hosting: Hunet
r36
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2023. január 16. hétfő   12:18
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Alestorm, Gloryhammer, Wind Rose, Rumahoy
2023. január 8, Barba Negra Red Stage

  Van néhány top ligás metal zenekar, akik bár az egész világot bejárták, a magyar közönséggel és Magyarországgal mégis különleges viszonyt ápolnak. Ilyen a Sabaton a már kifulladásban lévő „pálinka-pálinkázással”, ilyen a Brainstorm, a Death Angel, most már talán a Five Finger Death Punch-ot szintén ide lehet sorolni. De egyértelműen becsatlakozott a klubba az Alestorm is. Nem csak azért, mert 2015 óta Bodor Máté nyűvi náluk a húrokat és a jelek szerint az együttműködés kiváló. Hanem Magyarországgal és a magyar közönséggel olyan szoros viszonyt épített ki a csapat, hogy legutóbbi albumukon, a 2022-es Seventh Rum Of A Seventh Rum-on egy Magyarországnak szentelt, slágernek bátran nevezhető dal is helyet kapott. A Nyár Van című Neoton feldolgozásról pedig már ne is beszéljünk...
  
  Szóval az a tavalyi szabadtéri Barba Negrás koncerten is kiderült, hogy innentől fogva egy magyar koncert mindig is különleges, speciális esemény lesz a csapat turnénaptárában. A Magyarország dal elengedhetetlen alaptartozék lesz, ami várhatóan sehol máshol nem fog elhangozni, csak itt, a Köteles Leanderrel előadott Nyár Van pedig szintén a tavalyi buli egyik emlékezetes momentuma volt. Mivel most alig fél év telt el a legutóbbi fellépéshez képest és új lemez se jött ki azóta, inkább újrázásnak tekinthető a mostani esemény. De afelől egy szemernyi kétség sem volt, hogy a hangulat legalább annyira emelkedett lesz, mint legutóbb.
  Ráadásul az esemény nem csak az Alestorm bónusz játékának tekinthető, hiszen teljes programmal itt volt a szintén komoly népszerűségre szert tett Gloryhammer, csatlakozott még az olasz power metalos Wind Rose, és az Alestorm Sancho Panza-jának számító Captain Yarrface bandája, a Rumahoy. Úgyhogy ilyen felhozatal mellett nem meglepő, hogy már a kezdés óráiban sosem látott kígyók sorok kígyóztak a csepeli Barba Negra bejárata előtt, egészen a főútig. Bent ha nem is volt fullasztó teltház, azért közel volt hozzá. Különösen a ruhatárakhoz kellett elég sokat várni.
  
  A Rumahoy kapta meg a feladatot, hogy hangulatba hozzák a közönséget és ez a küldetés sikerrel is zárult. Zeneileg ugyanaz a világuk, mint az Alestorm-éknak, működött ez az ököllengetős, dajdajozós, grogban áztatott kalózos hangulatú heavy metal. Az persze tagadhatatlan, hogy Chris Bowes-éknak sokkal jobb a dalszerzői vénájuk, szóval az Alestorm számos nótájában benne van a slágerpotenciál, míg a Rumahoy inkább „csak” felhőtlen bulizene. Épp ezért az előadásukat is láttam inkább szórakoztatónak, mint zeneileg lenyűgözőnek, de a közönségnek nem is kellett több – fantasztikus bulihangulat keletkezett ezekre az ugrálható, olykor táncolható ütemekre.
  A csapat, a nagydarab Captain Yarrface-szel az élen szokás szerint símaszkban szerepelt és szemlátomást nagyon élvezték a színpadot és a rendkívül lelkes közönséget. Már ekkor sokan voltak a teremben és ezekre a bulis nótákra már komoly ugrálás és csápolás ment az első sorokban.
  
  Az olaszokról tudjuk, hogy a dallamos power metal vonalon mindig is erősek voltak, ebbe a sorba illeszkedik be a Wind Rose is, akik 2009-ben alakultak, de első albumuk 2012-es. A Wind Rose a külcsín tekintetében úgy tűnik, a fantasy szerepjátékok kedvelőit célozza meg, hiszen utóbbi albumaik borítói, különösen a most háttérként díszelgő Warfront is egy tipikus köpcös, bundába burkolt, masszív páncélzatú törp harcost ábrázolnak. Francesco Cavalieri énekes pedig mintha maga lett volna a megelevenedett háttérvászon, hasonló maskarában ugrált a színpadon. A vértezet persze nem volt valódi, de azért így sem volt kis teljesítmény a hőségben abban a nagy bundában körbeugrálni a színpadot.
  A zenésztársak is egységes stílusú öltözékben álltak deszkákra és a háttérvokálokba is sokszor belesegítettek, engem viszont esetükben nagyon zavart a látványos vokális sampler-es rásegítés, különösen a csordavokáloknál és a refréneknél. Volt, hogy senki nem állt a mikrofonnál és akkor is ment az kórus. Bár nyilván a megfelelően tömény hangzás és zenei élmény prezentálása a cél és lehet ezt viszonylag konszolidáltan, éppen csak apró mankóként használni, de az ennyire látványos fél-playback megoldások engem már kifejezetten irritálnak.
  Ennek ellenére persze nem volt rossz a Wind Rose előadása, főleg a két utolsó albumukra fókuszáló program lendületben tartotta a megjelenteket. Cavalieri jól vezényelte a közönséget, az utolsó szám diszkós, ugribugri újraértelmezése még kellően bulis is volt ehhez az estéhez.
  
  A Gloryhammer is amolyan móka-metal brigád bizonyos értelemben, hiszen az albumcímek, dalszövegek és a szereplők álnevei is épp elég pihent elméről tesznek tanúbizonyságot. Viszont ha mindezeket a humorfaktorokat lehántjuk, egy korrekt power metal banda képe rajzolódik ki, akik amúgy zeneileg nem különösebben világrengetőek. Legalábbis nekem a kétségkívül szórakoztató élő fellépéseiken túl sosem ütött be különösebben a Gloryhammer zenéje. Amit csinálnak, azt jól csinálják, zeneileg is vannak jól megírt, jól felépített dalaik, ez a transzcendens fantasy világ is jól működik náluk, amit kitaláltak, de ennél nagyobb durranást nem várok tőlük.
  Említésre méltó, hogy a csapat és énekese, Thomas Laszlo Winkler útjai elváltak, így Angus McFife, Crown Prince of Fife karakterét immár Sozos Michael, a Ciprusról származó dalnok öltötte magára. Az átalakulás kifejezetten jól sikerült, a jellegzetes zöld páncélon túl még a színpadi gesztusok is egy az egyben elődjét mintázták. Sozos Michael egyébként az egész koncerten remekül énekelt, jól szólította meg a közönséget, a csapat nevét adó jellegzetes harci kalapácsot is ott lóbálta a feje fölött. Egyszóval szerethető figura volt. Rajta kívül The Hootsman basszusgitáron, Ser Proletius pedig gitáron voltak igazán aktívak a színpadon. Előbbi hangszere kezelésén túl a sörvedelésben, utóbbi a földöntúli robothangon való konferálásban jeleskedett.
  
  Ugyan az Alestorm főnök, Chris Bowes alapította a csapatot, de élőben billentyűkön Michael Barber lép fel velük, aki kámzsával takarva játszotta el a sötét varázslót, aki még Angus McFife-fal is összecsapott a deszkákon.
  A koncepció tehát felépítve, a jó dalok megírva, a remek színpadi munka is adott, szóval élőben is működik a Gloryhammer zenéje. Látszott, hogy számos rajongójuk van jelen a nézőtéren, a Gloryhammer-es pólók is fogytak a standnál, sokan a dalszövegeket is kívülről fújták. Szóval ilyen lelkes közönség előtt könnyű volt megteremteni a jó hangulatot.
  Ezen az estén elsősorban legutóbbi albumukról, a 2019-es Legends From Beyond The Galactic Terrorvortex-ről játszottak, de a két korábbi korong is napirenden volt. Két új dalt is hallhattunk, a Fly Away-nek már klipje is van, a Keeper Of The Celestial Flame Of Abernethy-t pedig még csak ezen a turnén játszotta a csapat. A Gloryhammer továbbra is menetel előre, a mai koncert is a rajongók megelégedésére szolgálhatott, Sozos Michael-t szerintem mindenki a szívébe zárta, számomra viszont továbbra sem került a „kiemelkedő” kategóriába a csapat.
  
  Emlékszem, régi koncertbeszámolókban többször is írtam, hogy nagyon jó ez a kalózos koncepció, amit az Alestorm elsajátított, de a látványra kicsit jobban rámehetnének, máris izgalmasabb és különlegesebb lenne a produkció. Nos, mostanra ez már olyannyira működik náluk, hogy már a látványban is annyira túltolták a biciklit, mint minden másban.
  Valahol a 2017-es No Grave But The Sea album környékén mondhatták azt kiadójuknak, a Napalm Records-nak, hogy: „amit komoly pofával elő lehetett adni ebben a kalóz-metalban, azt előadtuk, népszerűségünk az egekben, innentől szabad kezet kérünk bármilyen, de szó szerint BÁRMILYEN elmebetegségre, ami csak eszünkbe jut”. A Napalm Records-osok pedig ezt válaszolták: „Pffff, hát ezek teljesen dilisek... De tudjátok mit!? Legyen!” Innentől születhettek meg olyan komplett elmebetegségek, perverz dalszövegek és videóklipek, mint a Fucked With An Anchor, Treasure Chest Party Quest, Shit Boat, Pirate Metal Drinking Crew, vagy a Cannonball. És mindez működött is – a közönség egyre nagyobb kanállal falta a nagyobbnál nagyobb ökörségeket, a csapatot pedig ez felbátorította, hogy albumról albumra, turnéról turnéra fokozza az idiótaságokat.
  
  Mára például ott tartunk, hogy az Alestorm Eddie-je, a nagy sárga felfújható gumikacsa immár három példányban képviselte magát a háttérben, vagyis ő számított ma a színpadi díszletnek (nem tudom, van-e már valami neve a karakternek, de mivel mostanra már visszatérő vendég a színpadképben és a klipekben, ezek után már muszáj!). A srácok ezúttal egységes zöld szerelésben léptek színpadra, mintha egyenesen Írországból érkeztek volna. Mátén zöld rövidgatya és csuklószorító, még a gitárja is ékes zöld színben pompázott. Gareth Murdock basszernek a fejpántja és a gitár bundok közötti rész képviselték a jellegzetes színt, Chris Bowes-nak pedig a baseball sapkája, a csuklószorítója, a pólója felirata, illetve a skót szoknyája volt zöld. Nem tudom, mi volt ma ez a zöld mánia náluk, lehet hogy Fradi meccsről jöttek, de egységességet sugározott.
  A csapat természetesen egységesen dilis volt a színpadon is. Bowes nagyon jól az ujja köré tudja csavarni a közönséget, minden elmeroggyant kommentárra és poénra vevők voltak a rajongók. Maratoni koncertet nyomott a csapat, játszottak mindent, ami csak eszükbe jutott.
  
  Régi legnagyobb slágerük, koncertzárójuk mostanra már nyitánnyá minősült, a Keelhauled gyors tempója adta meg az alaphangot a koncerthez. Aztán már inkább az újabbkori tételek sorakoztak, mint a Pirate Metal Drinking Crew, az Under Blackened Banners, a The Sunk´n Norwegian, az Alestorm és a Magellan´s Expedition. Ezek a kalózos kalandok, amiket az Alestorm dalba foglal, hol valamilyen komolyabb témák, hol valamilyen vicces, eszement őrültségek. De egy dolog azért közös bennük – a vedelés. És annak utóhatásai. Amiről a Hangover című dal szól, ami ugyan feldolgozás, de élőben az egyik legjobban működő nótájuk, így vétek lenne kihagyni. Nem tették ezt ma se, így a közönség hangulata a tetőpontjára hágott.
  
  Ma már ott tartunk, hogy a csapat repertoárjába tényleg bármilyen őrült zenei és szövegi megoldás belefér, így egymás mellett szerepelhetett a csodás 16 bites introval büszkélkedő Mexico, a Captain Yarrface vendégszereplésével előadott rapes Tortuga, ami még Bowes szerint is merénylet a jóízlés ellen, a hagyományosabb húrokat pengető Nancy The Tavern Wench, ahol a közönség fele egymás átkarolva dalolt, a másik fele a földön ülve, egymás vállára tett kézzel evezett, valamint a Rumpelkombo, amelynek hosszabb ideig tart leírni a címét, mint eljátszani.
  A közönség tehát abszolút be volt vonva a partizásba, a hangulat óriási volt. Nem véletlenül jött össze majdnem teltház. Zúzós nóta volt a Shipwrecked a Back Through Time lemezről, a legfrissebb korongról, a Seventh Rum Of A Seventh Rum-ról pedig a vérbeli partihimnusz, a P.A.R.T.Y. hangzott el, ahol már tényleg együtt bulizott az egész terem. Lehet mondani, hogy eddig slágerparádé volt, de ekkor jött a majdnem 8 perces Death Throes Of The Terrorsquid, amely ugyan változatos a Bowes szerint olykor black metalba hajló őrléseivel, de azért mégis leültette a hangulatot. Kivéve amikor a színpadon egy őrült tintahal maskara riogatta az első sorokat.
  
  Innentől viszont már csak a legkomolytalanabb bulinóták zárhatták az estét, így pöröghetett a közönség a teljesen agyament Shit Boat-ra, a Captain Yarrface csodaszép női alteregójával előadott Zombies Ate My Pirate Ship-re és természetesen Máté magyar nyelvű felkonferálásával itthon nem maradhat ki a Magyarország sem, amit bátran nevezhetünk az Alestorm csak magyar koncerteken elhangzó, exkluzív dalának. Óriási érzés volt, ahogy egy emberként zengte a tömeg: „Bárhova is gurítson minket ez a föld, A mi tengerünk kékje a PIROS, FEHÉR, ZÖLD!!”
  És míg más zenekarok hálálkodnak, ígérgetnek búcsúzáskor, az Alestorm inkább bemutat az egész közönségnek, ennek az eredménye lett a Fucked With An Anchor. Az csapat mostanra elérte azt a státuszt, hogy minden őrültség beleférhet nekik, akármilyen állatságról képesek dalt írni (Chris Bowes a maga tökkelütött módján azért mégis egy nagy koponya, hiszen az Alestorm mellett a Gloryhammer dalszerzésében is vastagon benne van, emellett még számos, komolytalannál komolytalanabb projektben éli ki az elmeroggyantságait).
  
  Ahogy a nyári, ez a mostani buli is óriási siker volt, nem meglepő, hogy kifejezetten erre a koncertre készült magyar turnépólókat el is kapkodta a nézősereg. Ezt a bulihangulatot nehéz lesz überelni, pedig még csak év elején vagyunk. Az viszont biztos, hogy az Alestorm nem sokáig hajózik el tőlünk, hiszen bárhová is gurítsa őket ez a föld, a „magyar tenger” mindenképpen visszavárja őket!
  


Kulcsszavak:
  alestorm     gloryhammer     wind rose     rumahoy 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Beast In Black, Gloryhammer

Beast In Black & Gloryhammer a Barba Negra-ban

Black Veil Brides az Arénában

Gitárleckék az Alestorm gitáros Bodor Mátétól - Ibanez nyereményjáték, és workshop!

Mothica a Sirens című új dalával érkezik, majd Budapesten koncertezik a Halestorm és a Black Veil Brides előtt

 programajánló: 
2024. március 22.
Sari Schorr Budapesten
Cattle Decapitation: négyzenekaros brigád élén érkezik az amerikai deathgrind csapat
2024. március 23.
Lendületes heavy metal vendégzenekarral érkezik a Lordi
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
Abbath, Toxic Holocaust, Hellripper
Slaughter To Prevail
Delain, Illumishade
Beast In Black, Gloryhammer
Az indie rock királyai, a The Sherlocks és a DOTE a Dürer kertben
Fear Factory, Butcher Babies, Ignea, Ghost Of Atlantis
Black Veil Brides az Arénában
 kapcsolódó fotók: 

ALESTORM - 2023. január 8. EUROPEAN TIUR 2023 - BARBA NEGRA RED STAGE

HALESTORM - 2023. november 20. PAPP LÁSZLÓ BUDAPEST ARÉNA - EUROPEAN TOUR 2023

GLORYHAMMER - 2023. január 8. EUROPEAN TIUR 2023 - BARBA NEGRA RED STAGE
 kapcsolódó videók: 

ALESTORM
ALESTORM
WIND ROSE
 kiemelt 
Március végén érkezik az U.D.O.
  
Touchdown című új lemezével, és Peter Baltes egykori Accept-es basszusgitárossal az oldalán érkezik március 27-én Udo Dirkschneider és zenekara, az U

Cattle Decapitation: négyzenekaros brigád élén érkezik az amerikai deathgrind csapat
Sari Schorr Budapesten
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 devildriver    poison alley    dörner györgy    infection    jon favreau    another way    evolution    bullet for my valentine    carach angren    keith caputo    limbless    sziget fesztivál    bill clinton    pain    the cure    archer    konflikt    sister sin    tonmi lillman    lowbau    billie joe armstrong    lostprophets    cock and ball torture    rock show    pete doherty  

r44
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!