beszámoló [koncert] 2004. november 21. vasárnap 13:11
nincsen hozzászólás
szerző: DinoSonata Arctica, Nightwish 2004. október 26., Petőfi Csarnok
A finn Nightwish tagjai igencsak megkedvelhették kis hazánkat, hiszen mostanra rendszeres látogatók lettek Magyarországon, a folyamatosan növekvő rajongótábor nem kis örömére. Nyáron megjelent új albumukat, a Once-ot egy új turné követte, melyből szintén nem hagytak ki bennünket se: október végén a Petőfi Csarnokban tették tiszteletüket egy újabb nagyszerű koncert erejéig.
Az előzenekart sikerült elég jól kiválasztani: a szintén finn Sonata Arctica kapta azt a feladatot, hogy a Nightwish-váró közönségnek játsszon. Lehet, hogy nem is kéne előzenekarnak nevezni őket, és inkább a koncert egyenrangú résztvevőjeként tekinteni rájuk, hiszen a két csapat rajongótábora között elég nagy átfedés is megfigyelhető volt, de legalábbis aki az egyiket szereti, az nem veti meg a másik zenéjét sem. (Talán egyetlen kivételt azok jelentik, akik a Nightwisht mint egyfajta divatzene kedvelték meg...)
A beengedés alatti várakozás idejére a szervezők a Therion új lemezeit, a Lemuria és Sirius B albumokat tették a CD játszóba, mintegy extra reklámul a két héttel későbbi és szintén igen jól sikerült Therion koncertnek. Eközben érdekes volt megfigyelni a terembe érkezőket: rengeteg tíz év körüli gyerek volt köztük, akiket apukájuk, anyukájuk is elkísért. Így aztán már egyáltalán nem volt ok a csodálkozásra, hogy miért is lett teltházas a koncert. A szomorú csak az, hogy sok igazi rajongó a családos koncertlátogatók miatt maradtak ki az újabb élményből.
Nyolc óra környékén elsötétült a terem, és megkezdődött a Sonata Arctica fellépése. A rendelkezésükre álló egy órában vegyesen nyomtak régi és új számokat. Az új, október elején megjelent Reckoning Night album első két dalával nyitottak(Misplaced és Blinded No More), majd visszatértek korábbi lemezeikhez. Így hallhattuk például a Kingdom for a Heart, Broken, Replica és a My Land számokat. Bár a hangosítás főleg az elején nem volt tökéletes, egy igen pörgő órát tölthettünk el az öt huszonéves fiatal muzsikáját hallgatva.
A nagyjából fél óra hosszú átszerelés alatt ismét Therion szólt, mígnem végre színpadra lépett a Nightwish. Ők is az új albumukkal kezdtek (Dark Chest of Wonders és Planet Hell), majd sorra kerültek a régebbi slágerek. A Deep Silent Complete-et az Operaház fantomja musical közkedvelt dala követte, melyben természetesen szokás szerint Marco volt a duett másik fele. Az Everdream után jött egyik nagy kedvencem, a Sleeping Sun, mely az előző budapesti fellépés után napokig járt a fejemben. Az elegáns vörös ruhában éneklő Tarja ezután kisebb pihenőre hátra vonult, és ahogy az a 2003-as Summer Rocks fellépésük során is történt, Marco énekével egy feldolgozás szám került terítékre. Választásuk ezúttal egy Megadeth dalra esett, a Symphony of Destructiont adták elő. Miután Tarja visszatért, a Bless the Child és Kinslayer számokkal folytatták a koncertet. Aztán jött a közönség nagy örömére az elmaradhatatlan Wishmaster, majd még két régebbi szám, a Dead Boys Poem, és a Century Child albumról a tombolós Slaying the Dreamer. Zárásul pedig felcsendült az aktuális sláger, a Nemo dallama. Ennek egy igen energikus változatát hallhattuk, majd az együttes tagjai távoztak a színpadról.
A ráadást a Once album nagyszabású szerzeménye és véleményem szerint egyik legjobb száma , a Ghost Love Score nyitotta, mely után már csak egyetlen nóta következett, de abba (is) tényleg beleadtak mindent: a pörgős-zúzós Wish I Had an Angel pedig igen jó választás volt a koncert zárására.
Sajnos hangosítás terén nem teljesítettek túl jól a hangmérnökök. Az első számok mindkét együttes esetén pocsékul szóltak, de igazán tökéletes a végére se lett. Kár érte, mert ha ez jól sikerült volna, egy igazán jó koncertről szólhatna a cikk. Fény- és pirotechnikailag ugyanis egy díszletek nélkül is látványos show került színpadra. A Nightwish hátterében a Once album borítójának képét láthattuk, és míg ez a CD-n igencsak bénán hat a maga fakó megjelenésével, a koncerten a kék-zöld fények által megvilágított kép már elég jól nézett ki. A látvány csúcspontját pedig számomra az jelentette, amikor Tarja a színpad közepén állva énekelt és legalább 5-6 fehér spotlámpa irányult rá.
A teltházas előadás óriási problémája volt, hogy a Petőfi Csarnok légkondicionálása (ha egyáltalán van ilyen) nem igazán bírta, és igen magas hőmérséklet uralkodott odabent. Ráadásul ezt mindkét együttes szóba is hozta, és bíztak abban, hogy azért mindannyian kibírjuk végig. Reméljük, legközelebbi látogatásukkor már egy nagyobb helyen köszönthetjük a Nightwisht. Megérdemlik ők is, és persze a közönség is...