szerző: maJudas Priest - 50 Heavy Metal Years Budapesten is 2022. július 11, Budapest Aréna
Fél évszázada, vagyis 50 éve nyomja már a heavy metalt a Judas Priest, a műfaj egyik alapítója. A brit csapat július 11-én ismét Magyarországra érkezik, hogy pályafutásukat a magyar közönséggel együtt ünnepeljék meg. Helyszín a Budapest Aréna, előzenekar pedig a The Dead Daisies.
A Judas Priest 1969-ben alakult Birminghamben, Angliában. Az alapító tagok voltak: K.K. (Kenneth) Downing gitáros, és közeli jóbarátja, a basszusgitáros Ian Hill. Fiatal, lelkes és tehetséges kezdő rock-zenekarként első koncertjüket Essingtonban adták 1971-ben. Kettejük mellé csatlakozott még Alan Atkins vokalista és John Ellis dobos.
A Judas Priest nevet Atkins előző zenekarától örökölték, eredetileg pedig Atkins egy Bob Dylan dal címéből vette, a The Ballad of Frankie Lee and Judas Priest-ből. Folyamatos koncertezés vette kezdetét, de ekkor már a dobok mögött Alan Moore ült, igaz, nem sokáig: 1971 végén Chris Campbell vette át a helyét. Az 1972-es év javarészében úton voltak Angliában, majd 1973-ban Atkins és Campbell is elhagyta a zenekart. (Jóval később, 1991-ben Atkins debütáló szóló-albumán megjelent egy Victim of Changes című szám, melyet még közösen írt az akkor még gyerekcipőben járó Judas Priest tagjaival.)
Ezzel azonban nemhogy rosszabbra, de sokkal jobbra fordult a zenekar sorsa. Csatlakozott ugyanis hozzájuk az énekes és volt színházi világítás-technikus Rob Halford (született 1951 Augusztus 25-én, Walsallban, Angliában), és a dobos John Hinch mindkét zenész a Hiroshimából érkezett. További angliai turnézás következett, majd egy ötödik tag lépett be a zenekar életébe: Glenn Tipton (szül. 1948. október 25-én, és a Flying Hat Band-ben zenélt előtte). 1974-ben először turnéztak külföldön, mégpedig Németországban és Hollandiában, hazaérkezésük után pedig lemezszerződést írtak egy kis angol kiadóval, a Gull-lal. Debütáló bakelitlemezük, a Rocka Rolla 1974. szeptemberében jelent meg. Azonban nem voltak elégedettek a felvételekkel, Hinch ott is hagyta a csapatot, helyére Alan Moore érkezett vissza.
A zenekar 1975-ös Reading Fesztiváli fellépése egy sokkal szélesebb közönség számára tette őket ismertté. Második lemezük, a Sad Wings Of Destiny, melyet Jeffrey Calvert és Max West producerek segítségével készítettek el, egy hatalmas fejlődés volt a bemutatkozó albumhoz képest. Azonban a jó kritikák ellenére sem lett kasszasiker, és pénzügyi helyzetük még mindig kilátástalan volt, ekkor Alan Moore másodszor is és ezúttal végleg kilépett a zenekarból.
A megmentő a CBS Records volt, aki nemzetközi lemezszerződést írt velük alá, és a Sin After Sin című. album igen jól sikerült, Simon Phillips-szel a dobok mögött. Ekkor utaztak át először a tengerentúlra, első amarikai turnéjukon már Les Binks volt a dobos, akivel az első közös albumuk, a Stained Class mérföldkőnek számít a zenekar pályafutásában.
A következő, Killing Machine című albumon található első slágerlistás kislemezük, a Take On The World. Az 1979-es Japán turnén vették fel az Unleashed In The East című koncertalbumot, és még ugyanebben az évben ismét doboscsere történt: Binks helyére Dave Holland érkezett a Trapeze-ből. Népszerűségük akkor nőtt meg jelentősen, amikor a Kiss-szel és a AC/DC-vel turnéztak együtt.
A British Steel című album az angol nagylemezlista 3. helyén indult, és olyan nagy slágereket tartalmazott, mint a Breaking The Law, vagy a Living After Midnight. Fellépetek az 1980-as Donington-i Monsters of Rock fesztiválon, majd elkészítették a Point Of Entry albumot, rajta a nagy slágerrel, a Hot Rockin-nal.
Újabb angol és amerikai turnék következtek, valamint a Screaming For Vengeance album felvételei, és ez a zenekar történetének talán legsikeresebb időszaka volt az lemez pedig platina lett az Egyesült Államokban. A Defenders Of The Faith album következett, majd a kicsit kommerszebb Turbo. Ram It Down című albumuk visszatérést jelentett a tiszta heavy metal stílushoz, ugyanakkor ezzel egyidőben a banda népszerűsége csökkenni látszott, Dave Holland helyét pedig a Virginia Államból származó Scott Travis vette át (ex-Raxer X).
Vele készült el a Judas Priest legfontosabb albuma, amely azonnal visszahelyezte őket a legenda státuszba: a Painkiller. Az 1990-es album a mai napig az egész heavy metal műfaj legfőbb hivatkozási pontja, rajta olyan csúcsalkotásokkal, mint a Painkiller, All Guns Blazing, vagy az A Touch of Evil.
A sikerek csúcsán azonban megjelentek a töréspontok a zenekarok belül, ami végül Rob Halford énekes kiválásához vezettek. Halford szólókarrierbe kezdett, a Judas Priest pedig hosszas keresgélés után Tim ´Ripper´ Owens-ben találta meg utódját. Bár Owens képességei felértek Halford-éhoz, a rajongók közül sokan nehezen fogadták a váltást. A Ripper-rel készült Jugulator és Demolition című albumok így nem értek el akkora sikereket, mint amilyeneket megérdemeltek volna. Pedig a Ripper korszaknak is voltak kiemelkedő nótái: Blood Stained, Death Row, Burn In Hell, Hell Is Home.
Több év távollét után végül 2003-ban jelentették be, hogy Rob Halford visszatér a zenekar élére, így innentől ismét az a felállás zenélt együtt, aki a legendás Painkiller lemezt is készítette. Az újbóli együttműködés terméke az Angel Of Retribution album lett 2005-ből, ami jellegzetes Judas Priest alkotás lett, így a rajongók elégedetten dőlhettek hátra. Kevésbé lett tipikus a 2008-as Nostradamus, amely konceptalbum jellege és 2 korongra rúgó játékideje miatt a zenekar legmonumentálisabb alkotása.
Halford visszatértével a Priest tagsága megszilárdulni látszott, azonban a zenekar karrierjének lezárásaként tervezett Epitaph turnéra az alapítótag K.K. Downing gitáros úgy döntött, bizonyos belső elégedetlenségek miatt már nem tart tovább társaival és szögre akasztja a gitárt. Így a zenekar Richie Faulkner gitárost szerződtette és a továbbiakban egyre inkább az ő gitározása vált a meghatározóvá. Downing később megbánta a döntését és ekkor már szeretett volna visszatérni a zenekar kötelékébe, ők azonban erre már nem voltak nyitottak és kitartottak Faulkner mellett.
Hosszabb kihagyás után 2014-ben érkezett meg az új album, amely szinte újjászületést jelentett a zenekar számára. Bár már közel 50 éve a pályán voltak és a heavy metal nótáikban eddig se került sor elpuhulásra, elöregesedésre, a Redeemer Of Souls kifejezetten egy húzós, fiatalos, lendületes album lett, amilyen minőségű lemezt a legtöbben már nem vártak a zenekartól. És amikor azt lehetett hinni, hogy ezt már tovább nem lehet fokozni, az i-re a pontot a Firepower tette fel 2018-ban, amit a Priest legerősebb újkori albumának lehet tekinteni, sokan a Painkiller klasszisához hasonlítják.
Richie Faulkner tehát kétségtelenül új, fiatalos lendületet pumpált a bandába, annál is inkább, mert a Parkinson-kórral diagnosztizált Glenn Tipton már egyre kevésbé volt képes részt venni a turnézási és dalszerzési folyamatban, bár továbbra is a Priest nélkülözhetetlen része maradt. A másik fontos személy, aki segített életben tartani a bandát, az Andy Sneap volt, aki nem csak a lemezek producerjeként, hanem turnégitárosként is a Judas Priest szolgálatára állt.
Bár a csapat már nyilatkozott arról, hogy új album is lesz a láthatáron, egyelőre a Firepower lemez a vége annak a csodálatos 50 éves karriernek, amelynek ünnepléseként július 11-én a Budapest Arénába érkezik a Judas Priest. A heavy metal műfaj egyik legnagyobb legendáját a The Dead Daisies kíséri, a részvétel tehát minden fémszívűnek kötelező.
08:21
