beszámoló [koncert]  2022. november 1. kedd   15:04

nincsen hozzászólás

  Sting az etalon, a zenei enciklopédia, a nagy alkotó, a múlt, a jelen és a jövő egy személyben. Mindig öröm elmenni egy Sting fellépésre ahol, a neve a garancia. A színpadi produkcióját nézve, mindig magasra teszi a lécet, mind megszólalásban, mind minőségben. Kevesen vannak, akik nem ismerik nevét. Aktív évei alatt, -ami nem kevés- számtalan etalon és iránymutató szerethető slágert írt nekünk. Hatalmas örömteli és hallhatatlan életműve, igaz nem férhetett bele egy estébe, de a legnagyobb dalai kis szeletével, a My Songs című műsorával, ezen az október végi Papp László Arénás koncertjén megörvendeztetett bennünket.
  
  Hiába siettünk Joe fellépésére, az Aréna előtt kígyózó és türelmes sorok fogadtak mindenkit. A bejutásra várókat nem a bejutási tortúra, hanem maga a koncert érdekelte. Aránylag mindenki zökkenőmentesen bejutott, ha nem volt nála nagyobb táska, mint egy A4-es lap -mivel csak, annál kisebbeket lehetett bevinni. A nagyobb csomagokat, táskákat a külső zónában lévő értékmegőrzőben hagyhattuk. A gyorsabb bejutás érdekében a Valtonosok sávokra, zónákra ( kinek, hogy tetszik) osztották az Aréna bejáratát, és kordonnal választották el a beléptető kapukat, hogy még véletlenül se tévedjünk be a minket meg nem illető helyekre, és tutira megtaláljuk a helyünket.
  
  Sting első emlékezetes hazai fellépése, 1988-ban a Népstadionban a Human Rights-on volt. Olyan emblematikus előadókkal, mint Tracy Chapman, Peter Gabriel és Bruce Springsteen. Ezen kívül még 10 különböző alkalommal lépett fel nálunk. Sting zenei munkássága mellett, aktív környezetvédő, emberi jogi harcos és számtalan elismerés boldog tulajdonosa (Emmy-díj, Polar Music Prize, Grammy Award…stb).
  
  Az est exkluzivitását nem csak az adta, hogy Sting napokkal ezelőtt töltötte be a 71 életévét, hanem az is, hogy fia Joe Sumner is csatlakozott a My Songs maratoni turnéjához, -előfellépő- státuszba. Esetében sajnos a tehetség és szerzői véna nem öröklődött, és Joe sajnos csak árnyéka Stingnek. Egyébként nem rossz előadó, de hiányzik belőle az elemi tökösség, a zenei sokszínűség, a kreativitás, a zeneszerzői véna vagy éppen a küzdés. Az elhangzott You You You dala egy picit talán, ellentmond a leírtaknak. Fellépése viszont arra is jó volt, hogy a bejutási tortúra alatt, színültig tudjon telni az Aréna. A büfék, a ruhatárak és a wc-k csúcsra járatva. Mindenki azon volt, hogy folyóügyeit, a koncert kezdetéig el tudja intézni, a színpadhoz csak be lehetett jutni, vissza már haragos tekintetek miatt eléggé nehézkesen.
  
  Sting fellépése valamivel 21 óra után, a Message in a Bottle klasszikus The Police dallal vette kezdetét. Tagadhatatlan lendület, energia és parázs van ebben a dalban. Sting életműve rengeteg emlékezetes szuperlativuszokban említhető dalt írt nekünk, magának, mindenkinek. Pont ilyen, az Englishman in New York, ami mesteri dalváltás és egyben éles jazzvágásnak tekinthető életművében, hihetetlen zenei témákkal felvértezve. A pesti koncertjét is remekül építette fel, mind a pörgős, mind a lírai dalai helyet kaptak a műsorában, természetesen a fanatikusabb Police rajongók is mosolyogva térhettek haza, hisz a Every Little Thing She Does Is Magic is terítékre került. A tavaly megjelent, a The Bridge albumáról is komoly merítést kaptunk. Hallhattuk az If It´s Love, valamint az akusztikus gyöngyszem, a For Her Love dalát, ami szerintem nem kevés áthallást mutat a Shape of My Heart dalára. A 93’-as Ten Summoner’s Tales albumáról két újabb klasszikust hallhattunk, az egyik az If I Ever Lose My Faith in You és a szintén felülmúlhatatlan, a Fields of Gold személyében. Mindkét dal (Ten Summoner’s Tales) a Billboard Hot 100-on a #17, illetve a #23. helyezést érte el.
  Sting ez alkalommal sem aprózta el fellépő ruháját, mondanák, hogy olyan slampos volt. Szimpla farmerban, pólóban és nélkülözhetetlen ütött kopott 1957-es Fender P-Bass-val lépett színpadra. Egyik interjújában így nyilatkozott: „Amikor játszol egy hangszeren, minél többet játszol rajta, annál érzékenyebb. Szinte spirituális, ha ezt elmondhatod egy élettelen fadarabról. Számomra ez nem élettelen: van egy karaktere.„
  
   A koncert közepe táján egy újabb The Police dal következett, a Spirits in the Material World. Ismét ugrottunk az időben egészen a 99’-es többszörös platinalemezes a Brand New Day album címadó dalához, a Brand New Day-hoz. Sting a dal születéséről így nyilatkozott: „Megírtam a dalt, és volt benne egyfajta csavar és Stevie Wonderre gondoltam, és azt mondtam: ´Istenem, nagyszerű lenne, ha Stevie játszana ezen. Izgatottan hívtam, mert ő az egyik bálványom, Ő csak annyit mondott: ´Igen, eljövök New Yorkba, és megcsinálom´. „Ez, ami igazán hitelessé tette számomra ezt a dalt.” A következő lírai dalban Sting és Gene Noble kitűnő duója előadásában hallhattuk a Shape of My Heart. A dallal kapcsolatban Sting egy 93’-as interjúban elmondta, hogy „a szám szövege egy kártyajátékos történetét meséli el, aki nem azért kártyázik vagy játszik, mert nyerni akar, hanem azért, mert meg akarja érteni azt a misztikus logikát a szerencsében„.
  
  Lassan végéhez közeledett a koncert, de sorra jöttek a The Police éra klasszikusai, ami feledtette az idő múlását, ilyen volt a Walking on the Moon, és a So Lonely dala, melybe meglepetésként belecsempészték a Bob Marley örökbecsű klasszikus dalát a No Woman, No Cry dalát. A Brand New Day albumról elhangzott az algériai népzene és a kortárs elektronika fúziójaként született, a Desert Rose. Sting egy 99’-es interjúban így beszél a dalról: „Inkább azt mondanám, hogy az én ambícióm az, hogy dacoljak a címekkel, amelyeket az emberek rám aggatnak. Nem csinálok világzenét vagy reggae-t, azt csinálok, amit akarok. De az igaz, hogy a ´Desert Rose´-nak határozottan van egy arab, észak-afrikai íze. Ez egy dal a vágyakozásról a romantikus szerelemről szól„, és tényleg.
  A koncert zárásának egy újabb The Police blokkal lepte meg a hallgatóit. A King of Pain dalát Joe Sumnerrel énekelte, majd a legikonikusabb, az Every Breath You Take, valamint a kimaradhatatlan Roxanne-t. Az est utolsó dala, a ráadás ráadása, a csendes búcsú, a drámai hangvételű üzenet, a Fragile.
  
  If blood will flow when flesh and steel are one
  Drying in the colour of the evening sun
  Tomorrow´s rain will wash the stains away
  But something in our minds will always stay
  Perhaps this final act was meant
  To clinch a lifetime´s argument
  That nothing comes from violence and nothing ever could
  For all those born beneath an angry star
  Lest we forget how fragile we are
  
  Véleményem szerint egy újabb kiváló Sting koncerttel térhettünk haza, melyben rengeteg klasszikust hallhattunk újra. Az is jól járt, aki csak The Police dalok reménye miatt jött el, volt aki csak a szóló project dalaiért jött el, volt aki mindkettőért, az is örömmel térhetett haza, mert véleményem szerint hiánytalanul mindenki megkapta a mestertől a legjobb dalait.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: