hosting: Hunet
r38
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2004. december 13. hétfő   11:36
nincsen hozzászólás

szerző: András
Thy Catafalque: Tűnő idő tárlat
Szerzői kiadás

  Annak a szánalmas egyúttal azonban nagyon is jellemző - módon kevés embernek, aki nyitva tartja annyira a fülét, amennyire valódi zenerajongóknak illene, talán mond valamit, ha elárulom: a Thy Catafalque a Gire billentyűsének, Kátai Tamásnak a másik együttese. Akinek viszont mondtam valamit ezzel, az nyilván ismeri is a Thy Catafalque-ot, úgyhogy nézzük inkább, mit tudok leírni a leírhatatlanból a nagy többségnek
  
  Sokan elmondták már, hogy amit Kátai Tamás és mindenkori muzsikustársai (a Thy Catafalque-ban Juhász János) csinálnak, az valódi művészet, s el is kell mindig mondani, mert így van. Így van most is, túllihegni mégsem akarom a témát, mert úgy érzem, azzal egy kicsit meg is csúfolnám, amit művelnek. Az igazi művészet magáért beszél, nem kell senkinek a szájába rágni, hogy ez művészet, sőt, szavakkal nem is mondható el igazán, milyen, mert azért van, hogy megélje az ember. Márpedig a Thy Catafalque zenéje, ha lehet, még a Gire-nál is kevésbé fogható meg szavakkal, s ennek megfelelően elképzelni sem lehet könnyű, hogy milyen, de azért nézzük meg mélyebben is, miről van szó. Dalonkénti elemzésbe két okból sem bocsátkoznék: egyrészt akkor még a szokásosnál is combosabb lenne az irományom és még úgy sem mondanék el tizedannyit sem, mint lehetne, másrészt pedig, mint minden valamire való lemez, a Tűnő idő tárlat is egyvégtében hallgatandó.
  
  Régebben talán még nevezhettük a Thy Catafalque-ot egyszerűen metalzenekarnak, ezzel a lemezzel azonban végképp mindenféle stílusmegjelölés fölébe helyezték a muzsikájukat: még azt is lehetetlen volna megmondani, mennyi-mennyi gyökérből táplálkozik az itt hallható zene. Jócskán akadnak természetesen mindent elsöprő erővel zúzó témák, de ez már régen nem az a szint, ahol az egyéb elemek csak kiegészítik a metalt, itt már bizony együtt élnek vele - minden görcsösségtől mentesen érkeznek a drum and bass ütemek, az effektek, a hömpölygő szintetizátorfutamok (Kátai Tamás védjegyszerű stílusa ezer közül is felismerhető), a percekig tartó szimfonikus betétek. Itt egy gyönyörűen lebegő női énekdallam kúszik be, ott egy hegedűfutam sír fel, népzene-ízű motívum fest újabb színt a palettára, tibeti szerzetes énekel, gyermeki beszédfoszlányok sejlenek át egy egyszerű, alig körvonalazható samplingen, miközben szürkén-feketén morajlik a háttér, akár pink floydosnak mondható témák váltják egymást tomboló, nagy sebességgel zakatoló témákkal és öles ösztön-riffekkel, amik hallatán reflex-szerűen mozdul meg az ember teste.

  És mégis mindennek megvan a maga helye - monumentális, közel felfoghatatlanul komplex és robosztus egység a Tűnő idő tárlat, de egy pillanatra sem fullad kaotikába. Pont olyan, mint amilyennek a címe sugallja: megannyi csodálatos és különleges kincset mutat fel, de szép sorba, folyamatba rendezve azokat, úgy, hogy minél többször járja végig az ember, annál nagyobb lesz a kedve újra nekivágni. Ráadásul egysége is van mindannak, ami itt felsorakozik, az a bölcsességében is zaklatott, kesernyés hangulat, ami már a borítóra pillantva átlengi az embert, aztán ki-be bujkál benne, és nem csak egyszerűen libabőrössé teszi, hanem valahol belül idéz elő benne remegést. Az aztán persze előhozza a libabőrt is, egyszersmind azonban valahogy bizserget is - ezt hívnák felkavarónak akkor, ha a legszánalmasabb hatásvadász produkciók nem sajátították volna ki és öntötték volna le giccses mázzal a kifejezést.
  
  Az egységesség egyébként - nem túl meglepő módon a zenén túl az egész kiadványra érvényes, az átfogó koncepcióba szervesen illeszkedik a frontképtől a hátsóig az egész fekete-fehér borító és persze a Kátai Tamás munkáiban megkerülhetetlen szövegek is, melyek közt a saját tollából származó költeményeken kívül felbukkannak versek Ady Endrétől, Radnóti Miklóstól és Weöres Sándortól is. Nagy merészség a saját darabok közt az ő műveiket citálni, de aki kicsit is ismeri Tamás költészetét, az sejtheti, hogy cseppet sem lóg ki a mesterek közül, sőt: azt hiszem, ha valaki, hát ő az, akit sokkal helytállóbb is költőkkel egy lapon emlegetni, semmint holmi mezei dalszövegírókkal. (Hozzáteszem: ez a grandiózus muzsika nem is érte volna be ennél kevesebbel sem szövegi, sem vizuális értelemben, csak így lehetett teljes.)
  
  Mondhatnám, hogy az év egyik legjobb, legfontosabb, stb. kiadványa ez, de értelmetlen volna a Tűnő idő tárlat időtlen. Ennél nagyobb nyomatékkal nem tudom felhívni rá senki figyelmét, mert olyan elképesztő munka, hogy egy klasszikus szavaival élve annak érzékeltetéséhez én kevés vagyok. Nagyszerűségéről győződjön meg inkább mindenki saját maga, ez az alkotás úgyis önmagáért beszél.
  
  1. Csillagkohó
  2. Neath Waters (Minden vízbe mártott test)
  3. Bolygó, bolyongó
  4. Kék ég karaván
  5. Héja-nász az avaron
  6. Zápor
  7. Az ősanya szól ivadékaihoz
  8. Varjak fekszenek
  
  + Tide Opulent (mp3)
   Paths Untrodden videoklip



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. június 14.
Áron András & The Black Circle Orchestra a KKFM Rockházban
2024. június 15.
Brujeria: Esto Es Brijeria European Tour
2024. június 16.
Coldplay Live in Budapest
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Vented: Cruelty And Corruption
Drawing: Vol. 6
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
 kiemelt 
Hatebreed + Crowbar a Durer Kertben
  
Amikor egy zenekar már közel két évtizede aktív, és idő közben nemcsak megtalálta azt, amiben a legjobb, hanem azon belül még képes volt új utakat is nyitni egy egész műfajnak, valamint önmagát is időről időre újradefiniálta, felmerül a kérdés, hogy milyen elvárásai lehetnek még a közönségnek

Új dalokkal tér vissza Richie Kotzen a Dürer Kertbe
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
Rockmaraton 2024
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 sleepless    deep in the woods    long road    eye for i    mortal sin    hellripper    stratovarius    satyricon    tom hardy    amorphis    török ferenc    moonspell    gondolat kiadó    counterparts     adam sandler    helgrind    kellan lutz    terror    reggae    nulladik változat    hegyalja fesztivál    exhumer    farrelly    magrudergrind    blood red throne  

r43
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!