szerző: VikSkillet koncert a Barba Negra Red Stage-n 2023.május 8. BARBA NEGRA - DAY OF DESTINY TOUR
Május nyolcadikán lépett színpadra az amerikai keresztény rockzenekar, a Barba Negrában. A koncert teltházas volt, a hangulat pedig fergeteges. Nagyon színes közönséget vonzott magához ez az együttes idén is. A beszámolót lentebb olvashatjátok.
A Memphisből származó banda már sok ízben látogatott kishazánkba, legutóbb a 2022-es VOLT fesztiválon lehetett őket elcsípni Sopronban. Erőfeszítés nélkül képesek egyesíteni a vallást az alternatív zenével, annak ellenére, hogy sokak szerint ez kettő teljesen összeférhetetlen dolog. Tehát, ha meg akarjuk mutatni a nagymamának, milyen zenét hallgatunk, a Skillettel érdemes kezdeni.
Az idei Day of Destiny turnéra kettő előzenekart hoztak magukkal. Különlegesség, hogy mindhárom zenekar megszólalt magyarul, ha csak egy köszönöm erejéig is. Az estét az Eva Under Fire nyitotta. A Detroitból származó zenekar 2015 óta aktív, a tagok pedig Amanda “Eva Marie” Lyberg (vokál), Rob Lyberg (gitár), Chris Slapnik (ritmusgitár), Ed Gawlik (basszusgitár), és Dave Miller II. (dobok). Előadásuk rövid, de hatásos volt. Mindössze hat nóta szerepelt a setlistben. A nyitány a Comatose volt, ami egy erős löketet adott a bulinak. A második dal a Heroin(e), amelyik cím kettős jelentéssel bír; első, ami mindenkinek eszébe jut, a kábítószer, viszont a heroine szó hősnőt jelent. Következőnek egy Journey feldolgozást, a Separate Ways (Worlds Apart) szólalt meg. Hallhattuk még a Coming for Blood-t, és az Unstoppable-t, végezetül pedig a Blow-t. Az este megalapozása után hamar következett is a középső zenekar.
A Like a Storm Új-Zélandi banda, legnépszerűbb vonásuk, hogy a rockzenét kombinálják az ausztrál őslakosok fúvós hangszerével, a didzseriduval (didgeridoo). Az együttest Chris Brooks (vokál), Matt Brooks (gitár), Kent Brooks (basszusgitár, háttérvokál), és Zach Wood (dobok) alkotja. Előadásuk ugyanúgy rövidre lett szabva, tőlük hét dal csendült fel az este. Kezdésnek a Chemical Infatuation-t játszották, majd a Just Save Me, a Become the Enemy és a Pull me From the Edge. Hangzásban kicsit hasonlítottak a Skilletre, de lehet ez csupán annak az eredménye, hogy az emberek nagyrésze már ekkor nagyon őket várta. A záróharmadot a The Devil Inside, az AC/DC népszerű slágerének, a T.N.T.-nek a feldolgozása és a Love the Way You Hate Me alkotta. Itt volt egy nyújtott átszerelés, és ekkortájt telt meg igazán a koncertcsarnok rajongókkal.
A Skillet előadása hosszúra nyúlt. Tizenhat dalt hallhattuk tőlük, és bár ez soknak tűnhet, csak úgy repült az idő. Az együttes repertoárja hasonló, de mégsem egyforma zeneszámokból áll, inkább a hangulat az, ami egy imidzsre épít, s talán pont ezért olyan közkedveltek. Az állandó tagok John Cooper (vokál, akusztikus gitár), Korey Cooper (ritmusgitár, háttérvokál), Jen Ledger (dobok, háttérvokál) és Seth Morrison (gitár). A Skillet atmoszféráját leginkább úgy tudnám leírni, hogy motivációs, nyugtató énekek melyek az összetartozást promótálják. Nyitánynak a Feel Invincible-t választották, ami robbanásként tort be a vörös színpadra. Vegyesen érkeztek a régi és az új alkotások. Rise, Surviving the Game, Legendary, Awake and Alive, és a Hero, amely előtt kaphattunk egy kis keresztény felkonferálást Johntól, hogy ez a dal Jézusról szól. A röpke hittérítő epizód után továbbá olyan slágereket hallhattunk, többek között, mint a Not Gonna Die, azaz nem fogok meghalni, Whispers in the Dark, illetve Comatose. Természetesen a talán legismertebb daluk, a klasszikus Monster sem maradhatott ki a setlistből. A záródal a Rebirthing lett, míg visszatapsolás után egy dalt, a Resistance-t adták elő.
A Skillet egyike azon zenekarok közül, amely nagyon választékosan képes bevonzani a hallgatóközönségét. Rock hangzása és az általánosan közvetített üzenetük beszél az emberekhez. Akármilyen zenét is kedveljen valaki, egy Skillet koncertre mindenképp megéri ellátogatni, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog!
16:27
