beszámoló [koncert] 2024. február 29. csütörtök 09:43
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloBattle Beast, Saint Deamon, Induction 2024. február 18, Barba Negra Red Stage
Hosszú ideje kerülgetjük már egymást a Battle Beast-tel. A bandát természetesen már régóta ismertem, de a zenéjükkel valamiért nem jött meg az ihlet megismerkedni. Nem mintha bármi fenntartásom lett volna a csapattal, igazán nem is tudnék rá konkrét okot mondani. Így alakult. Viszont a Battle Beast-ből meglehetősen furcsa körülmények közül kivált Anton Kabanen új bandája, a Beast In Black már rögtön megtalált – még azzal együtt is, hogy zeneileg kissé lazább, a maga retrodiszkós kikacsintásaival oldottabb hangvételű, mint az anyabanda. De a Battle Beast-et a maga műfajában mindig is elismerés övezte, szóval most már tényleg ideje volt ellátogatnom a koncertjükre. És nem is bántam meg. Csak azt, hogy miért nem tettem eddig.
A csapat sikerét hűen mutatja, hogy bizony a Barba Negra nagyobb színpada kellett végül az érdeklődők befogadásához. Eleinte még nem tűnt annyira vérmesnek a létszám, az első két fellépő, az Induction és a Saint Deamon programja közben még kérdéses volt, tényleg indokolt-e a nagyobb terem, de a Battle Beast-re már összesűrűsödtek a sorok.
A rendkívül fiatal zenészekből álló Induction indította útjára a mai estét és teljesen korrekt műsorral alapozták meg a hangulatot. A zenéjükben igazából nem volt semmi olyan, amire különösebben felkapnánk a fejünket a heavy metal műfaj keretein belül, de a srácok (és a gitáros lány) láthatóan jól kitanulták a mesterséget és a jellegzetes heavy metalos dallamvezetésekkel olyan számokat írnak, amik könnyen a fülébe simulnak a műfaj rajongóinak. Lelkes közönség fogadta őket, innentől már csak egy közvetlen, szerethető színpadi kiállásra volt tőlük szükség, de ez is a helyén volt. Szóval ha valaki eddig még nem ismerte a csapat nevét, érdemes megismerkedni velük és az eddig megjelent 2 nagylemezükkel.
A svéd Saint Deamon már régebbi formáció, 2006-ban alakultak és a tavaly megjelent League Of The Serpent nagylemezük már a negyedik a sorban. Ők is lelkesek, szimpatikusak voltak a deszkákon, ők is a heavy metal műfaj jellegzetességeiből formálják egyik dalukat a másik után, de valahogy nem éreztem azt, hogy annyira megragadta a figyelmemet a csapat.
A közönség őket is jól fogadta, de manapság, amikor már olyan dömping van a zenekarokból, különösen a viszonylag szűkös kereteken belül mozgó heavy metal stílusban valami nagyot kellene gurítani ahhoz, hogy igazán figyelemreméltó legyen egy banda. Még ha nem is kell újszerűnek lenni, nem kell feltalálni a spanyolviaszt, de a dalszerzésben muszáj lenne valami nagyon magával ragadót alkotni. A Saint Deamon-ban ez nem volt meg számomra, de a jelenlévők közül biztosan sokan megtalálták a számításukat. Még ha elsődleges kedvence szerintem senkinek nem is lesz a svéd csapat (ahhoz azért kevesek), de kellemes háttérzenének érzem őket megfelelőnek egy heavy metal rajongónak.
A Battle Beast azért teljesen más ligában játszik az eddigiekhez képest, ez rögtön az elején kiderült. A csapat nagy színpadi rutinnal lépett a deszkákra, látszott hogy mindenki tudja, hol a helye, mi az ami működik és mi az amitől beindulnak a rajongók. Noora Louhimo énekesnő is meglehetősen extravagáns öltözetben libbent be a színpadra, kiköpött úgy nézett ki a két csavaros szarvval, mint a jól ismert Demona karakter.
A turné neve a csapat legújabb, Circus Of Doom című albumát népszerűsíti, így a mai program jelentős részben a friss dalokról szólt. Szám szerint 8-at (!!) vettek elő róla ma, szóval a lemez nagyobb részét lejátszották ma este. Konkrétan a Circus Of Doom, Armageddon, Place That We Call Home, Eye Of The Storm, Where Angels Fear To Fly, Russian Roulette, Wings Of Light, Master Of Illusion hangzottak el, úgyhogy valóban lemezbemutatónak tekinthető a mai este. Egyébként abszolút működtek a friss dalok is, jó íve volt a programnak, nem hiszem hogy voltak olyan rajongók, akik húzták a szájukat, hogy ehelyett miért nem ezt, vagy miért nem azt játszották. A Battle Beast jellegzetes, heavy metalos, de elektronikával és szintetizátor játékkal is finoman kacérkodó világa ma mindegyik dalnál jól működött.
Voltak persze a korábbi lemezekről is tételek, a Straight To The Heart, Familiar Hell, No More Hollywood Endings, Bastard Son Of Odin, Eden, King For A Day, Beyond The Burning Skies dalokat hallhattuk még, szóval igazán nem mondható, hogy spórolósra vette volna a figurát a Battle Beast. Jól szóltak, jól néztek ki a színpadon, működött a kémia a zenészek és a közönség között.
Persze a fókuszban mindvégig Noora Louhimo volt, nem is csoda, hiszen extravagáns kinézete és színpadi mozgása is vonzotta a tekinteteket, de a hangja egyenesen lenyűgöző volt élőben is. Az eddig is tudott volt, hogy rendkívül tehetséges a hölgy, de nála még a tipikus „első 1-2 számnál bemelegedés” jelenség sem állt fenn – az első pillanattól kezdve lemezminőségben énekelt. A legvadabb magasokat, a remekül megformált dallamokat, mindent tökéletesen hozott. Nagy kincs ő a Battle Beast számára.
Anton Kabanen távozásával egy dalszerzői kulcsembert veszített el a csapat, de ez szemmel láthatóan semmilyen csorbát nem jelentett szerencsére a minőségben. A Battle Beast stílusa, bejáratott zenei motívumai jellegzetesek azóta is (érdekes egyébként, hogy ezek a motívumok legtöbbje a Beast In Black-nél is megjelenik, szóval hiába folytatták külön úton Juuso Soinio-ék és Kabanen, egyszerűen a mai napig kitapinthatók a közös gyökerek, a dalszerzési megközelítések).
A két gitáros, Juuso Soinio és Joona Björkroth mindvégig nagyon ízlésesen játszottak, szólóik is jól megírt, jól komponált művek – szóval a viszonylag kevés forradalmi dologra nyitott dallamos heavy metal műfajban maga a dalszerzési minőség számít talán a Battle Beast legnagyobb erényének.
Meg a színpadi szórakoztatás is, hiszen a csapat gondoskodott arról, hogy a kemény heavy metal nóták mellett, némi önfeledt szórakozás, maradandó élmények, egy kis szusszanás is jusson a közönségnek. Ahogy elmondták, Janne Björkroth billentyűs amúgy barista, amit rögtön bizonyított is azzal, hogy ott a színpadon sebtében kikevert néhány koktélt, míg a többiek pár heavy metal alapmű felidézgetésével szórakoztatták a közönséget. A kész „műből” természetesen a rajongók is kaptak, de a többi zenész is lehúzott egy kupicával. Jópofa volt ez a közjáték, de kissé feleslegesnek éreztem.
Az már szórakoztatóbb volt, amikor egy külön digitális dobcuccal felszerelt szintetizátort gördítettek be Janne-nek, amivel addig szaladgáltak, pörögtek-forogtak a színpadon, amíg még futtában elérte a billentyűket Janne. Amikor már szinte vetődnie kellett az elsuhanó felszerelés után, nevetésben tört ki a közönség.
Ami viszont igazán emlékezetes momentum volt, szintén egy kis pihenő gyanánt Eero Sipilä szórakoztatta magánszámával a közönséget. A basszer egyébként többször is konferált a koncert folyamán, szóval Noora mellett amolyan második frontembere a zenekarnak.
Eero természetesen megköszönte a jelenlétet, és egy egészen különleges kis előadással készült a magyaroknak, ugyanis az Oroszlánkirály jellegzetes betétdalát, a Can You Feel The Love Tonight-ot énekelte a közönségnek. Nem is akárhogy, ugyanis az angol sok mellett a refrénben (papírról felolvasva) magyarra váltott és a finn zenésztől az „Érezd már a szív szavát” sorokat hallani egészen nagyszerű élmény volt. Eero persze elnézést kért a tökéletlen magyar kiejtésétől (egy helyen bele is kavarodott, nagy derültséget okozva), de teljesen rendben volt az előadás, nem csak a fonetikus kiejtés, hanem úgy az egész énekteljesítmény. Szóval nagy kalapemelés Eero-nak!
Úgyhogy ebből látható, hogy a Battle Beast koncertje nem csak kiváló zenei élmény volt, hanem remek szórakozás is, erről a zenészek kreatívan gondoskodtak. Noora még egy virágcsokrot is kapott a végén, szóval reméljük annyira szívükbe zárták a magyar közönséget, hogy nem kell sokat várnunk a legközelebbi találkozásig.
Az meg külön nagy ötlet, hogy a Battle Beast még Twitch-en élőben stream-elte is a fellépését, amit el is mondtak a színpadon. Így az otthon maradtak is követhették az élményeket, sőt hazaérve a páromnak is meg tudtam mutatni, milyen jó koncertet és ötletes geg-eket adott elő a csapat. Szóval még az előzetesen várthoz képest is nagyszerűbb este volt a mai, még úgy is lenyűgöző koncertet adott a Battle Beast, hogy jobbára csak a legutóbbi albumaikról játszottak és még olyan alapdalok is kimaradtak, mint pl. a Black Ninja.