szerző: MorelloSlaughter To Prevail 2024. január 28, Barba Negra Red Stage
Nem is tudnám megmondani, mitől lett hirtelen nagyon népszerű és nagyon felkapott a Slaughter To Prevail. Zeneileg igazából nem nagyon csinálnak mást, mint számos hasonló deathcore zenekar. Brutálisnak persze brutális, zúzósnak zúzós, vannak nyaktörő tempók, agyroppantó vokálok. De ilyenek máshol is vannak. A dalszerzésben sem érzem azt, hogy annyira kiugró lenne a csapat a pályatársakhoz képest – persze van jó néhány daluk, ami alkalmas felpörgetni a hallgatóságot.
Talán a csapat orosz gyökerei jelentik az érdekes egzotikumot, vagy néhány dal találta be jókor és jó helyen a színteret (mint például a Demolisher). De ez mindegy is: a lényeg az, hogy a csapatra felfigyelt a színtér és hirtelen egyre nagyobb publicitást kaptak. Mindez pedig oda vezetett, hogy komoly nemzetközi turnéra indulhattak, sőt ezt a mostani turnét önállóan hajtják végre, előzenekarok nélkül.
Szoktunk néha elmélkedni azon, különösen ha valamelyik nagy kedvenc bandánk érkezik a turnéjával, hogy tényleg szükséges-e 2-3-4 középszar előzenekar, egyáltalán kíváncsi-e rájuk érdemben a közönség, megéri-e jelen lenniük. Mondjuk az utóbbi pár évben, amikor már a turnézás is komoly logisztikai és anyagi kérdéssé vált, sokszor saját jogon is nagy nevek állnak össze közös turnéra, turnécsomagra, az ilyen felállás biztosan indokolt a közönség részéről is.
Az se baj, ha valaki önálló estet tart (láttunk ilyeneket, például a Machine Head csinált több turnét is ebben a szellemben), ekkor viszont azt várja el jogosan a közönség, hogy egy monstre programmal álljanak színpadra, vagyis tényleg egy bőséges műsort kapjanak a rajongók a kedvencüktől. Legalábbis ha egy olyan nagyszínpados produkcióról van szó, mint a Barba Negra Red Stage esetében.
A Slaughter To Prevail-nek egy EP mellett mindössze 2 nagylemeze jelent még meg, szóval azért egy masszív gigaprogramra még elég vékony a dalmennyiség, de végül is megoldható. Más kérdés, hogy egy death metal, deathcore műfajban nem lehet 2-3 órás koncerteket tartani, mint mondjuk egy dallamosabb vagy változatosabb zenei stílusban. Mind az előadók, mind a látogatók befogadóképességének (akármekkora fanok) egy ilyen brutális műfajban már 1,5 óra is masszívnak mondható, szóval túlzásokba sem lehet esni.
A Slaughter To Prevail azonban ezen a turnén nem készült a nagyátlaghoz képest látványosan hosszú programmal, szóval így azért kicsit foghíjasnak tűnt az este. Persze az is lehet, hogy rajtuk kívül álló okok miatt nem lettek végül más előzenekarok is a turnén. De a rajongók számára ez mindegy is: ők egy emlékezetes, brutális bulit vártak az orosz szörnyetegtől. Vagyis Alex Terrible-től és bandájától.
Tényleg meglepő volt, hogy egy ilyen hirtelen szárba szökkent, populáris műfajnak még manapság se nevezhető deathcore stílus üdvöskéje, a Slaughter To Prevail rögtön kapásból teltházat csinál egy Barba Negra nagyszínpadon. Ez igény ezek szerint megvolt rájuk. A rajongók izgatottan várakoztak, mindenki próbálta a színpadhoz legközelebbi helyeket elcsípni. És hogy persze az elmaradhatatlan moshpit-nek is részesei lehessenek.
Az intro rögtön kérdőjeleket formált mindenki feje felett, ugyanis némi elektronikus, táncizós dzsidzsi jelentette a felvezetést a brutális death metal előtt. Ez humornak teljesen jó volt, néhányan még bele is álltak a diszkótáncba, ez 1-2 percig teljesen működött volna, de szerintem alsó hangon 5-6 percen át ment a dizsi, ez pedig már kifejezetten irritáló volt. Pláne, hogy ha már a programmal se kényeztetnek túlságosan el, legalább akkor ne ilyen baromságokkal húzzák a maguk idejét.
Aztán persze végre a színpadra robbant a csillogó szörnymaszkos alakulat, stílszerűen a Bonebreaker című számmal. Mondanom se kell, a közönség rögtön teljes gőzzel beindult, rögtön fortyogni kezdett a mosh a színpad előtt. A színpadi intenzitásra sem lehet panasz, a csapat lendületesen pörgött a színpadon. A vezénylés természetesen Alex Terrible-t illette, aki rövidesen megszabadult az aranymaszkjától, később még a felsőjétől is.
A számok szinte mind a legutóbbi, 2021-ben megjelent Kostolom című albumról származtak, vagyis az Agony, Bratva, Made In Russia is az újabb idők szerzeményei. De a 2 legfrissebb kislemezes dal, az 1984 és a Viking is elhangzott a programban.
A jelenkori viszonyokat tekintve nyilván pikáns, hogy egy orosz származású banda járja végig Európa városait (amúgy miért is...? Ezen rugózni nem rasszizmus / sovinizmus / mittudménmiizmus, amit annyira illik elítélni?). Még akkor is, ha születési nevén Aleksandr Shikolaj (Alex Terrible) az angol Jack Simmons gitárossal alapította meg a bandát és ugyan a tagság nagy része továbbra is orosz, a banda azonban mostanra áttelepült Floridába.
Persze érthető módon elkerülhetetlen volt, hogy Alex az egyik konferálásában a háborúról is szót ejtsen, ahol elmondta, hogy a háború természetesen borzasztó, ő viszont egyformán szeret mindenkit, ukránt, magyart, angolt, amerikait. És persze oroszt is, hiszen mivel ő orosz, természetes hogy az oroszokat és a hazáját is szereti. És épp ez a borzasztó, hogy ez a háború az embereket elválasztja, szétszakítja. Szóval teljesen korrekten nyilatkozott meg Alex a témáról, nem is ragozták ezt a koncert folyamán, inkább a dalokon volt a hangsúly. Ugyanis sok mellébeszélés nélkül, inkább az újabb és újabb szerzemények darálásával foglalatoskodtak a színpadon.
A mai napra belefért még az I Killed A Man, a szintén sikerré vált Baba Yaga, a banda talán legismertebb száma a Demolisher és végül a Hell. A program végeztével különösebb búcsúzkodás nélkül levonultak a színpadról és a buli véget ért.
A közönség tulajdonképpen azt kapta a koncerttől, amire számított, de mégsem. A Slaughter To Prevail brutális hangorkánja meghozta azt a káoszt a nézőtéren, amiért mindenki érkezett. Nagy össznépi zúzás, moshpit és persze óriási wall of death-ek tarkították a mai koncertet, kellett persze a leguggolós-felugrós játék is, úgyhogy a közönségben tényleg nem volt hiba.
A hangzásban annál inkább, ugyanis egy sokkal tisztább hangkép kijárt volna ennek a koncertnek, pláne hogy ők voltak az egyetlen fellépő banda. A koszos, tompa hangzás nem szolgáltatott igazságot a daloknak és Alex öblös hörgései is sokszor eltűntek a masszában. Ilyen elő szokott fordulni, de 1-2 szám után illik kijavítani a megszólalásbeli hiányosságokat, ez viszont ma nem történt meg. És akárhogy is számoljuk, legalább 2-3 számnak még illett volna beleférni a programba ahhoz, hogy a rajongók tényleg úgy érezzék, hogy a maximumot hozta ki ebből az estéből a csapat.
A Slaughter To Prevail megmutatta az erejét, jó volt a koncert, de a fent említett tényezőket figyelembe véve lehetett volna jobb. Sőt mi több, egy ilyen kiéhezett közönség előtt, full teltházzal megvolt minden esély, hogy ez egy igazi bomba koncert legyen. A csuromvizes, lelkesen egymás szavába vágó rajongóknak ezeket kellett volna egymás arcába kiabálniuk: „Jesszusom mekkora volt!!!”, „Ez brutál volt!!!”, „Ez egészen elképesztő volt!!!” Ehelyett kifele sétálva innen is, onnan is olyan mondatok ütötték meg a fülemet, hogy „lehetett volna jobb is”, „ez kevés volt”, „gyatrán szólt”, stb. Szóval ezek szerint nem csak én voltam az egyedüli, aki hiányérzettel távozott. Azért komoly csalódottságot se láttam a rajongókon, de bizony igaz: ez az este tényleg szólhatott volna nagyobbat.
12:58
