beszámoló [koncert]  2022. szeptember 28. szerda   10:26

nincsen hozzászólás

  Rendkívül szimpatikus ötlet volt a H-Musictól, hogy ingyenesen elhozta nekünk a szimfonikus power metal két olyan csúcskategóriás bandáját, mint a Visions Of Atlantis és a Xandria, legalábbis aki regisztrációs jeggyel este 6 és 7 között érkezett meg a helyszínre. Egyrészről a mai elszálló jegyárak mellett nem csak pénztárcabarát megoldás ez, de másrészt igazságot szolgáltattak annak a jelenségnek is, hogy az előzenekarokról gyakran lemaradnak a látogatók. Így már az elsőként fellépő Ye Banished Privateers-re is egész szép létszám jelen volt, és bizony megérte időben ott lenni.
  
  A svéd csapatot még csak távolról sem lehet metalnak nevezni, így elsőre érthetetlen lenne, miért is kerültek be a turnéra, de a koncertjük hangulata megválaszolta a kérdést. Már a nevükből egyértelmű, hogy valamilyen kalózos dajdajra számíthatunk, és ez így is lett. A csapat akusztikus hangszereken (még a dobok helyett is cajon volt!) szolgáltatta a hét tengerek történetmesélését, nagyon sokszínű zenét játszottak. Nem csak azért, mert szinte ellepték a színpadot a tagok, hanem amiatt is, mert a különféle hangszereken zenélés mellett gyakorlatilag mindegyik tag szólóénekelt is valamelyik számban. Voltak köztük nők és férfiak is, így tényleg mindegyik dal egy kicsit más volt.
  A másik elismerésre méltó dolog az abszolút autentikus, rongyos kalózruházatok, amelyekkel (és persze a zenével) maximálisan megidézték a középkor füstös kocsmáinak hangulatát. Az ütős lánynak a buli elejétől végéig kitartó csodaszép mosolya pedig mindent vitt.
  Szimpatikus társaság volt tehát a Ye Banished Privateers és a magyar közönséget is megnyerték. Remélem járnak errefelé máskor is, mert ilyen jó hangulatú kalózbulira szerintem mindenki vevő lenne. Nem csak a metalosok.
  
  A Xandria nagy átalakulásokon ment keresztül, mi több, az utóbbi időkben életjelet se adott nagyon magáról a banda. Legutóbbi énekesnőjük esete nagy port kavart, Dianne van Giersbergen ugyanis közzétette, hogy rendkívül inkorrekt körülmények között szüntették meg a tagságát, valamint a menedzsment a betegségeit és problémáit is nagy érzéketlenséggel fogadta. Hogy a menedzsmentbe a csapat főnöke, Marco Heubaum is beletartozik-e, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy az eset a rajongók körében is nagy felháborodást keltett. Nem véletlen, hogy új videóik tömve vannak olyan megjegyzésekkel, hogy a rajongók remélik, a menedzsment tanult az esetből és az új énekesnővel már kíméletesebben bánnak.
  Nem csak a front cserélődött le Marco körül, hanem gyakorlatilag az egész banda, ez pedig akár új zenei utak kipróbálását is előrejelezheti, vagy legalábbis a lehetőséget megadja. Új énekesnőjük a csodaszép Ambre Vourvahis lett, akinek egzotikus kinézetét görög és francia felmenők szolgáltatták. A többi zenész sosem volt olyan karakteres Marco mellett, de úgy látom, az új felállásba jó fazonokat, színpadképes figurákat válogatott össze.
  
  A csapat majdnem minden albumát megidézte ezen az estén, de persze az Ambre-val készült új dalok közül is fel kellett mutatni párat. Nyilván elsősorban az érdekel mindenkit, hogyan teljesített az új hölgy. Nos, nem volt könnyű helyzetben, mert saját bevallása szerint eléggé meg volt fázva, emiatt azért volt egy kis szenvedés, pláne a magasaknál.
  A magyar közönség azonban tudta a gyógyírt: „PÁLINKA!! PÁLINKA!!” Hirtelen azt hittem, hogy Sabaton koncerten vagyunk... Szegény Ambre persze nem értette, miről van szó, tanácstalanul fordult Marco-hoz is, de ő se tudta megfejteni az ismeretlen nyelvű skandálást. Profik voltak, pár kedves mondattal lereagálták így is a dolgot, de igazán befuthatott volna a stábból hozzájuk valaki, a fülükbe súgva a megfejtést, biztosan lett volna valami kis humoros reakció rá a színpadon. De ez a ziccer kimaradt.
  
  Ambre valószínűleg kissé izgult is, hiszen nem evidens, hogy egy ilyen nagy múltú csapatnál mennyire fogadja be a rajongótábor az új hangot, az új karaktert. Így még a konferálást is eltévesztette egyszer. De emiatt nem kellett aggódnia, a rajongók az első pillanattól kezdve jól fogadták őt a színpadon. Ami azért nem is véletlen. A férfiszíveket legalábbis biztos megdobogtatta, ahogy ez a csodálatos fekete párduc kígyózó mozdulatokkal dobálta a haját a színpadon. Legalábbis az enyémet biztosan... Nem mellesleg Ambre nem csak a magasabb oktávokban mozgott, de még olykor hörgésekkel is színesítette a dalokat, például a You Will Never Be Our God és a Reborn című vadiúj szerzeményeket. Kifejezetten jól állt neki, de nem mellesleg a csapatnak is.
  Biztos vannak olyan rajongók, akiket ez az irány már elriaszt egy szimfonikus metal bandától, de szerintem jó irány ez a fajta karcosság, durvulás náluk. A Xandria a szimfonikus power metal egyik legfontosabb bandája, az eddigi albumaikkal talán elmondták, amit ebben a műfajban el lehet mondani. Úgyhogy ideje lehet színesíteni az összképet. Legalábbis ezt gondolhatta Marco.
  
  Természetesen a korábbi évek szerzeményeit is játszották, így fért bele ma a Death To The Holy, a banda ikonikus dala, a Nightfall, a Now & Forever, a Save My Life, a The Undiscovered Land, a Ghosts és a végére két klasszikusnak mondható szerzemény, a Ravenheart és a Valentine.
  Szerintem nagyon jól sikerült a Xandria új felállásának debütálása. A régi dalok se voltak stílusidegenek Ambre-val és az újak karcosabb irányvonala is süt a színpadon. A többi zenésztárs is megfelelő választásnak tűnik. A bombanő Ambre pedig biztos, hogy sok érdeklődőt fog bevonzani, ha a csapat újraindulása tartósnak bizonyult, a magam részéről kíváncsian várom a vele készülő új nagylemezt.
  
  A Xandria egy ütős szimfonikus power metal bulit rakott le az asztalra, a Visions Of Atlantis-szal viszont a színház is kicsit megérkezett a színpadra. A csapat nemrég járt nálunk, az Alestorm vendégeként, ami bár az új album kalózos tematikája miatt adta magát, azért az nem teljesen az ő terepük volt. A mai nap annál inkább. Persze most is ugyanazzal a színpadképpel és kalózos maskarákban álltak a deszkákra, de most jóval hosszabb programot adhattak. Így nem csak a Pirates albumot tudtuk még jobban kivesézni, de több régi nóta is belefért a műsorba.
  A Visions Of Atlantis igazi erejét a két énekes, Clémentine Delauney és Michele Guaitoli színpadi összjátéka adja, itt volt tetten érhető az a színház, amit már említettem. A női és a férfiének nem csak remekül kiegészítette egymást, megadta a dramatikáját a daloknak, de a két énekes olykor el is játszotta a színpadon a jeleneteket. A kalózkalapos, fejkendős Michele és az ébenfekete nagyasszony Clémentine (aki földig érő ruhájában, bizonyos pózokban Morticia Addams-et is eszünkbe juttathatta) abszolút elemükben voltak, kiválóan énekeltek és nem mellesleg a közönséget is remekül lelkesítették.
  
  A teljességhez kellettek a jól megkomponált dalok és a többi zenész összjátéka is, de ebben sem volt hiba. Michele kalózkalapja olykor vándorútra indult, hol az egyik, hol a másik gitáros kaparintotta meg. Úgy látszik, számukra a Pirates album jelent egy új kezdetet, ugyanis a ma este elhangzott nótákból egész pontosan 8-at is hallhattunk az új lemezről. Az eggyel korábbi Wanderers és a még korábbi The Deep & The Dark kapott csak szerepet még, de egyetlen dal, a New Dawn beleférhetett a 2011-es Delta-ról is.
  Nem tudtam azért nem észrevenni, hogy a Xandria-hoz képest kicsit ritkultak a sorok a Visions Of Atlantis fellépésénél. Persze ez közel sem jelez minőségbeli különbséget a két csapat között, hiszen mind a kettő kiváló koncertet adott. De minden bizonnyal annak a jele is lehet, hogy ez volt az első didergős szabadtéri koncertünk. Én legalábbis már kissé fáztam a végére. Vagyis immár végérvényesen beköszöntött az ősz, kíváncsi vagyok, a mai általános helyzetben ez mit fog jelenteni koncert fronton.
  

Kulcsszavak:
  visions of atlantis     xandria     ye banished privateers 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás