szerző: UtazóThe Dead South és Corb Lund fergeteges budapesti koncertje 2024. június 6. Budapest Park
A The Dead South ismét lenyűgöző koncertet adott a Budapest Parkban, ahol vendégül látták a szintén kanadai Corb Lundot is. A közös fellépés igazi kuriózumnak számított a műfaj kedvelői számára, hiszen a folk-bluegrass, ismertebb nevén country muzsika, hazánkban egyelőre fehér holló. Viszont a TDS és Corb Lund mostani közös fellépése még jobban meghozta a kedvünket a műfaj iránt. Várható volt, hogy egy igazán pezsgő hangulatú esten veszünk részt, ahol két klasszis dalaira csapathatunk. Az idő kegyes volt hozzánk, és nem áztatott el bennünket kívülről, viszont belülről annál is inkább, hiszen egy őrlő country muzsikára tiszteletlenség nem meglátogatni a söntés pultjait egyszer, de legjobb, ha többször tettük meg, lélekben koccintva a muzsikusokkal.
A The Dead South turnéjának budapesti állomásán az estét az Alberta-i, The Smalls alapítója, az ex-indie rock zenész, a sikeres country zenész, az 54 éves Corby Clark Marinus Lund, ismertebb nevén Corb Lund és csapata nyitotta meg. Ő nem csak hazájában, hanem az államokban is közkedvelt előadó. Nyolcszoros kanadai Country Music Awards Roots of the Year díjazottja, a 2017-es Break Out West Roots év szólóelőadója, JUNO-díjas, valamint számtalan más elismerést tudhat maga mögött. Tizenegy album és három aranylemez (Five Dollar Bill; Hair in My Eyes Like a Highland Steer és Cabin Fever) a mérlege, remek alkotó, szövegíró, country/ex-indie zenész és igazi macsó tehenész, aki előszeretettel nyúl a klasszikus témákhoz, mint a fegyverek, sírok, marhák, whisky és nők, melyeket country, ballada vagy éppen blues formában is megénekel. Igazat megvallva, nekem Corb dalai közül igazán a balladai hangvételű és a sodró lendületű dalai jönnek be, mint a Horse Soldier, Horse Soldier; The Cardplayers, When the Game Gets Hot, de a vérbő rockabilly Big Butch Bass Bull Fiddle című dala sem esett rosszul, illetve az örök klasszikus témájú Rye Whiskey / Time to Switch to Whiskey, melyet zárásnak szánt. Egy igazi csizma koptató csüdöngölős country dal, melynek hatására akaratlanul is a söntés felé vettük az irányt, míg a technikusok zökkenőmentesen pakolták a színpadot és adták át a terepet az est főzenekarának, a The Dead South négyesének.
A színpadkép már az első pillanatban megragadta a figyelmünket. Tekintélyes mérete szinte körbeölelte a muzsikusokat és stílusosan hozta a februárban megjelent Chains & Stakes albumuk borítóját, igaz konszolidáltabban, lánc és patak vérben úszó koporsó nélkül. Az est a Blood On The Mind-dal kezdődött, majd jött a balhésabb A Little Devil. Öltözékük az évek alatt semmit sem változott, és minden kellék a helyén volt: kalap, öltöny, fehér ing, és a világmindenséget összetartó hozentróger. Felszerelésük akaratlanul is összeforrt a zenéjükkel és hangszereikkel - maximális respect a kanadai bluegrass isteneknek. Jó barátok és alkotók révén minden maradt a régiben, Nate Hilts varázslatos whiskey-s hangja és a többiek, Scott Pringle (gitár, mandolin, vokál), Danny Kenyon (cselló, bőgő, vokál) hiánytalan fizimiskával és precíz játékkal vittek végig bennünket a dalaikon. A gitár, mandolin, cselló, bendzsó sodró harmóniái, ének és vokál témáik, valamint a berobbanó klasszikus albumuk, a Good Company maga volt a csúcspont ezen az estén. Egyébként szimplán ez az album is megtette volna, de mivel idén februárban megjelent a Chains & Stakes legutolsó albumuk, így csak részben, de beválogatták az album féltucat húzós dalait, mint a The Recap, Travellin´ Man, In Hell I´ll Be in Good Company, Honey You és a Banjo Odyssey, hogy a régi rajongóik se üres kézzel, hanem nyitott szívvel térjenek haza. Nem maradt el az áldomásivás, a közös koccintás és a jóhangulatú csürdöngölős karámbuli sem, igaz, az utóbbit az összesereglett emberek miatt csak szolidan rophatta a nagyérdemű. A tervezett programból a Chains & Stakes, az Illusion & Doubt és a Sugar & Joy albumokról a Yours To Keep, Boots, Time for Crawlin, Black Lung, Diamond Ring című dalok is helyet kaptak.
A csapatok hozták a papírformát, és az előadásuk tökéletes összhangban zajlott le, amit néhány rajongó a következőképpen fogalmazott meg: „Micsoda nagyszerű teljesítmény!; „Az egyetlen panaszom az volt, hogy a show túl rövid volt...”. Nem cáfolom az elhangzottakat, sőt, megerősítem, hogy hosszú órákig hallgattuk volna még őket, de sajnos a turné, valamint a fővárosi csendrendelet ezt nem tette lehetővé.
07:55
