hosting: Hunet
r40
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2023. február 15. szerda   13:13
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Bullet For My Valentine, Jinjer, Atreyu
2023. február 10, Barba Negra Red Stage

  A Bullet For My Valentine koncertje is a nagy elhalasztósok közé tartozott, míg végül sikerült megtalálni a nyugis pillanatot ahhoz, hogy a budapesti előadás is megtörténhessen. Ezt a koncertet nem alakították afféle minifesztivállá, ahogy mostanában szokás, hanem klasszikus módon, előzenekarokkal érkezett a walesi csapat, akik némileg más stílusbesorolásukkal színesítették az estét. Persze a hangsúly a Bullet For My Valentine-on volt, akiknek nem ez volt a legelső jelenésük Magyarországon, de az izzasztó teltház alapján népszerűségük továbbra is töretlen.
  Először az amerikai metalcore csapat, az Atreyu érkezett a deszkákra, akiket nagyjából a ruhatár sorból lehetett követni, mert ilyen nagy tömegnél sajnos elvérzik a Barba Negra ruhatár részlege. Az Atreyu-t láttam már élőben korábban, a metalcore műfajnak egy fontos, ám nem megkerülhetetlen csapata ők véleményem szerint. A műfaji stílusjegyeket jól művelik, van pár emlékezetes számuk, de valahogy sosem éreztem azt, hogy valami nagy dologról maradok le, ha nem követem a munkásságukat. Ma is jól kiszolgálták a közönséget, teljesen rendben volt a koncertjük, de ha már metalcore műfaj, biztosan több csapatot tudnék kapásból felsorolni, akik emlékezetesebb zenét játszanak.
  
  Az ukrán Jinjer már komoly nevet szerzett a színtéren. Szokás ezt kizárólag Tatjana Shmailyuk énekesnő valóban különleges és szuggesztív előadásmódjának tekinteni, valamint az akár másodpercek alatt váltogatott hörgés-éneklés kombinációjának, ami még manapság is meglepetésnek számít egy hölgy torkából hallva. De az igazság az, hogy a zenei háttér is elengedhetetlenül fontos a sikerükhöz, hiszen Roman Ibramkhalilov, Eugene Abdukhanov és Vladislav Ulasevich triója olyan furfangos zenei képletekben gondolkodnak, amelyektől szintén nem mondható mindennapinak a Jinjer zenéje.
  Mindez egyébként egyben a hátrányuk is (már ha az egyáltalán), mert mostanra sikerrel eljutottak oda, hogy sokan felkapják a fejüket a Jinjer név hallatán, komoly headliner turnékat is bonyolítottak már, de a nagyobb közönség számára nehezebben befogadható zenével nem nagyon látom, hogy ennél nagyobbra tudnának nőni. Magam is több ismerősömtől hallom, akik elismerik a Jinjer tehetségét és teljesítményét, de nem igazán bírnának egy teljes koncertet végighallgatni tőlük.
  Persze a csapatnak minden bizonnyal nem is ez a célja. Ők a maguk progresszív, agyas, komplex, tördelt ritmusú zenei gondolataikat szeretnék kifejezni, és ha az valakinek tetszik, az is jó, ha nem, azt se bánják. De a jelek szerint aggódniuk sem kell, hiszen ma is sokan megjelentek a nézőtéren, hogy végigzúzzák a csapat buliját.
  
  Tatjana ma egy nagyon vadító szerelésben érkezett, ami a folyamatos félhomályban és a fények által megvilágítva nagyon jól kihangsúlyozta az idomait, nőies mozdulatai pedig különösen izgalmasnak tűntek. Ugyanakkor az énekesnő ma is pillanatok alatt váltott éteri éneklésből ordító vadállat üzemmódba, ez a Jinjer egyik fő jellegzetessége. A többiek rajta kívül nem igazán szántották fel a deszkákat, de azért így is alapos zúzás ment a színpadon.
  Egyik legkorábbi slágerükkel, a Who´s Gonna Be The One-nal kezdtek, de a koncert alapvetően legújabb nagylemezükről, a 2021-ben megjelent Wallflowers-ről szólt. Másodikként erről jött a Copycat, a koncert vége pedig egy az egyben Wallflowers-es dalokból állt, vagyis a Dead Hands Feel No Pain, Colossus, Wallflower, Call Me A Symbol sorozata jelentették a koncert végét. Ezen kívül a korábbi pár év termései kaptak ma helyet, így a Home Back, a Judgement (& Punishment), a Pit Of Consciousness és a Perennial hangzott el ma.
  
  Ukrán csapatként természetesen adta magát, hogy hitet tegyenek a békevágy mellett, de tőlük ez teljesen megérthető és hiteles, nem valami olcsó hatásvadászat. A kék-sárga reflektorok is jó látványelemként szolgáltak.
  Maga a program teljesen korrekt volt, bár személy szerint hiányoltam néhány olyan dalt, amelyek megalapozták a hírnevüket és a mai napig is a legnépszerűbbeknek számítanak tőlük. Ilyen például a finom nyugiból alattomosan támadó Pisces és a jó ritmusú Teacher, Teacher. Szerintem ezzel voltak még így páran.
  
  Furcsa belegondolni, hogy a Bullet For My Valentine-t ma már veterán bandának nevezhetjük, hiszen 1998-ban alakultak (igaz, akkor még más néven), pedig valahogy még ma is ösztönösen azok a snájdig poszterfiúknak a képei ugranak be róluk, akik legnagyobb sikereik idején voltak. Emiatt egyébként szerintem sokak látókörét elkerülte a csapat, mert a „vérbeli metálos” ugye már csak zsigerből is elkerül és pózernek nevez mindenféle olyan bandát, akiknek a poszterei tinilányok falát díszíti és a számára elfogadhatónál nagyobb ismertséget, népszerűséget szerez.
  Pedig ha csak egy kicsit is a mélyére nézünk, a Bullet For My Valentine bizony nagyon is gitárorientált zene, komoly dalszerzési teljesítménnyel, szóval minden, csak nem feketével kihúzott szemű lányoknak való tini pop-rock. Másrészt azért Matt Tuck-ék felett is elrepült az a 25 év, bár a frontember hangja gyakorlatilag semmit nem kopott, azért Michael Paget gitáros baromi látványosan megöregedett.
  
  Bár egyértelműen Matt Tuck a Bullet For My Valentine énekes frontembere, az énekbe Jamie Mathias basszer is igen jelentősen beszállt, sőt sokszor kifejezetten ő vitte a prímet. Ahogy fentebb is említettem, a gitármunka mindig is pazar volt a walesi csapatban, ebben Matt és Michael remek párost alkottak.
  Mivel ez az este tényleg a Bullet For My Valentine-ról szólt, igen szép játékidőt és sok lejátszott dalt kaptunk. Mindez annak is köszönhető, hogy pár konferálástól eltekintve a csapat nem húzta az időt a dumálásokkal, inkább a zene dominálta ezt az estét. Ez a látvány tekintetében is igaz, semmi ütősebb színpadkép vagy felépítmény nem színesítette a produkciót – a srácok csak felálltak a színpadra és nyomták egyik számot a másik után. Úgy is lehet ezt interpretálni, hogy igazából ma este semmi nem vonta el a figyelmet a zenétől.
  
  Bár nyilván a kezdetek óta formálódott a stílusuk, igazából nincsenek szélsőséges elhajlások az újabb és a régebbi keltezésű dalok között, úgyhogy a program is kellően egységes volt ezekkel a dalokkal. Az olyan újabb keltezésű dalokat, mint a Knives, Over It, Piece Of Me, You Want A Battle? (Here´s A War) ugyanolyan örömmel fogadták a rajongók, mint a korábbi lemezek tételeit (4 Words, Hearts Burst Into Fire, The Last Fight, All These Things I Hate, Scream Aim Fire, Suffocating Under Words Of Sorrow).
  Nagyobb teret szenteltek ma legutolsó, Bullet For My Valentine címre keresztelt albumuknak, erről hallhattuk még a Shatter-t, a Rainbow Veins és a Death By A Thousand Cuts dalokat, az egyel előtti, az én ízlésemnek kissé felemásan sikerült Gravity albumról pedig még belefért a Don´t Need You.
  Tényleg nem volt itt nagy körítés, közönségnek való felelgetés és egyéb játékok, csak jöttek az újabb és újabb dalok. A rajongók viszont tudták a dolgukat, így hol ugráltak, hol énekelték a szövegeket és még circle pit-ek is kialakultak. A koncert végére jöhettek a legnagyobb közönségkedvenc dalok, a zúzós Your Betrayal, az akusztikus verzióban indító, aztán persze begorombuló Tears Don´t Fall és végül a refrénben erős Waking The Demon zárta a sort. A koncert hangzása minden igényt kielégített, szépen és tisztán szólt minden, a közönség megkaphatta a legjobban várt nótákat, szóval tényleg magával ragadó bulit élhettünk át. A búcsúzkodás után még hosszabb ideig maradtunk, igaz ennek a jelentős részét a ruhatárnál való újabb sorban állás tette ki, de ettől függetlenül ez az este nagyon rendben volt.


Kulcsszavak:
  bullet for my valentine     jinjer     atreyu 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Kill The Lights: Új atom formáció, tapasztalt tagokkal a Bullet for My Valentine és Threat Signal Zenekarokból

Bullet For My Valentine, Jinjer, Atreyu: Europe Tour 2023

Elhalasztódik a Bullet For My Valentine turnéja és a magyar koncert is

Summer Hell fesztivál: három hazai zenekar csatlakozik a Kreator - Eluveitie - Jinjer bulihoz

Summer Hell - Kreator, Eluveitie, Jinjer augusztusban a Barba Negra-ban

 programajánló: 
2024. május 25.
Dinamit 45 – Az utolsó jubileum
2024. május 30.
Palaye Royale a Barba Negrában!
2024. május 31.
Sting Budapesten- Egy újabb felejthetetlen koncert a Budapest Arénában
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire
A Normandie lenyűgözte Budapestet a Dopamine turné keretében
Cattle Decapitation, Signs Of Swarm
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
Abbath, Toxic Holocaust, Hellripper
 kapcsolódó fotók: 

BULLET FOR MY VALENTINE - 2023. február 10. BARBA NEGRA RED – EUROPE TOUR 2023

JINJER - 2023. február 10. BARBA NEGRA RED – EUROPE TOUR 2023

ATREYU - 2023. február 10. BARBA NEGRA RED – EUROPE TOUR 2023
 kiemelt 
Winger: búcsúkoncerten játsszák el az életmű minden slágerét
  
Alapító tagjaival tér vissza június 11-én Budapestre a Winger

Magyar thrash nagyágyút választott a Megadeth: az Archaic játszik Mustaine-ék előtt júniusban
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
Megjelent az Elefánt ötödik nagylemeze, a SEMMI
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 buried in verona    tankard    ghost of atlantis    dad    black francis    dan fogelman    rocktusa    tarja turunen    dilis szerelem    owl city    toportyán férgek    zechs marquise    saxon    emarosa    strike anywhere    tour 2012    soulfly    blahalousiana    the gentle storm    blues b.r. others    eternal flight    preservation hall jazz band    trident    sziget    glen matlock  

r48
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!