magazin [kiállítás]  2021. november 25. csütörtök   21:30

nincsen hozzászólás

  Megnyitó: 2021. december 14., kedd 18:00, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay Terem, 1062 Budapest, Andrássy 69-71.
  Megtekinthető: 2021. december 15 – 2022. január 29.
  
  A Magyar Képzőművészeti Egyetem nagyszabású, az egész tanévet átívelő, jubileumi programsorozattal emlékezik alapításának 150. évfordulójára.Az MKE150következő nagy, reprezentatív kiállítása a legendás Intermédia Tanszék 30 éves fennállását ünnepli: az „És mégis mozi a föld!” IMXXX c.retrospekítv tárlatdecember 14-én nyílik az egyetem Barcsay Termében.
  
  A Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszéke 1990 és 1993 között jött létre, a régióban bekövetkezett történelmi átalakulásokkal párhuzamosan, jórészt az egyetemi hallgatók követeléseinek hatására. Az intermédia szakprogramjának kidolgozását és megvalósítását a tanszék két kiemelkedő tanára - Sugár János, a tanszék jelenlegi vezetője és Peternák Miklós, az „És mégis mozi a föld!” IMXXX kiállítás kurátora - kezdte el, a hallgatókkal való szoros együttműködésben. A tanszék kezdeti időszaka leginkább kísérletiműhelyhez hasonlított: a tanárok –a kortárs kultúra jeles hazai képviselői – rugalmas tanmenetben képezték a diákokat. A komplex oktatási programban éppúgy nagy gondot fordítottak a különleges művészeti események szervezésére, mint a külföldi előadók, művészek meghívására. Az intermédia szak története a társadalmi változások mellett párhuzamos az internet, az interaktív technikák elterjedésével is, a kommunikációs eszközök, a képrögzítők, a technikai médiumok totális és globális átalakulásával. Az intermédia szak a kezdetektől fogva feladatának tekinti a művészképzés kiterjesztését olyan műformák és művészeti technikák felé, amelyek a 20. századi képzőművészetben jelentek meg először: fotó-kinetikus és elektronikus művészetek, multimédia, installációs-, és akcióművészet, új kommunikációs technikák.
  
  Az „És mégis mozi a föld!” IMXXX jubileumi kiállításnak nem célja az intermédia szak teljes körű történeti feldolgozása, inkább a hallgatók jelen tárlatra készített műveire helyezi a hangsúlyt, felvillantva - a kiállítóteremben és a virtuális felületeken is - az intermédia szak történetének egy-egy eseményét, személyiségét, alkotását. Az intermédia szak sajátossága, hogy bármilyen művészi kifejezésre alkalmas technika, módszer, médium használata megengedett, az így létrejövő üdítő sokféleséget és felvillanyozó sokszínűséget az „És mégis mozi a föld!” IMXXX kiállításon is tetten érhetjük.
  Peternák Miklós, a kiállítás kurátora, aki a kezdetektől részt vett az Intermédia Tanszék irányításában kiemelte: „A tárlat központi elemének a mozgó kép médiumait választottuk, mivel az elmúlt három évtized legradikálisabb átalakulásaehhez köthető. Bár Platóntól tudjuk, hogy az idő az örökkévalóság mozgó képe, ám az Intermédia retrospektív kiállítás címe, mottója a jóval közismertebb Rejtő Jenőtől származik: “Mégis mozi a Föld!” - ebben a négy szóban egyszerűen minden benne van.”
  
  Az „És mégis mozi a föld!” IMXXX kiállító hallgatói többek között: Bácsi Barnabás, Barnaföldi Anna, Botos Martina, Csököly Adél, Hoóz Anna, Kovács Gyula A., Lestál Hella, Melykó Richárd, Németh Dániel, Németh Noémi, Pamuk Lili, Pátkai Rozina, Plesznivy Ákos, Sárvári Regina, Séfer Evelin, Szécsényi-Nagy Loránd, Tihanyi Áron, Tulisz Hajnalka. A kiállítást megnyitja Lázár Eszter művészettörténész, Sugár Jánosaz Intermédia Tanszék vezetője, zenél Patkai Rozina, az intermédia szak hallgatója.
  
  Az „És mégis mozi a föld!” IMXXX Intermédia retrospektív kiállítás a MKE150jubileumi programsorozat része, melynek szakmai vezetője Lázár Eszter.
  Az MKE150 a Magyar Képzőművészeti Egyetem 2021/2022 tanévet átívelő nagyszabású eseménysorozata, melynek célja, hogy megmutassa a széles nagyközönségnek az intézményben folyó sokrétű alkotói és oktatói munkát. Az MKE150 programsorozat három fő alappillére a három nagy reprezentatív képzőművészeti kiállítás: a Modellállítás: az emberi test képi rekonstrukciója novemberben nyílt, az „És mégis mozi a föld!” IMXXX – Intermédia retrospektív december 14-től látható, A régi-új Műcsarnok című pedig februártól lesz megtekinthető az egyetem Barcsay Termében. Az MKE150 eseménysorozat nagy attrakciója lesz a frissen restaurált Lotz-freskók és a Képzőművészeti Egyetem egyes felújított tereinek ünnepélyes átadása, amelyre várhatóan februárban kerül sor.
  
  
  
  Az „És mégis mozi a föld!” IMXXXkiállítás megtekinthető: hétfő - péntek: 14.00-19.00, szombat 10.00-18.00, vasárnap zárva. Az egyetem 2021. december 21 – 2022. január 3. között zárva.
  
  IMXXX – Inspiráció
  
  „A múlt jelen volt, a jövő jelen lesz; tehát az időben nincs más, csak rendezett jelen. Vagyis a múlt és a jövő a jelen kifejtése” (Nicolaus Cusanus)
  
  „A filmszínház bizonyára a legkülönösebb hely ahol ember valaha is tartózkodott.”(Erdély Miklós: Toborzó)
  
  „Van egy film-álmom: egy akármilyen foglalkozású, „átlagos” házaspár huszonnégy órája… Újfajta, rejtett kamerák huszonnégy órán keresztül filmezik a férfit meg a nőt, „anélkül, hogy tudnának róla”, irgalmatlan vizuális élességgel regisztrálnak minden kis részletet: a két ember munkáját, hallgatását, bizalmas perceit, szerelmét. Vetítsék le ezt a filmet nyersen, cenzúrázatlanul. Azt hiszem, olyan iszonyatos látvány volna, hogy az emberek borzadva menekülnének, segítségért kiáltva, mintha világkatasztrófa történt volna.” (Fernand Léger, A filmről, 1933.)
  
  „A világ megjelenik valamin. Hívhatjuk a „tudat képernyőjének” (léleknek). Én úgy hívom, „a tévé”.” (Otto Rössler)
  
  „A videó demokratizmusa agyrém. Csak egyetlen üzenet létezik egyetlen hír.” (Hajas Tibor: A katódsugárzás szépsége)
  
  1) EPPUR SI MOVIE” IMXXX
  Alapvetően megváltozott, amit filmnek vagy tágabban mozgóképnek nevezünk, akár az anyagi hordozót, akár a hozzáférés módját tekintve. Nehezen modható meg, mit csinálunk akkor, amikor a zsebünkből elővesszük a mobiltelefont, a világ felé fordítjuk a kamerát, megnyomjuk a gombot, majd egy-két perc múlva újra megnyomjuk, s a harmadik gombnyomással ezt a rögzített adathalmazt elküldjük valamely publikus, digitális felületre. Esetleg nem is kell harmadik gombnyomás, mert azonnal, “élőben” közvetíthetünk. Mi ez: film? videó? televízió?
  Az intermédia kezdettől foglalkozik az összes művészi kifejezésre alkalmas technikai médiummal, így a celluloid alapú filmkészítés éppúgy jelen van, mint az analóg videó vagy az interaktív multimédia. A munka ezen szeletéről részben beszámoltunk a Pixel Galériában rendezett Videó nem videó című átfogó, valamint az A 38 hajón bemutatott Film az ablakban című pop-up kiállításokon, de az utóbbi is majd tíz évvel ezelőtt történt, s azóta sok víz folyt le a Dunán és az intermédia fotólaborjában. Apropo fotó: az – akkor még létező – Labor Galériában foto(an)archív címmel rendeztünk egy mini-retrospektív kiállítást, mely bizonyos szempontból (felfogását tekintve) jelen kiállításnak is egyfajta modellje lehet: nem csupán az akkori hallgatók friss munkáit, de a korábban intermédiára járt alkotók néhány régebbi művét is bemutattunk, valamint készült egy on-line szöveges összefoglaló (kézirat gyanánt).
  
  (1) VIDEO NEM VIDEO
  Az intermédián kezdettől készültek videók, mindaddig, amíg jobb eszköz nem állt rendelkezésre, analóg VHS kamerával, majd ezt követően különféle eszközökkel, melyek felsorolásától terjedelmi okoktól eltekintek.A 2010-es évektől már szinte minden kizárólag digitális, csupán a legutóbbi időben történt – történik egy furcsa visszatérés az analóg technikához. Ez az a fotónál már jól ismert jelenség, mely kiegészülhet szokatlan camera obscurák, fotogramok, extrém hosszú exponálási idő műveleteivel (Kovács A. Gyula és Szécsényi-Nagy Loránd újabb “Nap-képei”). Attól kezdve, hogy legalább egy mozifilmnyi hosszúságba összerendezhető, izgalmas hallgatói munka rendelkezésre állt, folyamatosan készültek különféle helyszíneken történő bemutatás céljára antológiák – majd ezt a folyamatot nagyjából tíz éve a youtube felülírta. Ott viszont meglehetősen nehéz navigálni az avatatlan keresőnek.
  
  (2) FILM AZ ABLAKBAN
  Az intermédia egyik specialitása, hogy a technikai médiumok azon részével is, mint “élő” médiummal foglalkozunk, melyeket a változó kordivatok sajátos módon felülírtak. A legfontosabb és az egyik legnépszerűbb ilyen műhelymunka az analóg, celluloid alapú filmvágás tanulása és gyakorlata. A kurzus minden egyetemi polgár számára nyitott, vagyis a bemutatni tervezett válogatás nem csupán az intermédia hallgatóinak filmjeit teszi láthatóvá. Meglehetős ideje már, hogy legutóbb sikerült a sérülékeny, vetítőgépbe sem fűzhető filmeket utóljára megfelelő szinten digitalizálni, vagyis a két vágóasztal helyszínétől függetlenül is hozzáférhetővé tenni. Most az elmúlt 10 év legjobb munkái, kb. három órányi filmanyag kerül professzionális digitális hordozóra, a Nemzeti Filmintézet segítségével. Így a Rigó Mária vezette 16 és 35mm-es filmvágás kurzus válogatott, újabbmunkái bemutathatóvá válnak a kiállításon.
  
  (3)MOZGÓKÉP (AN)ARCHÍVUM / MIKOR A FILM VOLT A DIVATBAN
  Látszólag ez a téma az analóg filmvágás kurzust fedi, valójában a hagyományos filmformákból vagy azok újrafelhasználásából születő anyagok jóval sokrétűbbek, mint egy-egy lineáris módonszerkesztett filmszalag. Ilyenek például a hurokfilm, vagy a loop (pl. Vándor Csaba munkái és DLA disszertációja) vagy a sokvetítős akciók (Kaos Camping – Szilágyi Kornél, Kiégő izzók – Zádor Tamás) tehát az expanded cinema performatív formái. Ide kapcsolhatók az “amatőr” technikák (super 8) vagy a filmhang mint alkalmasint független, a filmről leváló médium, akár grafikus, akár installatív, auratikus formában. Hasonlóképp a film analitikus megközelítése, a szokatlan animációs technikák, s egyáltalán: a mozgóképes médiumok hibridizációja, amely gyakran nyúl archaikusnak tetsző motívumokhoz, így választottuk ezt a lassan archaikussá váló, az “alternatív filmiskola” korszakából származó munkacímet. A nosztalgikus asszociációkat is megengedő közelítés integrálhatja akár a film előtti mozgóképeket, a praxinoszkóp, zoetrop, strobszkóp, mechanikus laterna magica diák, vagy épp az intermédia felvételiken rendszeresen – feladatként – visszatérő thaumatrop világát.
  
  (4)MÉDIUMANALÍZIS
  Az intermédián az első médium analízis akció, mely az egész napos tévénézés alcímet is viselte, még abban az időben született, amikor a televiziós adásnapoknak volt kezdete és vége. John Hanhardt egy videós tanulmánykötetben megjelent esszéje (áttételesen) az ötletadó, melyben feltette a kérdést: “Mit jelent tévét nézni?” – ámde nem válaszolta meg. Az első akció sikerét mutatja, hogy a második két évvel később, a mára szinte legendává vált Polifonia kiállítás sorozat keretében került megrendezésre, majd azután volt még kettő. A francia-magyar videófesztivál programjaként lezajlott akció után úgy tűnt, hogy a sorozat lezárult. Ám a 2000-es millennium után jóval, talán részben az európai McLuhan évforduló, talán más okok miatt a projekt ismét előkerült, minthogy az aktuális hallgatók érdekesnek találták. S azután évente ismétlődött az intermédián a Médium Analízis, mint 24 órás tévénézés (a covid 19 előtt). Barnaföldi Anna nem csupán szervezett egyet, de az egyetemi szakdolgozatát is ezen nyilvános akciókból írta, így az1991-től lezajlott kollektív projekt viszonylag jól dokumentált. A legutóbbi két esemény egyik szervezője, Jeneses Ádám pedig speciális zenei-mozgóképes programokkal gazdagította a korábbi kínálatot, így lassan az a veszély fenyeget, hogy maga az indító mozzanat, a televízió tűnik el az akcióból. A kiállításon a korai médiumanalízisek alatt VHS-en rögzített videófelvételek, az analóg videó formátum emlékét a “Signals” (Jelek) installáció idézi fel, valamint a 2011-es Blogprint.
  
  (5)ÚJ FILMFORMÁK (?)
  (vagy a karlsruhei ZKM korábbi kiállításától kölcsönözve: future cinema)
  Ehhez a fejezethez köthetők mindazon mozgóképes jelenségek, amelyeket az 1990-es évek előtt talán elképzelni sem tudtunk, mert úgy az eszközök, mind a társadalmi közeg (= social media) hiányzott hozzá. A teljesség igénye nélkül ide kapcsolhatók a játékok, a gameing (minden formában), a mapping, live coding, a megfigyelési (surveillance) technikák csoportjai, bárki is figyel, szatellit, hacker vagy utcai kamera, az élő távkapcsolatok (skype, facetime, teams, zoom stb.) a broadcast médiát helyettesítő privát poszttelevíziós formák, a ustreamtől kezdve és természetesen az interaktív multimédia valamint a fentiek minden elképzelhető kombinációja és/vagy mutációja, beleértve az épp születőben lévő, aktív neurális hálózatokon alapuló “öntanuló – tanító” (machine learning) alkalmazásokat is, melyeket a köznyelv gyakorta az AI (MI = mesterséges intelligencia) névvel illet – v.ö. még “okostelefon” és CNN (Convolutional neural networks). Bár e téren ideológiai vitát nem kezdeményezünk, az intermédián számos kurzus keretében készülnek olyan projektek, melyeket csak az egyszerűség kedvéért hoztunk itt össze egyetlen kategória alá. Különösen ha a 3D különböző verzióit, a virtuális és kiterjesztett, augmentált “valóságokat” is ide kapcsoljuk.Közvetlenül köthető ezért Sztojánovits Andrea audiovizualitás-transzelektronika kurzusa, Langh Róbert multimédia órái, s akár az olyan jelenségek is, mint a Médium analízisnél említett élő zenei előadás mozgóképes visszacsatolással, valamint a kiállításon szereplő új művek (Bácsi Barnabás, Melykó Richárd, Plesznivy Ákos, Tihanyi Áron).

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: