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne profikból összeállítva a csapata. Személyes kedvencem Jas Kayser dobos csajszi, akinek a hajkoronája kiadott egy külön személyiséget. George Laks ült a billentyűk mögött, aki szívesen csatlakozott a Fear végén kialakult improvizációs részhez. Minden zenészről elmondható, hogy különleges volt, de nem hivalkodó. Professzionális volt, de nem túl sok. A vokalisták szinte végig árnyékban maradtak, és a három fős fúvós szekció is fűszerként jelent meg az adott dalokban.
Kravitz ki is emelte az átkötő szövegeiben, hogy nagyon szereti a sokszínűséget az emberekben, és hogy a szeretetnél nincs fontosabb. Valószínűleg ennyi idős korára már megtanulta, minek mi a valódi értéke. A Bahamákon él, két kutyája társaságában, zöldségeket termeszt és egy tuning bogárral autózik. Önazonos életet él, az biztos, ezért amit mond, számomra mindenképpen hitelesnek hangzik.
Természetesen nem maradtak ki a nagy klasszikusok sem a repertoárból, és ez így is van jól. Érkezett sorban az I Belong To You, a Believe, The Chamber, az Again, az American Woman és a Fly Away is. A hangja pont olyan állapotban van, mint a teste. Album minőségben szóltak a dalok.
A már említett finálé végül az 1989-es Let Love Rule című dallal zárult. Kravitz azt nyilatkozta, hogy az új albumával szeretne visszatérni a fiatalságához, az élet élvezetéhez, a könnyedséghez. Talán ezért keretezte így az estét. A dal hosszú percekre nyúlt, mert az énekes végig sétált a kiemelt álló szektorban, miközben megpihent a keverőpultoknál, és énekeltette az extázisban lévő közönséget. A performansz természetesen megkívánta a hálós pólót, am talán csak neki megbocsájtható viselet. Az ülőhelyemről is jól látszott, éppen merre jár, mert a tömeg úgy kocentrálódott, mint az aranyhalak a tóban, etetés idején.
Összességében az este profi volt. Patikamérlegen volt minden kimérve, hogy semmiből se legyen sok vagy kevés. Kravitz egy olyan klasszikus zenész, aki nem mások által van összerakva, hogy 5 évig lapátolja a menedzsereknek a pénzt. Dalait saját elmondása szerint nem szerzi, csak hagyja, hogy kifolyjon belőle a szöveg, amikor éppen meg akar születni. Megtanulta úgy fogadni és élvezni az életet, ahogyan az van, és ez nem kis teljesítmény.