lemezajánló [nagylemez]  2004. december 30. csütörtök   15:29

nincsen hozzászólás

  A stuttgarti Teamkiller zenekart Sidekick és Absidia tagok hozták létre, és egy párszámos demo, és egy 7 split után már itt is vannak az első hivatalos, önálló anyagukkal. Eddigi korongjaikhoz hasonlóan a kvartett itt sem nyújtja túlságosan hosszúra a dalait, a nyolc szerzeményt összesen 14 perc alatt darálja le. Nincs is ezzel semmi baj, ebből a Cro-Mags/Terror hatású, szikár muzsikából több egyszerűen káros az egészségre. Ugyan hallhatóan nem csak a fent említett csapatok inspirálták őket, de azért még így elég nyers, és könnyen kiismerhető lett a Some Scars, Some Hope, amelynek már az Another day/Scars I See kettősében megtalálható az album minden erénye és hibája. Pozitívumként mindenképpen kiemelném a horzsoló gitárhangzást, tökéletesen passzol ehhez a zenéhez, csakúgy, mint az énekes gyűlölettől fröcsögő hangja, amellyel ugyan a stílusban megszokott szövegeket köpköd a mikrofonba, de legalább igyekszik kevésbé egyszerűen, vagy ha úgy tetszik lényegre-törően fogalmazni, mint a Teamkiller zenéje. A nóta amúgy egy pár hangon elreszelt középtempós döngölés, és ezzel el is érkeztem a legfőbb negatívumhoz. A dobos ugyanis, társaival ellentétben, igencsak takaréklángon ég, ha nem gyors sikálásról van szó. Nagy ritkán elengedi ugyan a kezét, és egészen ötletes pörgetésekkel lepi meg a hallgatót, (mint például az Another Two Days közepe tájékán) amúgy elég sótlanul-viszont óramű pontossággal- szögeli végig a számokat. Néha kéne csak egy kicsit jobban megtaposnia a duplázóját, és a pár gyengébb tételből máris Bury Your Dead típusú energiabomba válna.
  
  A csordavokállal, és egy kevés dallammal felvértezett Overben már igazán elemében van, hogy a Behind Facadest, és a For Friends & Hope-ot már ne is említsem. Két meglehetősen pőre, ám annál sebesebb darabról van szó, elő-elő kerülnek ugyan harmóniák, de semmi esetre sem állítanám, hogy központi szerepet játszanak. A lendületből maradt még a már említett Another Two Daysre is, ami egy minden cicomától mentes, igazi, régi vágású hardcore-himnusz. (Nem hinném, hogy a borítóban, a dal szövege mellett véletlenül szerepelne egy fotó, amelyen az énekes Cro-Mags pólóban osztja az igét) Az utolsóelőtti You Guess is bővelkedik adrenalinban, és nem mellesleg a legjobb riffet is ez a szám tartalmazza. Természetesen mindössze pár hangból áll, de nagyon ötletesen illesztették ezeket össze, jól is esik a sok reszelés között. Csakúgy, mint a One Second súlyos, fenyegető bevezetője. A nóta vége felé azért rálépnek a gázpedálra, és a nagy cséphadarás közepette egyszer csak befejezik az albumot, amelynél valószínűleg fog erősebb születni a 2005-ös év folyamán, de mégis jólesik hallgatni. Mégpedig azért, mert végtelenül őszinte, és mert azt a fajta spontaneitást, azt a hirtelen haragot érezni rajta, amellyel a NYHC legendák első hanghordozóin lehet találkozni.
  
  1. Another Day
  2. Scars I See
  3. Over
  4. Behind Facades
  5. For Friends &Hope
  6. Another Two Days
  7. You Guess
  8. One Second

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: