szerző: MóniBilly Idol 2022. szeptember 25. Budapest Park
2022. szeptember 25-én ismét fellépett a Parkban Billy Idol. A kétszeres nagypapa, angol punk- rock fenegyerek önéletrajzi regényében (Dancing With Myself) is utal arra a kettősségre, ami benne lakik, mert látja magát William Michael Albert Broadként is, vallásos családban felnőni, ahogy egész gyerekkorában olvas, és botrányhősként is, ahogy a 90-es években meghódítja Amerikát, miközben időnként szállodai szobákat pusztít, vagy egy év alatt két nőt tesz anyává.
Több, mint 40 éve van a pályán. Viszonylag hosszabb hallgatás után, idén kiadott egy 4 számot tartalmazó korongot, amit javarészt a pandémia inspirált. A sokat mondó „Ketrec” (Cage) címet adta neki, utalva arra, hogy nehezen élte meg a korlátozásokat. Most, hogy visszatérhetett a régi kerékvágásba, azonnal turnéra indult, amit az európai állomások után, Las Vegasban zár majd, november végén.
Volt romantikája annak, hogy egyre nagyobb esőkabátos csapat hömpölygött a Park bejárata felé, látszott, hogy az ősrajngókat nem rettentheti el a zord időjárás, ami nem volt kegyesnek mondható. A színpad előtt a tömeg már masszává gerjedt, nem volt ki-be sétálás, elmegyek egy sörért, körbenézek, honnan lehetne jobban látni. A hideg így már nem volt tényező, de a lámpák fényénél jól lehetett látni, hogy kell a kapucni, mert szakad az eső. Régen jártam olyan koncerten, ahol hering üzemmódban azon rimánkodtam, hogy ne álljon elém senki, aki két méter, mert elfogynak az esélyeim, hogy bármit lássak. 20 perces csúszással kivonult a banda, és egy erős felütéssel belecsaptak a Dancing With Myself című, még eredetileg Generation X dalba, ami Idol első olyan zenekara volt, ahol nem gitárosként, hanem énekesként kapott posztot, a 70-es évek végén.
Az alapozás után sorra jöttek a többi nagyágyúk. Olyan programot állítottak össze, amivel egyszerűen nem lehetett hibázni. Eyes Without A Face, Flesh For Fantasy, Rebell Yell, White Wedding, Cradle Of Love, aminek a klipjére szerintem mindenki emlékszik a 90-es évek elejéről. Számtalanszor leadták a népszerű zenecsatornán. Elhangzott a Bitter Taste, amit Idol motor balesete inspirált, ami kishíján a lába elvesztésébe került. Hónapokig nem tudott járni, ezért a fenti klipben csak deréktól felfelé látható. Megkapta a közönség a Speed című számot is, ami az azonos című, 1994-es amerikai film betétdala is egyben (Féktelenül).
Az új lemezt két dal képviselte, a címadó Cage, és a Running From The Ghost. Idol több alkalommal is utalt a korona vírus okozta nehézségekre, és hogy mennyire rosszul élte meg, hogy nem folytathatta megszokott életvitelét. A koncert alatt többször is cserélte a pólókat és ingeket, ezekben a szünetekben Steve Stevens gitáros vitte a showt, aki többször szólózott nagy sikerrel. Legendás páros ők ketten, a 80-as évek elejétől dolgoztak már együtt. Pár év szünet után rendezték a viszonyukat, és 2001-től Stevens újra a banda tagja lett. A karantén meglátszott a gitár klasszison. Feltupírozott fekete frizurája mit sem változott, de jópár kilót magára szedett. Idol külön megköszönte neki, és a közönségnek is, hogy ilyen jó élete lehet, pont, amilyenre vágyott. A sokadik átöltözésnél saját bandapólóját is viselte, ami nekem már marketing túltolás volt. Természetesen nem maradhatott el a kigombolt ing, ami jól mutatta, hogy 67 éves énekes kirobbanó formában van, és sok időt tölthet edzéssel. Az este végén bemutatta a zenekart, ami közel 10 éve azonos felállásban működik: Stephen McGrath 20 éve viszi a basszust, Paul Trudeau ül a billentyűknél, Billy Morrison szintén gitározik, és Erik Eldenins üti a dobokat, egy évtizede már.
Összességében ez egy nagyon jó koncert lehetett volna, de két fenntartásom van vele. Az egyik, hogy nem volt benne semmi spontaneitás. Látszott, hogy a dalokban minden kézmozdulat, száj körbe nyalás, mosoly, előre megtervezett, pont úgy, mint a ruhák cseréje. Ebből következik, hogy Idol valószínűleg megunta. Mint ahogy annak is van esélye, hogy a több százszor előadott dalai is a könyökén jönnek ki. Az erő hiányzott nekem, a tűz, ami felszántja a színpadot. Elénekelte, eljátszotta, a közönség szerette, mert ismeri ezeket a nótákat, és mindenki fújta kívülről. Ez nem csak a rajongókra igaz. Bárki, aki betévedt volna az utcáról, ismerte volna a dalok 80 %-át. A titkos elvárásom az volt, hogy legyen energia a dalokban, hogy legyen bennük az a spiritusz, ami Idolt hajtja. Sajnálom, hogy ez nem jött felszínre.
19:53
