hosting: Hunet
r37
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2023. június 29. csütörtök   09:33
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Vektor, Needless, Beneath The Void
2023. június 25, Dürer Kert

  Manapság már szinte lehetetlen kult csapattá válni. A zenekar- és lemezdömpingben nehéz olyan szinten kimagaslót alkotni, amelyet nem nyel el a nagy zaj. És még ha népszerűségi/elismertségi státusz el is érhető, alapvetésnek nevezhető lemezeket (amik évek, évtizedek alatt is hivatkozási alappá válhatnak) ma már nem nagyon sikerül szülni, amikor sokszor az a mondás, hogy a rockzenében „mostanra már minden hangot lefogtak”. Pláne a thrash metal műfaj viszonylag szigorú keretei között nehéz valami igazán figyelemre méltót és különlegeset alkotni.
  Az amerikai Vektor viszont talán mégis villantott valami kiemelkedőt, amire egyszerűen muszáj volt felkapni a fejet. Erre ritkán van példa. Igaz, ők sem úttörők, még a logóban is rendkívül hasonló stílusú Voivod megteremtette korábban ezt a rideg, űr tematikájú tech-thrash metalt, amire akár a progresszív jelzőt is használhatjuk, annak kísérletezős, komplex, odafigyelős jellege miatt. És ők már a ’80-as évek óta a pályán vannak, szóval amit a Vektor csinál, az tulajdonképpen nem új, de annyira jó érzékkel és kikezdhetetlen zeneiséggel sikerült megfogalmazni a mondanivalójukat, hogy mind a kritikusok, mind a közönség felkapta a fejét, hogy itt valami nagy történik.
  
  Persze már akiknek a fülébe jutott a Vektor zenéje, mert ebben az underground műfajban nyilván nem lehet világra törő ábrándokat táplálni. De azt a kultusz szintet, ahol mondjuk a Voivod tanyázik, utódként simán elérheti a csapat. Már persze ha sikerül hosszú távon is életben tartani a Vektor zenekart, de erről később.
  A helyszín a Dürer kisterem volt, amely úgy-ahogy megfelelt a rendezvénynek. Létszám szempontjából pont teltház lett, így méretileg megfelelő volt, a teremben uralkodó hőség a szellőztetés elégtelen volta miatt azonban eléggé megnehezítette mind a rajongók, mind a zenekarok dolgát. Dőlt is a víz rendesen mindenkiről.
  
  Elsőként a Beneath The Void mészárolta le a hallójáratokat. Gyémánt Krisztián már afféle intézmény lett itthon a hazai death metalban. Akármilyen formáció élén látjuk (Sin Of Kain, Kill With Hate), pontosan tudjuk, mit fogunk kapni: kompromisszummentes, darálós death metalt, mindenféle kímélet és érzelem nélkül. Ami egyrészről a műfaj szerelmeseinek biztos pont, mindenféle kísérletezgetés és elhajlás nélkül. Másrészről viszont túl sok kapaszkodópont sincs ebben a zenében, így a kegyetlen pusztításon kívül mást igazából nem ad. De a a hangfalak felizzítására jó volt a Beneath The Void koncertje.
  A másodikként érkező Needless nevével már többször találkoztam, de élőben ez volt az első összefutásunk. Talán a két előzenekar közül ők illettek a legjobban a Vektor elé, mert a zúzós, ordítós darálás mellett náluk sok helyen jelen voltak mindenféle kalandozós, olykor melodikusba hajló témázgatások, vagy olyan apró kis nüanszok, üveghangok, amikre fel-felkapja az ember a fejét.
  Mindennel együtt nem láttam a Needless előadását annyira magával ragadónak, noha a srácok (és különösen a frontember) lelkesedése tényleg dicséretes volt. Egyrészről a hangzás volt egy kissé massza-szerű, a hangorkánból nehezen lehetett kihallani pont azokat a zenei finomságokat, ami érdekes lenne a csapat zenéjében. Másrészt úgy összességében a karakteres dalokat hiányoltam. A képességek, a lelkesedés a helyükön vannak, de a nagy témahalmozások mögött úgy érzem, elvesztek a dalok.
  
  És hát akkor a Vektor. Nem meglepő módon rendkívül izgatottan gyülekeztek a thrasherek a színpad előtt, hiszen az amerikai bandának ez volt az első magyarországi fellépése. És akik itt voltak, azoknál már szerintem elérte a kult státuszt a zenekar, szóval mindenkiben benne volt valahol mélyen, hogy ez most egy különleges koncert lesz. Én 2015-ben már láttam Bécsben a csapatot, akkor is lenyűgözőek voltak, így hát most se vártam mást.
  Az első 2 Vektor album, az 2009-es Black Future és a 2011-es Outer Isolation szerintem az első hangtól az utolsóig tökéletes alkotások és ilyet csak nagyon ritkán mondok. Komplexitásuk, technikásságuk, progresszív dalszerzési megközelítésük, meglepő váltásaik ellenére mégis sikerült annyi fogós, emlékezetes, akár dúdolható dallal, dallammal telepakolni, hogy meglepően befogadható a végeredmény még egy lehányt Akela pólóban kannásbort lóbáló, felvarrósfarmerdzsekis átlagjózsinak is.
  A 2016-os Terminal Redux letaglózó kritikai sikert aratott, ahol szintén találkozhattunk a kiváló dalszerzéssel, bár ez a lemez kicsit kalandozósabb, ha úgy tetszik, itt-ott jazz-esebb lett, mint elődei. Azóta csak egy split lemezen hallhattunk 2 új dalt, amelyek nem adnak határozott választ arra, milyen irányba halad tovább a Vektor, de az kétségtelen, hogy az eddigi életművükkel a heavy metal műfaj nagykönyvébe kell hogy kerüljön a nevük.
  
  Ma a 3 nagylemez dalaival készültek a koncertre, a 2 split-es nótát ezúttal nem hallhattuk. És ahogy az elején említettem, hogy a banda egyben tartásában is voltak kérdőjelek, ennek is megvolt a miértje. A Terminal Redux lemezzel valóban beérkezett a siker küszöbéhez a Vektor, ekkor azonban hirtelen szétrobbant a zenekar és úgy tűnt, a jövő nem hogy fekete, hanem egyáltalán nincs is. Később aztán leszerződnek a Century Media-hoz, akik furcsa módon rögtön a szerződés aláírása után szakítottak a zenekarral. Az okok David DiSanto énekes/gitároshoz vezethetők vissza, akinek magánügyi feszültségei vezettek a zenekar szétszéledéséhez és a jelek szerint a szerződésbontáshoz is, mert utána David reagált is egy hosszabb magyarázkodással és sajnálkozással.
  Mostanra viszont hála Istennek úgy tűnik, sikerült összeszedni magukat. Sikerült visszaédesgetni Erik Nelson gitárost, basszus és dob fronton viszont új tagokat toboroztak Stephen Coon és Mike Ohlson személyében. Mint a mai bulin meg lehetett róla bizonyosodni, a friss tagok semmivel sem rosszabb zenészek elődeiknél, remekül és lélegzetelállító precizitással hozták a jól ismert, közel sem magától értetődő témákat.
  
  A kiéhezett közönség szinte rávetette magát a dalokra. A kettes lemez kezdése, a Cosmic Cortex tökéletesen alkalmas az őrület beindítására. A rideg, misztikus űr tematikájához jól illeszkedő bevezető után berobbant a nóta és útjára indult a megvadult thrash. Már rögtön az elején megmutatott mindent ez a dal, mitől izgalmas a Vektor. Egyrészt ott van az azonnal headbang-elésre ingerlő, remek tempójú, tuka-tuka thrash. Lendület, adrenalin hatja át a számokat. Másrészt ügyes, figyelemre méltó riffek, melódiák és szólók színesítik a szerzeményeket, olykor egészen boszorkányos technikával. Mindez igaz a dobokra is, ahol szintén őrületes megoldásokat találhatunk, de basszuson is elröppennek olyan futamok, amiket kár lenne kihagyni.
  DiSanto szövegkiabálása az, ami szintén jellegzetes, különösen a kis sikkantásai, amelyeket unos-untalan megejt a dalokban. Talán ez az egyedüli elem az, amitől esetleg idegenkedni tud a hallgató, ettől eltekintve a metal műfaj esszenciája az, amit összebazsevál dalaiban a Vektor. Harapós, felpörgető, technikás, felfedezős, de mindezekkel együtt is fogós és emlékezetes. Számomra ezt jelenti a zenei zsenialitás.
  
  Folytattuk a Terminal Redux nyitányával, a Charging The Void-dal, ami szintén egy tempós, harapós dal, de még a korábbinál is több benne a zenei kalandozás. Hosszú számok ezek, de mindig történik bennük valami érdekes. Majd visszatértünk az előző lemezhez a Venus Project-tel, ahol váltakoznak az andalító témák a vad thrash-eléssel. Mindegyik hangszeres munkáját érdemes volt figyelni, élmény volt.
  A legátszellemültebb talán Erik Nelson volt, óriási lelkesedéssel horzsolta a gitárját, precízen nyomta a szólókat, magában még a szövegeket is énekelte. Bár ő is a távozók között volt David DiSanto botránya után, mostanra úgy tűnik, szent a béke. Ugyanis a két gitáros sokszor egymásra vigyorogva, egymás mellé állva, egymás munkáját figyelve és méltatva zúzták a nyaktörő témákat. Becsatlakozott hozzájuk olykor Stephen Coon, aki szintén nagy hajlóbálással, lelkesen pengette a basszust. Szerencsére egész jól szólt a cucc, az ő futamait is nagyon jól ki lehetett venni.
  
  Jöhetett egy szám az első albumról is, a Black Future-ről, ami nekem holtversenyben kedvenc az Outer Isolation-nel. Szó szerint bármelyik számot elővehették volna a debütről, az pusztított volna. Most az Asteroid-ot választották. A helyenként punk-os lendületű dal nagyot szólt a koncerten, be is indult a pogó rendesen. Aztán egy szinte lekövethetetlen témahalmozással dúsított, zúzós dal érkezett az LCD (Liquid Crystal Disease) képében. Még ha a gitárosok ujjai mindig ugrabugráltak is valamit gitárnyakon, komplexitása ellenére mégis abszolút befogadható a dal – ebben rejlik a Vektor zsenialitása.
  Szerencsére két szám erejéig is visszaugrottunk a debütre, úgy éreztem, ezek a dalok hozták a legtöbb lendületet (ezáltal a legnagyobb őrjöngést) a mai koncerten. Az Oblivion témázgatása és lendülete abszolút magával ragadó, a Black Future pedig maga a tökély, a dalszerzés zsenialitása.
  
  Ismét vissza a Terminal Redux lemezhez, a Pillars Of Sand-et játszotta el a csapat, ami megint csak megmutatja a Vektor sokoldalúságát. Éppen befejezték a dalt, amikor beindult a füstgép. Már épp méltatlankodni kezdünk volna, mi értelme a füstgépnek ilyen fülledt teremben, ahol így is dől az emberekről a víz. A furcsa édeskés szag azonban szokatlan volt, hamar kiderült, hogy mégsem füstgépről van szó. A Vektor tagjai is eltakarták az arcukat, David kérdezte is, hogy kigyulladt valami?
  Ugyanis egy poroltó indult be, annak a torkot kaparó, édeskés szagát éreztük. A színpadról is azonnal távoztak a zenészek, a biztonságiak pedig kiterelték az összes nézőt. A nagy tanácstalanság közepette annyit sikerült megtudni, hogy egy magáról megfeledkezett rajongó valahogy kihúzta a biztosítószeget az önfeledt bulizás közepette egy tűzoltó készülékből, az pedig elárasztotta a termet. Mindez ahhoz is vezetett, hogy a koncertet – biztonsági előírások miatt – nem lehetett folytatni, itt be kellett hogy fejeződjön a műsor.
  
  Mondanom sem kell, a rajongók (vérmérséklettől függően) hol csalódottan, hol idegesen vették tudomásul, hogy nincs folytatás. A koncert felfüggesztése után nem sokkal a gitárjával összenőtt Erik Nelson is ott sajnálkozott a pultnál a rajongóknak a sajátos befejezés miatt. De azért javasolta az elkövető alfelének lábbal való illetését, valamint a kedves édesanyjára is minden bizonnyal sokan gondoltak...
  Azért a tragikomikus helyzet miatt mégsem akart senki a kardjába dőlni, Erik például nagyot nevetett azon a felvetésen, hogy minden az ő hibájuk, minek játszottak olyan gyorsan, hogy a füstölő húrokra beindult a tűzjelző!? A gitáros igyekezett biztosítani a rajongókat, hogy mindenképpen szeretnének visszatérni, így reméljük, hogy teljes programot is láthatunk tőlük itthon. Ha nyúlfarknyinak nem is volt mondható a mai műsor (a biztonságiak a helyzet megnyugtatása érdekben azt szajkózták, hogy csak 1 szám volt még hátra, noha valójában 3 dal, a Collapse, a Recharging The Void és a Tetrastructural Minds voltak még előirányozva), azért maradt némi hiányérzet, persze ez nem a zenekar hibája. Mielőbbi ismételt Vektor koncertet a népnek!


Kulcsszavak:
  vektor     needless     beneath the void 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó helyszín: 

Dürer Kert - Budapest

 kapcsolódó cikkek: 

Először Magyarországon a titkos favorit amerikai prog-thrash metal banda, a Vektor

Fekete Zaj Fesztivál 2022

Necro Sapiens Tour 2022 - Baest / Beneath The Void a Robotban

Metal.hu évzáró turné: Watch My Dying, Beneath The Void, Heedless Elegance, Nest of Plagues

Megjelent a Beneath The Void ...Into Oblivion című nagylemeze
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fear Factory, Butcher Babies, Ignea, Ghost Of Atlantis
Black Veil Brides az Arénában
Halocene
Insomnium, In Mourning, Kvaen
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana
Elefánt záró aktus a Budapest Parkban
She Wants Revenge a Dürerben
Architects a Budapest Parkban
Kreator, Biohazard, Terror, Sacred Reich, Remorse, A.M.D., Archaic
Depeche Mode – amikor 50.000 szív egyszerre dobban
Guns ’N Roses, Phil Campbell And The Bastard Sons
 kiemelt 
Dead Daisies: koncert, best of lemez
  
Több mint 10 éve élteti a nagybetűs Rockzenét a The Dead Daisies! A zenekar idén kiadott válogatáslemezét mutatja be december 3-án a Barba Negrában, méghozzá ismét John Corabival a mikrofon mögött

HOBO Vadászat 40
Először koncertezik Magyarországon a Take That!
Meshuggah + Avatar + The Halo Effect Budapesten
Cradle Of Filth: jövő tavasszal újra Budapesten az angol metal legenda
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 trixie whitley    isis    bookmarks    napalm death    david fincher    kyuss    air    vhk    cancer bats    subways    weweew    subliminal merger    az emlékmás    a pénz nem alszik    paddy & the rats    metapay    aether realm    contour    dark moor    royal flush    mary elizabeth winstead    babák    tv manci    the chariot    carnifex  

r41
Copyright 2000-2023 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!