interjú [hazai hangok] 2022. október 6. csütörtök 21:45
nincsen hozzászólás
szerző: VikInterjú az Auraleak vokalistájával, Hex-szel
Az Auraleak zenekar váratlanul és hirtelen toppant be az alternatív zene színterére az Indigo című dalukkal, és máris saját rajongótáborra tettek szert. Kíváncsian várjuk, merre vezet a zenekar útja, és erre (is) irányultak a kérdéseim.
Hexet, polgári nevén Gerő András Pétert a Fekete Zaj fesztivál alatt ismertem meg, ahol fellépőként vett részt. Ismertetőjele a jó beszélgetések, a céklapálinka, és a halat formázó gumipapucs (ezekről a Fekete Zaj beszámolóban olvashattok) Az interjúkérdésekre digitálisan, írásban adott választ, mert a fesztivál alatti forgatagban nem jutottunk el oda, hogy ezt megejtsük. Kérdéseim és megjegyzéseim kékkel emeltem ki a könnyebb olvasás érdekében.
Pontosan mit jelent számotokra ez a disztópikus irányzat?
Nem hívnám disztópikus irányzatnak, inkább realistának. A zenei téma és a szövegkontextus, valamint a színpadi megjelenés ugyan némi sci-fi és világvége hangulatot sugall – de ilyenkor, amikor ez szóba kerül, mindig meg szoktam nyugtatni mindenkit, hogy ez a jelenség már itt van a küszöbön. A dalok pedig valójában teljesen hétköznapi témákról szólnak, csak épp olyanokról, melyekről nem mernek beszélni az emberek, avagy tabu témának számítanak - persze ez nyakon öntve egy jó adag baljós atmoszférával. Az összeesküvés-elméleteknek ugyan nem vagyunk a hívei, de szeretünk mindent a lehető legtöbb szemszögből megvizsgálni, így születnek nálunk egységes, de néha mégis ellentmondásos, nyugtalanító megoldások minden téren a projektben.
Mit szeretnétek vele közvetíteni a világ felé?
Ami személy szerint betriggerelte (működésre bírta) nálam ezt a projektet, az a jelenség ihlette, amikor tavalyelőtt még a megszokotton felül is teljesen földbeállt a kommunikáció az emberek közt, és mindenki csak a pártpolitikai, konteós, megfélelmítős, tömegpszichózisos, meg a filléres hűtőmágnesbölcsességeiről böfögte tele az internetet a tartalmas, észérvekkel való diskurzusok helyett. Bábel tornya bizony ledőlt, és egy olyan korszakot élünk, ahol a túlélés egyik kulcsa a minőségi beszélgetésekben keresendő a megfelelő személyekkel, méghozzá azokról kényelmetlennek számító témákról és szituációkról, melyeket már automatikusan söprünk a szőnyeg alá. Mi a zenénkkel és a szövegeinkkel, de nem utolsó sorban a tapasztalatainkkal szeretnénk tanító jellegű üzeneteket közvetíteni, segédkezet nyújtani azok számára, akik mentálisan és lelkileg életük legnehezebb szakaszain mennek keresztül – hiszen többünknek a legsötétebb óráiban is ez volt az egyetlen dolog, amihez nyúlhattunk.
Mi volt hozzá az inspiráció? (esetleg másik zenekar, film, könyv stb.)
Vannak dolgok, érzések, melyek a spektrumnak annyira eldugott bugyraiban léteznek, hogy szinte traumatikus élményeknek “kell” hozzá történni, hogy megtapasztalhassuk – bár ezek közül vannak olyanok, melyeket az ellenségeimnek nem kívánok. Az alapötletet nekem ezek a bizonyos értelmezhetetlen és nyomasztó érzések váltották ki, a kontextusról már volt szó, zeneileg pedig rengeteg mű inspirált bennünket. Zeneileg már csak így a zenekar tagjai külön-külön is elképesztő skálán mozgunk, rám például hatással van a klasszikus zenétől, progresszív matekozós zenéken át a hip-hop-ig és a pop-ig gyakorlatilag minden. Ezen kívül nagy film- és videojáték rajongó vagyok, az egyedi sztorik izgatnak fel főleg. Utazás közben inkább olvasok, főleg Sci-Fit (micsoda fordulat), fantasyt, horrort, pszichothrillert.
Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
Szerencsére van mindnyájunkban már évtizeden felüli tapasztalat, így nincsenek illúzióink meg világméretű terveink. Megyünk mindenhova szívesen, ahol igény van erre. Addig pedig csepegtetjük egyesével a dalokat a videoklipekkel, tavasszal pedig nagylemez formájában is megjelenik az első nagylemezünk, mely a Spirit Matrix címet fogja viselni. Van sok tervünk és ötletünk, de nem sietünk sehova, nem szeretnénk semmit sem elkapkodni – viszont azt elmondhatjuk, hogy lesznek meglepetések bőven.
Milyen érzés volt számodra fellépni a Fekete Zaj Fesztiválon? Hogy tetszett az ottani hangulat, közeg?
Én a Fekete Zajra pár éve úgy gondolok, mint a kis privát szférámra, egy menedékre, ahol lelkileg érdemben fel tudok töltődni. 2011-ben voltam először, aztán sok év kihagyás után először önkéntesként mentem, dolgoztam is a fesztiválon, idén pedig a koncert miatt nyaraltam is – a nyár legszebb élménye volt. Négy nap fullos pihenés, szórakozás, valamint ugye a saját koncert a harmadik napon, mely hatalmas megtiszteltetés volt, ugyanis ez volt a zenekar harmadik nyilvános fellépése. Innen is köszönjük a szervezők bizalmát, reméljük méltó módon eleget tettünk, mi nagyon jól éreztük magunkat és nagyon örültünk, hogy a korai kezdés ellenére ennyien voltak ránk kíváncsiak.
Miért álltál mezítláb színpadra?
Mindenki itt a drága Örsre (Siklósi Örs) gondol, de ezúttal nincs köze hozzá: egész egyszerűen széjjeltörte a cipő a lábam, így kényelmesebb volt.
Mi inspirálta a színpadi megjelenéseteket, és a sminket? Ennek is a disztópikus irányzathoz van köze?
Igen. A fekete arcfestést még a Marlás korszakból hoztam magammal, de egy kicsit továbbfejlesztettük a srácokkal, hogy egységesek tudjunk maradni. A személyiségtípusaink alapján létrehoztunk négy alteregót, melyeket megszemélyesítünk, akárcsak egy színdarabban. A zenei élményen felül egy színpadiasabb rétegben is gondolkozunk, melyhez a dalok és videoklipek megjelenésével szép lassan körvonalazódni fog a háttértörténet is – de nem szeretnénk senkinek sem a szájába rágni.