beszámoló [koncert] 2022. június 19. vasárnap 21:22
nincsen hozzászólás
szerző: MonyóRed Hot Chili Peppers 2022. június 15. Puskás Aréna Budapest
2022. június 15-én ismét fellépett a Red Hot Chili Peppers Budapesten. A négy fenegyerek a Puskás Arénában nyomta a rock and rollt, ami átadása óta még nem adott helyszínt koncerteknek. Nagy gonddal fedték le az éves szinten több millióért karban tartott gyepet, nehogy kiugrálja a felajzott közönség. Az este különlegessége volt, hogy a 2019-ben harmadszorra is a bandához csatlakozott John Frusciante gitározott. Ő pont úgy töltötte a rekreaciós idejét a korábbiakban, illetve gyógyult drog függőségéből, hogy az 1996-os, és a 2016-os dupla koncertet is kihagyta kis hazánkban.
A csapatot 1983-ban, Los Angelesben alapította az énekes, dalszerző Anthony Kieds, és a magyar származású Michael Balzary (Flea) basszusgitáros (ezt bizonyította, hogy helyesen ki tudta mondani Budapest nevét). Az együttesnek voltak mélypontjai, hiszen túladagolása miatt elvesztették Hillel Slovak gitárost 1988-ban, és a tagcserék mellett a kábítószer is állandó problémát okozott. Chad Smith dobos ugyanebben az évben csatlakozott.
Frusciante összesen, három részletben 17 éve játszik a bandában, tehát régi motoros, összeszokott csapat a RHCP, akik a lázadó húszas éveiket elhagyva (mindenki emlékszik a meztelen plakátjukra, szerintem), 60 felé közelítve, már sok mindent látott, és tett le az asztalra. A közel 40 év alatt 12 albumot jelenítettek meg, és 7 Grammy-díjat vihettek haza.
A zenekar tavaly jelentette be egy híradónak álcázott, végül arcon pörgős videóval, hogy az Unlimited Love című albumukkal, világ körüli turnéra indulnak. Ennek ötödik állomása volt a magyar főváros. A dalok listáját folyamatosan változtatják, ezért itt is lehetett számítani némi meglepetésre. Az talán kevésbé volt a rajongóknak kellemes, hogy rövidítettek rajta, és sokak szívfájdalmára kikerült az Under The Bridge a programból.
Már a metrón érezhető volt a buli előszele, ahogy közelítettem a helyszín felé. Rengeteg banda pólós rajongót láttam, többnyire sörrel a kézben. A környező utca lezárása és a rendőri jelenlét jól is jött, hiszen közel 50.000 ember vonulására kellett számítani. A covid két éve után már önmagában furcsa élmény volt hömpölyögni a masszával. Nálam az sem mindennapos, hogy foci stadiont látogatok, ezért újdonság volt a monumentális épület is, aminek valóban van egy grandiózus alaphangulata.
Az estét Thundercat nyitotta, aki szintén Los Angelesből származik. Az énekes, dalszerző, basszusgitáros, egy rendkívül színes egyéniség, akit a Suicidal Tendencies bandában ismerhettünk meg. Játékára a Funkprogresszív, a R&B, soulelectronicaacid jazz és a psychedeliacrossover thrash is jellemző. Érdekes jelenség volt kinézetre is, de az sem átlagos, hogy mit hoz ki egy basszusgitárból. Őt követte a szintén amerikai, de New Yorkból származó Nas, aki viszont rappelt. Nekem kicsit stílusidegen volt ez az összeállítás, de legalább mindenki hallgatott olyan zenei stílust, amit nem feltétlenül szokott.
Az átszerelés után, háromnegyed kilenkor aztán már nem kellett tovább várni, mert Smith megkongatta a mögötte lévő, RHCP logóval gravírozott gongot, és ezzel egy kis jammeléssel kezdetét vette az első menet. Utána az Arund The World és a Dani California következett gyors egymásutánban. Kieds nekem még mindig hosszú hajú siheder a fejemben, a Magnum bajuszt nem tudom megbocsájtani. Fordított piros baseball sapka, egy cicás fehér póló, és egy pöttyös térdnadrág volt rajta, ami úgy nézett ki, mintha felvette volna a twister társasjáték kicsinyített mását. Az elsőre is lejött, hogy jó karban van, és rendszeresen sportol.
Ezt Flea is hozta, aki felül semmit, alul egy általam sógun szoknyának nevezett ruhadarabot viselt. Nem maradt sokáig kérdés, van-e alatta valami, mert olyan ugrálást rendezett, hogy a fehér fecske is kivillant. Nem tudom elképzelni, hogy ezzel a hiperaktivitással, hogy tudott megülni az iskolapadban. Rövid haja sárgára volt festve, rózsaszín pöttyökkel. Ismerten nagy Lakers rajongó, erről egy tetoválása is árulkodik. Lépett is fel a kedvenc csapata meccsén korábban.
Frusciante sima városnézősben, farmer, csíkos pólóban tolta, szinte ő volt kirívó a hétköznapiságával. Smith kékben volt, de ezt elsőre nem volt könnyű kiderítenem, mert a színpad hátsó része egy led fal volt, és annak többnyire pszichedelikus és rendkívül színes mintája folyamatosan „átszínezte” a dobost. A stadion mérete miatt a két oldalsó hatalmas kivetítő elengedhetetlen volt, javarészt én is ezeken követtem az eseményeket. Ahogy haladt az este, Kiedsről fogytak a ruhadarabok. Végül a pöttyös gatya maradt csak.
A 16+1 dalból négyet kapott az új lemez, de ezek sokat hűtöttek a közönségen. Elmaradt az együtt éneklés, és a tánc. Mindenki a nagy klasszikusokat várta, természetesen, pedig az It’s Only Natural nálunk hangzott el élőben először. Az 1999-es Californication albumról öt nóta is belefért, köztük a címadó dal is, amitól olyan sikítás támadt, hogy be kellett fogni a fülem. Hasonló ováció tört ki a Snow és a Give It Away első akkordjaitól kezdve. Sokan örültek az I Like Dirtnek is.
A ráadás természetesen nem maradhatott el. Flea kézenállásban sétált el a gitárjáig, így nem volt kétség a fehér fecskével kapcsolatban, és a rendszeres edzésről sem. A visszában a By The Way zengett el, aztán Smith dobta el a verőit a fél pályáig- hogy stílusos legyek a helyszínnel. Innen már lehetett tudni, hogy az estébe ennyi fért bele. Kieds elköszönt, és nagy sietve elhagyták a színpadot.
A koncert több kritikát kapott, hogy nem volt jó a hangosítás, túl rövid volt, csak egy ráadás volt, és az sem az Under The Bridge, hirtelen elvágták a végét, és nem volt levezetés stb. Én leginkább azt láttam, hogy a rajongók boldogan trappolnak hazafelé, mert lehet, hogy minden megjegyzésben van valami igazság, de itt volt újra ez a legendás csapat, együtt voltunk, buliztunk, mint régen, és talán ez a legfontosabb. Köszi RHCP.
21:22
