szerző: UtazóSkáld, avagy néhány órára vikingek lehettünk 2022. október 21. Akvárium
Nem hiszem, hogy újat mondok, de az Akvárium a belváros közepén, mint program helyszín telitalálat volt. Itt remekül megfér egymás mellett a műfaji sokszínűség jegyében, az elektronikus zene és a hagyományos értelembe vett akusztikus zene is. A három helyszínes Akvárium, kora este még nem mutatta meg, hogy valójában mekkora élet zajlik is benne, csak miután kijöttünk a kisteremből. Igazi nyüzsgés fogadott mindenkit a ruhatárra várva, a távozókat felváltotta az újonnan érkezők partyzni vágyók népes hada.
A nagy meglepetést és zajos sikert aratott, a hazánkban először fellépő Skáld és a Guilhem Desq. Mindketten tradicionális hangszereken szólaltatták meg dalaikat. Az est felvezető részében Guilhem Desq instrumentális produkcióját láthattuk. Központi hangszere a tekerőlant, a lábdobok és az aláfestésről gondoskodó effekt pedált volt. A produkciójához nem kellett több hangszer.
Élvezet volt látni azt a kreativitást és hallgatni a dalkompozíciói, mellyel felvezette a Skáld produkcióját. A tekerőlantjából az elektronika vegyítésével határokat feszegette, és ezzel a megoldással egyedivé tette a produkcióját. Nem tagadható, hogy nagy meglepetést okozott a produkciója. Dalai a múlt és a jelen határmezsgyéjén táncoltnak, sokunknak remek felvezető hangulatot adott. Nem először hallottam, hogy a francia iskola igen kiváló zenei elméket adott a világnak. Erre egyik legjobb példa a péntek este fellépett Guilhem Desq, a nevét érdemes nevét megjegyezni, mert elragadó szóló művész is egyben.
Guilhem Desq eddig két albumot jegyez. Az első a 10 számos instrumentális album a 2018-as Visions és az idén megjelent, szintén 10 számos Storm-ot, igaz ezen az albumon már Sébastien Gisbert ütős is szerepel.
A 2018-ban alakult, Justine Galmiche, Pierrick Valence és Mattjö Haussy énekesek és Christophe Voisin-Boisvinet zeneszerző/producer által alapított Skáld. A formáció eredeti felállása viszonylag rövid idő alatt, mára teljesen kicserélődött. Az alapítók közül már csak Christophe Voisin-Boisvinet komponista viszi tovább az eredeti üzenetet. A csapat alapító tagja a Mattjö Haussy 2019-ben, a Pierrick Valence 2020-ban, és a Justine Galmiche idén távozott a formációból. A Skáld jelenlegi felállásában, egy teljesen új -talán- dinamikus és simulékony produkciót láthattunk, ami talán Christophe Voisin-Boisvinet elképzelésének megfelelően alakult. A színpadon látott öt előadó: Steeve Petit (dob, ének); Marti Ilmar Uibo (dob, ének); Ravn (nyckelharpa, hárfa, talharpa); Julien Loko (ének, ír buzuki, talharpa) és a Skáldhoz legutoljára Lily Jung (énekes) csatlakozott.
A műsoruk gerincét az eddig megjelent albumaikra építették, a 2019-es Le Chant des Vikings és a Vikings Chant, valamint a 2020-as Vikings Memories-ről is hallhattunk dalokat. A tagváltás miatt a produkció értéke, véleményem szerint semmit sem veszített üzenetéből. A látott program feszített, összefüggő és dinamikus volt. Mondhatni magával vitte a kisterem szakértő publikumát és egy kicsit visszarepített bennünket a múltba és kiszakított a zaklatott jelenünkből. A produkció látványa egyben a sötét korszak fénytelenségét, a tábortüzek, a fáklyák hangulatát hordozta a színpadi mélykékek és vöröses háttér képében. Sejtelmesen emelve ki a tradicionális hangszerekkel felvértezett és a vikingkor népies öltözékeibe öltözött zenészek táborát, akik visszaadták a trubadúrok, költők vagy bárdok verseit. Megénekelt hőskölteményeikben ez alkalommal sem volt hiány, sőt 1mm2-re eső terület is ebből a műfajjal volt kikövezve.
A Skáld művészetében láthatóan tovább él az ősi skáldok költészete, énekeik és viking népek és istenek története. A produkciót látva véleményem szerint is megtettek mindent annak érdekében, hogy a lehető leghitelesebbek maradjanak autentikus nyelvezethez és hangszereikhez. A klasszikus művészeti kiadványairól híres Decca kiadó is nagyot dobot azzal, hogy fantáziát látott a Skáld kezdeményezésében, hisz egy régi vikingkor zenei hagyományát építették újjá. Bármennyire is furcsa, a tagok elmondása szerint mindent újra kellett alkotniuk. „A viking hagyomány mindenekelőtt szóbeli, ezért a dalokat a ritka létező szövegekből, az Eddákból kellett megírnunk, két, a 13. században Izlandon írt skaldikus költészeti gyűjteményből, amelyek különösen inspirálták Tolkient. Zeneileg is nehéz elképzelni, mit énekeltek a vikingek. Sokat dolgoztunk az énekpolifóniákon.”
06:16
