szerző: MonyóBudapesten járt a nők bálványa Michael Bublé 2023. február 8. MVM Dome
2023. február 8-án, újra hazánkba látogatott a kanadai-olasz, mindig elegáns szívtipró, a romantika megtestesítője: Michael Bublé. A borsos jegyárak ellenére a koncert helyszíne az MVM Dome volt, amiből előre lehetett sejteni, hogy sokan kíváncsiak az énekes-színészre, akinek fekete öltönye és hozzá passzoló lakk cipője a védjegyévé vált.
Mindig érdekes olyan helyszínt közelíteni, ami eredetileg sportlétesítmény. Már a bejáratnál nézegették a jegyeket bizonytalanul – meg kell mondanom, többségében csinosan felöltözött hölgyek, de nem is számítottam másra - merre is induljanak tovább, mert ha a szektort sikerült is jól belőni, a sorok betűjele mellett az is kérdés volt, melyik bejárathoz tartozik az adott szék szám. Ezért volt némi fennakadás, mire mindenki megtalálta a helyét. A kavargások lassan elültek, és volt lehetőség körbe nézni. A színpadot függöny takarta el, de középen indult belőle egy T alakú kifutó, amiből lehetett sejteni, hogy Bublé szeretne közelebb lenni a közönségéhez. A „sztráda” végén alakították ki a B színpadot, ahová hangszerek voltak bekészítve, ebből pedig azt lehetett sejteni, hogy nem csak az énekes lesz mozgásban a koncert alatt, hanem a zenészek egy része is.
Előzenekar nélkül, kis késéssel, 20 óra után, kezdetben még a függöny mögül felhangzott a Feeling Good című szám, aminek már első traktusaiból lehetett hallani, hogy Bublé komoly zenekari kísérettel érkezett. A 25 főből álló, klasszikus és jazz zenészek csapata két oldalon, három sorban foglaltak helyet egymás fölött, mint egy egyetemi előadóban. A dress code egyértelmű volt: mindenki fekete öltönyt viselt. Bublé a színpad közepére érkezett meg egy lifttel, és itt már biztos voltam abban, hogy ez egy varieté.
Az egész este különös egyvelege volt a XX. század népszerű előadóinak. A koreográfiából ugrott be nekem az Ének az esőben, Elvis -akinek a dalai valóban megjelentek blokkosítva a B színpadon (One Night, All Shook Up, Falling In Love With You) - és a Ponyvaregény is, mert Bublé három fős vokálja úgy nézett ki, mintha az ikonikus filmből léptek volna elő.
Az énekes viszonylag hosszan köszöntötte a közönséget. Elmondta, hogy 9 éve járt nálunk utoljára, és nagyon boldog, hogy újra itt lehet, illetve szeretné, ha mindenki jól érezné magát ma este, és nem úgy partizna, mintha templomban ülne. Végig igyekezett közvetlen, és barátságos maradni, többször lement a közönség közé, és a színpadról is pacsizott velük.
Azt gondolnánk, hogy Bublé egy önálló előadó, de tisztán látszott, hogy az egész egy tökéletesen felépített brand, és egy precíziós csapatmunka, komoly tervezéssel. Koreográfiára mozogtak a zenészek és a vokalisták is. Együtt a fekete ruhákkal teljes összhangot adott a színpadi képnek, harmóniában volt mindig az adott dal hangulatával, és egyszerűen jó volt érezni, hogy emeli a hangulatot, amint mindenki együtt mozdul a ritmussal. A befektetett munkának meg is lett a gyümölcse, hiszen a Higher című új album, amiről a turné is kapta a nevét, idén Grammy-díjat nyert, ami már a negyedik ilyen trófeája az énekesnek.
A koncert setlist-je hibátlan volt. A ráadásokkal együtt 21 dal fért bele, amiből 8 volt Bublé dal, 13 pedig a nagy klasszikusok egyvelegéből állt össze. Az énekes megemlékezett nagypapájáról, a Smile című dallal, aki nagyon hiányzik neki, és aki megszerettette vele ezeket a régi dalokat, mert közösen hallgatták gyerekkorában a lemezjátszóról. Az immáron négy gyermekes családapa szeretettel beszélt a feleségéről, és a család fontosságáról is. De kevésbé romantikus pillanatában kikérte magának, hogy ő nem a karácsonyi fiú, utalva arra, hogy sokan azonosítják munkásságát a nagyon népszerű karácsonyi válogatás lemezével.
Az új korongról két dalt hozott. Elhangzott a címadó Higher és az I’ll Never Not Love You is. Idén első albuma 20 éves jubileumát is ünnepli (Michel Bublé címen jelent meg 2003-ban), de erről nem szólaltatott meg egy szerzeményt sem. Két nagy slágere – Home és Hold On - viszont elhangzott, előbbiről viccesen azt mondta, hogy a zuhany alatt írta.
Számomra érdekes színfolt volt, hogy gitár pengető híján, a fekete kis törölközőit dobálta a közönségnek, miután beletörölte az arcát, és ebből be volt készítve a színpad különböző részire kb. 20 darab. Tovább erősítette bennem, hogy külön marketing team van a háttérben, mert amíg a közönség tombolt, és a visszatérést várta a ráadással, a kivetítőkön arra kérte őket, hogy kövessék az egyik népszerű social media felületen.
A folytatásban egy eredeti módját választotta a zenekarának bemutatására. A muzsikusok a Smile című dalt játszották instrumentálisan, miközben mindig az a zenész szólózott, akinek képe és neve megjelent a kivetítőn. Ez így sokkal kreatívabb volt, mintha csak egyszerűen elsorolta volna a neveket, nekem kifejezetten tetszett. A grandiozitást tovább fokozta a tűzijáték, és a gigantikus konfetti eső, amitől egy föléje tartott lepellel védték a keverő pultot, de ez nem vont le az értékéből, és a közönség ámulatából.
Volt itt romantika, és tánc is, hiszen a Fever és az It’s A Beatufil Day is mozgatta a publikumot, akitől végül az Always On My Mind nótával búcsúzott a férfi, aki elegáns megjelenésével, jellegzetes énekhangjával, életszeretetével és közvetlen stílusával, közel az ötvenhez is a nők bálványa. Köszönjük az estét.