beszámoló [koncert]  2024. február 21. szerda   07:18

nincsen hozzászólás

  Földes László, Hobo rendszeresen tölti meg az Arénát. Az eddigi években a születésnapja kapcsán adta nagyszabású koncertjeit, ám idén nem ő volt elsősorban az ünnepelt, hanem a 40 éve, 1984-ben megjelent Vadászat című duplaalbuma. A Kossuth-díjas énekes, dalszerző szerint a dalok ma is aktuálisak. Társadalom kritikáját most sem rejtette véka alá. A kerek évforduló apropóján, a korongok – felújított hanganyaggal - újra megjelentek. 2024. február 10-én megtelt a Papp László Sportaréna, jelezve, hogy a dalok népszerűsége töretlen.
  
   A Vadászat annak idején az akkor még létező Budapest Sportcsarnokban, Szikora János rendezésében élt meg egy bemutatót. A ravaszul becsomagolt harag díszletét nem kapta meg a zenekar, ezért ebben a formában többet nem került színpadra.
  
   A témát adta az élet: Hobo apja szenvedélyes vadász volt, és ennek a kultúrája nem volt szimpatikus a fiatal énjének. Visszaemlékezéseiben kifejezetten megalázónak élte meg, mikor vesszőzéssel vadásszá fogadták. Szabad asszociációban minden ellenérzését belegyúrta ebbe a dupla albumba a politikával és az egyenlőtlenségekkel kapcsolatban.
  
   Az album elmeséli a vadászat folyamatának teljességét és zárja az eseményt az azt követő tivornyával. Bemutatja az alá és fölérendeltségi viszonyokat. A helyszín az erdő, természetesen, ahol meseszerűen egészen érdekes figurák jelennek meg a hajtók és a vadászok mellett. Érkezik Piroska, Robin Hood, remeték, banyák és királyfik is. Ez a párhuzam zeneileg is vonul. Hallhatjuk a rock mellett Schubertet, Mozartot és az úttörőket is. Hobónál megszokott, hogy szaval, hiszen erős színházi kötődése van. Megidézi József Attilát, Petőfit és Pilinszkyt is. Ez utóbbit Bereményi Géza javasolta annak idején.
  
   Hobo dalait, idézeteit sokszor nyírta meg a cenzúra. Ez alkalommal mindent beemelt a koncertbe, amit eredetileg kigondolt, de végül nem kerülhetett rá a lemezre. A Mesél az erdő című dalban ki is emelte, hogy ezt a strófát végre elénekelheti. Ugyanígy került most sor Petőfi verseire is. A farkasok dala és A kutyák dala is kiesett a rostából annak idején. Ide tartozik a Kex is, Baksa – Soós János szövegét (Zöld sárga) szintén nem kívánatosnak minősítette az akkori illetékes.
  
   A dalok zenéjét Tátrai Tibor és Póka Egon szerezte, aki sajnos, már nincs köztünk. Tibuszt sokan hiányolták a koncertről, mint ahogy a másik ikonikus tagot, Deák Bill Gyulát is. Döme Dezső legendás dobos, már szintén odafenn pörgeti a verőket. Az eredeti felállásból mindössze Hobo maradt.
  Kicsivel 20 óra után, Major Tamás eredeti hangján szólalt meg a Prológus, miközben arcképe megjelent a kivetítőn. Hobo – saját bevallása szerint - vásári komédiásnak öltözött. Én egyszerűen bohócnak mondtam volna. A setlist nem okozott fejtörést, a dalok ugyanabban a sorrendben hangzottak el, ahogy a lemezen is hallhatóak. Hobo minimális átvezető szöveget szúrt közbe időnként, illetve a prózák hangzottak el, de rajta kívül senki sem szólalt meg a zenekarból. Nekik nem volt könnyű dolguk, hiszen ikonikus tagok helyettesítése volt a feladatuk. Kiss Zoltán gitározott, aki többször átszerelve adta elő a gitárszólókat. Gál István ült a dobok mögött. György Attila basszusgitározott és Nemes Zoltán billentyűzött, akinek a játékával Hobó annyira elégedett volt, hogy félbe is hagyta a számot, mondván, hogy ezek után nincs szükség a folytatásra. Deák Bill Gyula szerepét Bűdi Szilárdnak kellett átvennie, ami nem volt egyszerű feladat. Hanggal nem is tudta mindig hozni az ikonikus blues énekest, de mellette gitározott és szájharmonikázott is. Vendég előadóként Ács Eszter jelent meg, aki az Ott fogsz majd sírni című dalt énekelte, miközben Hobó sértett hősszerelmesként, bohóc orrot viselt.
  
   Az album dalai után természetesen a közönség visszahívta a zenészeket, mi pedig nagy kíváncsisággal vártuk, mi lesz a ráadás. Kontrasztba állítva, az újabb albumok dalait játszották. Az Új Magyarország, a Hashajtó sajtó és többek között a Pécsi lány után, az utolsó dal a nagy klasszikus, a Viharban születtem volt. Ezeket már nem jelmezben, hanem egy fekete, fehér, piros csíkos felsőben énekelte, aminek színei megegyeztek a Vadászat borítóképével, amit nem lehetett nem észrevenni.
  
   Az este megosztotta a közönséget, akik a vártnál sokkal szélesebb korosztályban képviseltették magukat. Többen hiányolták a még élő tagok jelenlétét, kevésbé voltak nyitottak a zenei változtatásokra. Nem kapták meg azt a nosztalgikus élményt, amire vágytak. Hobo meg is kérdezte, van-e olyan, aki negyven évvel ezelőtt is itt volt? Valószínű, voltak is ilyenek. Sokan hozták el a serdülő gyerekeiket is. Megemlékezés és köszönet járt az eredeti tagoknak is, majd utána – szintén fotókkal – kerültek bemutatásra a jelenlegi zenekari tagok.
  
   Hobonak biztosan egy időutazás volt ez az este. Középkorú volt, amikor kiadta ezt az albumot. Talán maga sem gondolta, hogy ekkora siker lesz belőle. Mindenképpen tiszteletet ébresztő, hogy ennyi idősen még van benne egy nagykoncertnyi energia. Jövő télen a nyolcadik évtizedét fogjuk már ünnepelni vele, ugyanezen a helyszínen.
  

Kulcsszavak:
  hobó 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás