kultúra [színház]  2021. október 7. csütörtök   06:24

nincsen hozzászólás

  Erich Kästner 1899-ben született Drezdában, és 1974-ben halt meg Münchenben: olyan tér és olyan időszak ez, hogy – kis túlzással – a hetvenöt éve alatt több történt, mint az egész addigi világtörténelemben.
  
  Az Emil és a detekíveket úgy tartja számon az irodalomtörténet, mint az első istenigazában urbánus gyerekkönyvet: tehát nem virágos mezőn, sem sűrű, sötét erdőn játszódik, nem is az Óperenciás tengeren meg az üveghegyen is túl, hanem Berlinben, amely város akkoriban, amikor Kästner irodalmi pályafutása berobbant, épp az egyik legizgalmasabb és legellentmondásosabb korszakát élte: a Weimari Köztársaság röpke epizódját.
  Ezt váltotta fel a legunalmasabb, legegyszerűbben definiálható korszak, a nácizmusé. Ez utóbbiban Kästner ellenállónak számított, bár inkább afféle óvatos duhajnak, még csak nem is emigrált, mint Brecht vagy Thomas Mann, ellenállása kimerült a feddhetetlen erkölcsű polgár fejcsóválásában – de ennyi is elég volt ahhoz, hogy időnként felkeresse a Gestapo, és a könyveit nyilvánosan elégessék. A legenda úgy tartja, hogy ezen az eseményen ő maga is részt vett. De maradt a helyén, Németországban, alámerülve, és kibekkelve a legrosszabbakat.
  
  Kästner irodalmi berobbanása amúgy épp az Emil és a detektívekkel kezdődött. 1928-ban írta, rá egy évre jelent meg, és attól a pillanattól fogva szerzője jelen volt a német irodalom fősodrában. Pedig csak gyerekkönyv az Emil – de a tartalma éppenséggel felnőtt olvasmányként is abszolválható.
  
  Emilt a mamája az istenhátamögötti kisvárosból, ahol élnek, elküldi a rokonokhoz Berlinbe, világot látni. Ad vele némi pénzt, nem sokat, de eleget ahhoz, hogy fájjon, ha ellopják – és el is lopják, már a vonatúton, egy bácsi a kupéból. Emil tudja, hogy ő a tolvaj – de annál kevesebb, vagy inkább több esze van, semhogy rendőrért kiáltson, maga ered tehát a tolvaj nyomába a nagyváros labirintusában. Vándorlása során segítőtársakra talál néhány hasonló korú berlini kölök személyében, aztán addig hajkurásszák a tolvajt, míg végül az kénytelen lesz feladni és rendőrkézre kerülni – ahol kiderül róla, hogy nem Emil pénzének lenyúlásával kezdte a bűnözői pályafutását, hanem nagypályás bankrabló őkelme. Így aztán Emil nem csak a saját pénzét kapja vissza, de még ezer márka jutalmat is bezsebelhet.
  
  Vagyis: tanuljunk meg önmagunkban és a magunkszőrűekben bízni, másban, tehát a Rendőrségben, alias Államban; illetve a felnőttekben alias Társadalomban nem érdemes, ők legfeljebb happy end esetén bukkannak elő, jutalmat osztani. Mindezt 1928-ban, öt évvel a Weimari Köztársaság végleges, azóta is tartó bukása után. Lehet, hogy Kästner tudott valamit?
  
  Író BREGYÁN PÉTER
  Emil Böröndi Bence
  Keménykalapos / Főorvos Ilyés Róbert
  Kalapocska Páder Petra
  Kis Kedd / Ápolónő 1 Palugyai Sári m.v.
  Anya / Ápolónő 2 Szőts Orsi
  Bankigazgató / Adjunktus Chován Gábor
  Professzor Fröhlich Kristóf
  Gusztáv / Medikus Vrabecz Botond m.v.
  Mittenzwey 1 papp csaba m.v. / Mészáros Attila m.v.
  Mittenzwey 2 Durugy Tamás m.v.
  Krummbiegel Jiling Ottó m.v.
  Traugott Berek Milán m.v.
  Gerold Józsa Bence m.v.
  Petzold Sándor Lajos m.v.
  Brunnot Bágyi Márton m.v.
  
  Közreműködnek a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium (NNÁ) és a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium (KIMI) hallgatói.
  
  dramaturg Lőkös Ildikó, Szemán Béla
  dalszövegek Máthé Zsolt
  díszlettervező / jelmeztervező Rákay Tamás
  zenei vezető Nyitrai László
  koreográfus Perjési Patrik
  a rendező munkatársa Juhász Gabriella
  súgó Szekeres Vanda
  rendező Szemán Béla
  
  Budaörsi Latinovits Színház
  
  Okt 20. szerda, 11:00
  Nov 17. szerda, 11:00
  Nov 17. szerda, 15:00
  Nov 30. kedd, 11:00

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: