beszámoló [koncert] 2023. március 24. péntek 12:09
nincsen hozzászólás
szerző: VikAttila az Akvárium Klubban
Március 14.-én egy hosszú koncertszekvencia szem- és fültanúja lehetett az, aki részt vett az eseményen. Öt zenekar fellépése repített minket a fesztiválszezonok hangulatába – a változatos műsort kár lett volna kihagyni. Az élménybeszámolót lentebb olvashatjátok.
Mindenképpen mozgalmas este volt. A koncertek közötti váltás dinamikus, az átszerelések rövidek. Maga a helyszín, az Akvárium Klub a Deák Ferenc tér közelében található, és viszonylag könnyű megközelíteni a város bármely pontjáról központi elhelyezkedése miatt. A kapunyitás 18:00-ra esett, bár ekkor még kevesen lézengtek odabent. Pozitívum az Akváriummal kapcsolatban, hogy karszalagos rendszerük végett az esemény alatt bárki szabadon ki-és bejárhat az épületben. Az este 18:30-kor kezdődött. A fellépők sorában történt egy kis módosítás, ugyanis az Our Hollow Our Home és a Traitors helyett két másik előadó érkezett – a Dropout Kings és a cseh származású Skywalker. Az eredeti setlist tagjai pedig a Stain the Canvas, a Ghost Iris és természetesen az Attila.
18:30-kor csapott a húrok közé a Stain the Canvas. Hangzásvilágra (és küllemre is) a srácok számomra nagyon a 2010-es évek metalcore hangulatára emlékeztettek. A 2017-ben alakult olasz zenekar viszonylag újonnan érkezett a metalcore színre, de úgy tűnik, már bizonyítottak is. A banda tagjai Bryan Marte (ének), Lorenzo Accattoli (gitár), Riccardo Cerolini (gitár), Luca Giorgi (basszusgitár) és Francesco Colosi (dobok). Amikor elkezdték a showt, még alig lézengett valaki a küzdőtéren, de egy pici pogó azért kialakult. Véleményem szerint kár volt őket kihagyni, mert eléggé jól megalapozták az este hangulatát, sőt, nekem az előzenekarok közül ők tetszettek a legjobban. A screamekben benne volt az az erő és él, ami adja a metalcore dallamos hangzását, az ének részek pedig erős kontrasztot hoztak a képletbe. Előadták többek között a Puppet, az LXVE és az End című dalokat. Szinte biztos vagyok abban, hogy pár év múlva ők is simán megtöltik majd az akváriumot.
Másodikként következett a Ghost Iris. A dán együttes 2015 óta aktív tagja a zenei életnek, bár az interneten nem sok mindent találni róluk. A bandát Jesper Gün (ének), Nicklas Thomsen (gitár), Sebastian Linnet (dobok) és Dennis Nielsen (basszusgitár) alkotják. Ők is hozták az estéhez passzoló stílust, de valahogy számomra mégsem tudtak felérni az előző műsorszámhoz, talán épp a monoton hangzás miatt. Nem voltak rosszak, sőt, de a Stain the Canvas olyan magasra tette a lécet, amihez nehéz volt felérni. Felcsendült a Coda, a Final Tale és a Heaven Was Pure Hell is. Az átszerelés egy rövid tizenöt perc volt, és érkezett is az úgymond “vízválasztó”.
A harmadik, középső együttes a lineupba utólag bekerült Dropout Kings, akikre nem véletlenül hivatkoztam vízválasztóként fentebb. A korábban Phoenix Down-ként ismeretes zenekar ötvözte a rap és a metalcore műfaját, és valami egyedit hozott létre. A 2016-ban formálódott amerikai együttes hamar elrabolta a közönség szívét előadásmódjukkal és a frissességgel, amit hoztak. A tagok Adam Ramey (vokál), Eddie Wellz (rap vokál), Staig Flynn (gitár) és Joe Lana Jr. (dobok). Míg a banda zenéje nem igazán az én stílusom, azt el kell ismerni, hogy jók abban, amit csinálnak. A két vokalista együttes ereje teszi őket igazán hangzatossá. Aznap este hallhattuk a Going Rogue-t, a Riot Music-ot és a GlitchGang-et is.
A sorban következő Skywalker fellépését szerintem már beárnyékolta az, hogy mindenki az Attilát várta. A tömeg megsokszorozódott, és a pogó is egyre nagyobb területeket hasított ki a küzdőtérből. A zenekar neve egyébiránt megegyezik a Star Wars saga főhőseinek vezetéknevével. A prágai zenekar alkotóelemei Jan Kucera (vokál), Damien Kucera (dobok), Tom Rothschedl (basszusgitár), David Machalicky (háttérvokál, gitár). A zenekar egyébként, hasonlóan a Ghost Irishez, eléggé titokzatos, legalábbis eléggé bonyolult róluk információhoz jutni. A több tízéves fennállás egyelőre úgy tűnik, nem hozta meg nekik az áttörő sikert, bár mégis ők játszottak az Attila előtt. Eljátszották az Ignis, a House of Gloom és a How Do You Sleep? című dalaikat. Véleményem szerint nem ártana kicsit jobban népszerűsíteniük magukat a népszerűség növelése érdekében.
Végezetül érkezett az Attila. A hun nagyvezérről elnevezett amerikai együttes eléggé meghatározó személyiség a metalcore műfajában, és legalább annyian utálják őket stílusuk miatt, mint ahányan szeretik. A frontember, Chris Fronzak (vokál), az egyetlen megmaradt eredeti tagja az együttesnek. További tagok Chris Linck (gitár), Walter Adams (ritmusgitár), Kalan Blehm (basszusgitár), és Tyler Knuckmeyer (dobok). Mikor ők színpadra léptek, már tele volt a küzdőtér, és az egész keverő előtti terület egy hatalmas pogóvá alakult, amiből alig tudott kimaradni az ember. Stúdióhű hangzásuk és lelkes előadásmódjuk könnyen eljutott a közönséghez. Ami engem meglepett, hogy Fronzak milyen magas valójában, alacsonyabbnak képzeltem. A koncert közepén képes volt megkérdezni, hány embert hívnak Attilának a teremben, és látszólag boldoggá tették a fellendülő kezek. Sok népszerű dalukat hallhattuk, például a Metalcore Mansont, a Party with the Devilt, a Toxicot, a poénnak indult Pizzát, a Moshpitet és az About That Life-t is, ami a záródal volt.
Összességében egy fesztiválhangulatú koncertsorozatnak lehettünk tanúi. A gyors átszerelések miatt gördülékenyen követték egymást az előadások. Mindegyik banda a fellépése után kiment a merchpulthoz, és lehetett velük váltani pár szót, vagy lőni egy szelfit. Az ilyen közvetlenséget mindig lelkesen fogadja a közönség. Mindenképpen élvezetes este volt.
12:09
