szerző: UtazóOneRepublic: Never Ending Summer Tour 2022. május 13. Papp László Budapest Sportaréna
Negyedik alkalommal lépett hazánkban a Colorado Springsből származó OneRepublic, ha a tavalyi duplázó MTV gála fellépésüket nem vesszük figyelembe. Egyébként nagy attrakciónak számító fellépésüket esetében ha fél éven belül kétszer is láthatja Budapesten a nagyérdemű, az viszont komolyan jelzésértékű.
A rajongótábornak a OneRepublic neve összeforrt a minőséggel, amit a mostani fellépésük is megerősített. Lemezeladásaik nem véletlenül érik el az egeket, a földi zenei csatornák rotálva
játsszák a dalaikat. A netes médiákban (YouTube, Spotify... stb) sok százmilliós lejátszást tudhatnak maguk mögött, amely napról-napra növekszik - ez több, mint matematika. Remekül mutatják meg, hogy kell igazán jó dalokat készíteni, hogy az befutó, és ne kellemetlen szirupos legyen.
A OneRepublic tagjai igen sokoldalú zenészek: Ryan Tedder – ének, billentyűs hangszerek, ritmusgitár, ütőhangszerek; Zach Filkins – gitár, brácsa, vokál; Drew Brown – ritmusgitár, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek, vokál, hegedű és cselló; Eddie Fisher – dob, ütőhangszerek, vokál; Brent Kutzle – basszusgitár, cselló, vokál, billentyűs hangszerek, ritmusgitár és Brian Willett – billentyűs hangszerek, hegedű, dob, ütőhangszerek, vokál.
A csapat ez alkalommal is hibátlan produkciót mutatott be a majdnem teltházas budapesti állomásán, látványosan megkomponált fényekkel, diszkrét és nem tolakodó fojtó füsttel. A színpad mögött elhelyezett három hatalmas ledfalon - részben - követhető volt az élő produkció. A koncert közvetítésnél leginkább Ryan Tedder énekes dalszerző volt a központban, a csapat tagjai inkább villanásnyi mellékszerepeket kaptak a „vásznon”; néhol felvillantak arcok, felhők, csillagok, virágok és egyéb bevágott videó részletek, amelyek kiegészítették a bulit hangulatát. A hibátlan hangzás ellenére időnként sikerült a hangtechnikusnak túlvezérelnie a basszusokat és dobokat, ami által csak részben érvényesülhetett a hegedű és a cselló.
A majd´ két órás koncert igazi jutalomjáték volt a OneRepublic legnagyobb nótáival, illetve az est folyamán hallhattuk Ryan néhány dalát is. Az egyik a Beyoncé-nak írt Grammy- díjas Halo, vagy éppen a Sucker, amit a Jonas Brothers-nek írt, illetve az érzelmes Lose Somebody, Kygo-val készült közös projectje is hallható volt, igaz Kygo vendégszereplése nélkül. Ez a dal Kygo Golden Hour című albumának negyedik kislemezén is megtalálható.
Fergeteges bulijukhoz a remekül összeállított programjuk, és kiváló előadás módjuk volt a garancia, hogy a közönség táncparketté változtassa az aréna deszkáit. Ehhez kellett a főműsorban elhangzó 17+3 ráadás dal.
Az estét az elmélkedő Horizont dalukkal kezdték. Lassan építették fel a programjukat és hagyták, hogy mindenki felvegye a koncert ritmusát. Második daluk, a 2016-ban kiadott Oh My My album Kids dala volt, mellyel megágyazták a Good Life arany életét. Igazi könnyed, vidám hangulatú dal, amit Brent Kutzle egyetlen éjszaka alatt írt (megjegyzés: pont így kellene nekünk mindent csinálni az életben, élni. Nagy tanulság). Tovább sorjáztak a dalaik, s jött a Stop and Stare, valamint a sokak nagy kedvence, a RIAA Platina minősítést kapott Rescue Me. A koncerten sem marat el, a Vevo-n megismert klip minőségi tálalása, a harmónikus lírai vonós felvezetés és a jól megszokott ütemei.
Egy újabb RIAA platina minősítésű szám, a Secrets is helyet kapott a műsorban. A fő motívumot Johann Sebastian Bach I. prelúdiuma a G-dúr szóló cselló műve szolgáltatta, amely egy igazi lüktető talány, ennek ellensúlyozása következett a Wherever I Go (Oh My My) toplistás táncdala. Nem csak a szám, hanem maga a klip is zseniális. Viszont a Love Runs Out maga volt a lüktető szerelem. Ezt fejelte meg egy független Ryan blokk, monológgal, közönség énekeltetéssel valamint Leona Lewis, Adele és Ellie Goulding dal részletek elhangzásával.
A koncert vége felé is mérhető volt a remek hangulat, mint egy igazi házibuliban. Nem kellett kérni a dalokat, hisz a csapat tudta, hogy mi kell a népnek. Az idei év egyik befutó szerzeménye, a West Coast (Never Ending Summer) következett. A dal sokaknak a nyugati part feelingjét, Californiát idézte meg: tengerpart, hegyek, sivatagok és a jó nők - úgy érzem, hogy a szebbik nemből ez alkalommal sem volt hiány. Az elmaradhatatlan talpalávaló a Run és a Sunshine következtek, amelyek megkoronázták az estét.
A főműsor idő záró tételei az Apologize, a OneRepublic debütáló kislemezének címadó slágere és TOP40 dala az Apologize (Túl késő bocsánatot kérni, Túl késő bocsánatot kérni, Túl késő) következett. A ráadás blokk előtt még egy szám, inkább egy szerelmes bensőséges dal, amelyet Ryan fiának ajánlott, aki 2010. augusztus 2-án született: ez volt a I Lived.
A záró blokkot, a csúcsokat döngető Counting Stars-ral kezdték. Ryan a szabályokat felrúgva a jobboldali középső lelátón megjelenve, a rajongók gyűrűjében énekelte az ismert sorokat, majd végig futott a lelátón, lépcsőn le és legvégül vissza a színpadra. A nóta végébe egy vérpezsdítő flamenco gitár tételt és egy kis ír kocsmai hegedű tételt is becsempésztek. Az utolsó előtti szám, a Future Looks Good volt. A budapesti fergeteges OneRepublic showt az If I Lose Myself zárta, dob show-val és konfetti esővel.
Nem véletlen, hogy mindegyik eddigi OneRepublic koncert nagy siker volt itthon, ezúttal sincs ez másképp. Aki fergeteges színpadi showra és érzelmes előadásra vágyik, ne hagyja ki a legközelebbi alkalmat sem!
Szólj hozzá!
Hozzászólások:
Ildi
2022. május 17. 10:12 #1
A majdnem teltháztól sajnos - szégyenletes módon - messze elmaradtunk. Pedig kegyetlen jó buli volt!! Én mondjuk privátim azt is bírom bennük, hogy mindig turistáskodnak. Ha bejárnám a világot, én is így tennék...
13:00
