szerző: UtazóRoyal Republic, Ko Ko Mo 2022. november 12. Barba Negra Red
Aki ott volt a Barba Redben, az tudja, hogy ez a négy svéd - a Royal Republic tagjai - mennyire forró boogie-t varázsolt a talpak alá, az tutira biztos lehet benne, hogy a következő bulijuk még forróbb lesz, miközben az se volt pite. Hiszen a fellépésükben mindent beleadtak, energiát, érzelmet és humort. Az olyan dalaik pedig, mint a Tommy-Gun, a RATA-RATA vagy a Stop Movin és a többiek, egyszerűen megérdemlik, hogy élőben hallhassuk őket, és literszám öntsük magunkba a söröket vagy/és a többi alkohol neműt.
Végül is eljött a nagy nap. Ezen a bizonyos novemberi ködös szombat estén, két hatalmas csapatnak adott otthon a Barba Negra Red. A csajmágnes főzenekart nem is nagyon kell bemutatni a szakavatott közönségének, hiszen a felhozatal nagy része csaj volt és a pasijaik, akiknek ha tetszett vagy ha nem, akkor is el kellett jönniük..., ha nem másért egy hatalmasat csapatni. Ez van.
Séró belőve és ezerrel mehetett a buli! Az este nagy meglepetése kétségtelenül a francia Ko Ko Mo volt. Egy sokak számára ismeretlen kéttagú dob-gitár formáció, akik teljesen felforgatták az előzenekarokról kialakult általános véleményt, hogy „szódával elmegy” vagy „egy fabatkát sem fog érni”. Pont ezt az általános véleményt rúgta fel, a Warren Mutton és a Kevin Grosmolard, egy energikus és ütős produkcióval. Mondhatni sikerült. Egy dobos és gitáros, aki zenekarokat megszégyenítő profizmussal állt színpadra. Energikus – minden beleadok - átlagon felüli forró produkciót varázsoltak nekünk, ami ötvözte a Led Zeppelin, a Deep Purple és a Black Sabbath feelinget és áthallásokat, valamint minden mást, ami 70´s évek lázadó időszakát magába foglalja. És ami a legfontosabb, hogy nem szakadtak el a jelenkortól sem. A Ko Ko Mo produkciója szerintem patent volt. A legjobb példaként a Depeche Mode - Personal Jesus feldogozásukat kell felhoznom, ami ebben a felállásban igen emberes teljesítménynek mondható.
A hibátlan kezdés még hibátlanabb folytatást követett, jött a Royal Republic. Nem volt kérdés, hogy egy szintén patent produkciót fogunk látni. A Royal Republic izgalmas formáció, akik 75%-ban indie és a fennmaradó részben megtalálható bennük a pop, a garázs rock, a heavy metal, a hip-hop... stb. Kreatív elmék, hatalmas buliarcok, remek zenészek és kiváló közönségszórakoztató kvartett is egyben. Jellegzetes és jól bejáratott cuccban léptek fel: fekete nadrág, bőrdzseki, fehér ing és fehér gyöngysor, valamint a koncert elején belőtt séró. A színpadi szettből már csak a ködvágó cipő hiányzott.
Műfajilag roppant nehéz besorolni őket. Természetesen nem kevés indie véna van bennük, de rock és metal műfajban is remekül helytállnak. Bármennyire hihetetlenek tűnik, de olyan könnyedén nyomták le a ráadás blokkban, a Lenny Kravitz- Are You Gonna Go My Way (KO KO MO tagokkal), a Metallica- Battery és a Motörhead- Ace of Spades dalait, hogy csak pislogtam. Vicc, de remekül megállják a helyüket egy live disco bandként, néhány népszerű számuk is tanúbizonyságot tett erről pl. az Anna-Leigh, valamint a záró Baby daluk.
A fő csapásirányuk mégis a Fireman & Dancer, a Getting Along-féle felszabadult pörgős dalaik mögött kell keresnünk valahol az igazságot. Banális? Á dehogy. Ezekkel a dalokkal lehet hatalmas emlékezetes tanga dobálós - ami ez alkalommal elmaradt - és fülszaggató sikításokat kicsikarni a lányokból. Tényleg működik a Royal Republic recept.
A buli felfutása igazán a RATA-TATA és az All Because of You dalok elhangzása alatt érte el a csúcsot, a hangulat innentől kezdve megállíthatatlan volt. A Fatboy Slim hangulatában megírt Stop Movin’, vagy éppen a punk-rockos Back From the Dead sem maradhatott ki a szórásból.
Kevesen vállalják be, hogy akusztikus blokkjukat a keverőnél felállított rögtönzött színpadon folytassák. Ők megtették. Egy szál dobgitárral és 4 mikrofonnal vokálosították a Boomerang és az Addictive dalukat... Nem tudom, hogy ezt a forgatókönyvet hány alkalommal fogják még alkalmazni, de remélhetem, hogy sokszor láthatjuk - igaz más-más dalokkal.
A show folyatódott és néhány elmaradhatatlan dalt hallhattunk még, ilyen volt az Underwear, a bravúros a Tommy-Gun, az Anna-Leigh és a Baby. És hogy a végére is tagadhatatlan legyen, hogy a Royal Republic a stílustörés mestere, az est búcsú akkordjának a meghajláshoz ill. kivonuláshoz, a Coolio Gangsta’s Paradise-t választották.
10:03
