interjú [hazai hangok]  2004. október 24. vasárnap   10:41

nincsen hozzászólás

  Kardost, a Kaukazus zenekar fő hangját kerestem meg emailben, és kértem, válaszoljon néhány kérdésre. Nehéz dolgom van, hiszen egészen új gondolkodást készülnek hozni a magyar zenei életbe, ennek egy külsődleges, és látványos megjelenési módja, hogy:
  Mindennek van már új neve. Manapság újra tanuljuk a dolgokat hívni és próbálunk élni velük. Rácsoda van, sok mindenben. Zenekarban betöltött szerepem: kreativ.
  
  Egy kicsit belevágnék a történet közepébe! Valamikor úgy fogalmaztál, hogy a Kaukazus egy csináld magad zenekar. Mit is jelent ez pontosan? Van-e különösebb koncepció, vagy irányvonal, aminek nekiindulva szeretnétek biztos talajt fogni a hazai könnyűzene mezején?
  Úgysem mondom el. A producer a lelkemre kötötte, hogy nagyon pontosan tartsam magam a személyes megállapodásunkhoz, és ne fecsegjek össze-vissza ki, ezt-azt. A Kaukazus egy k betűs zenekar, a k betű meg az ábécé 16. betűje. A 16 meg a kedvenc számaink összege minusz egy. .. a kiadók zeneileg és tehetség meglátásában képtelenek előre gondolkodni. Erre számos példa volt az elmúlt években, nem hiszem, hogy ezeket a sokszor megalázó és pitiáner találkozókat mi végig szeretnénk járni. Mert hányás lenne belőle. Minket ne csináljon meg senki, a mi ötleteinkből ne keressen senki magának pénzt. A hazai kiadók egyik fele nyomja a német technot, a másik fele a magyar mulatóst, ahova már nem érnek el, mert a hájas testüket nem képesek megemelni, na ott vet lábat az underground zene apró kis virágzó polisz szövetsége. Egy olyan világ ez, ahol Lovasi (Kispál és a Borz) a miniszterelnök, Ákos a pénzügyminiszter, Lukács (Tankcsapda) a hadügyminiszter, Hajósé (EmilRulez!) kulturális tárca, a Prieger (Anima Sound System) az oktatási miniszter, a Szűcs Krisztián (HS7) az igazságügyis, a Zagar meg a vidékfejlesztő. A köztársasági elnök a Lecsó (Pál Utcai Fiúk) és a Kaukazus a házelnök. Napi váltásban. (Meg a Bércesi Robi (Hiperkarma) legyen a szociális miniszert, a Livius (Quimby, Kutyavacsorája) meg a közlekedési miniszter. Kiss Tibor (Quimby) legyen a leköszönő sport miniszter. Satöbbi.)
  
  Nem kis elismerés a zenekarnak, hogy a Pál Utcai Fiúk énekes-gitárosa, a már több mint húsz éve színpadon álló Leskovics Gábor ajánlott benneteket közönsége számára saját zenekarának honlapján. Én is így ismertelek meg Benneteket. Amikor elkezdtétek felvenni a dalaitokat, gondoltátok volna, hogy nem sokkal később olyan talán mondhatom, hogy nagynevű, vagy inkább az alternatív szekciót meghatározó zenész szól dicsérő szavakat a Kaukazusról, mint Dióssy D. Ákos (jelenleg a Kispál és a Borz billentyűse), vagy az említett Lecsó?
  Jó dolgok ezek. Bár amikor a markánsan Szörényi - Bródy bakeliteken élő szüleimnek elújságoltam, hogy képzeljétek, így a Leskovics, meg úgy a Diossy, akkor kegyetlen őszinteséggel hozzávágták, hogy kik ezek?ez is azt bizonyítja hogy az ilyenfajta zene egy bizonyos generációnak szól. Szerintem a Kaukázust kb. a 78 és 85 között született fiatalok tudják erőlködés nélkül átvenni, ami nekünk pontosan elég. Ha egy zenekar nincs megelégedve a saját generációjának nagyságával, ne adj isten kicsi neki a tömeg, elkezdi kiszélesíteni a korhatárt. Ezek a próbálkozások rendszerint izzadt, pénzszagú kompromisszumok. Természetesen nagyon örülünk hogy az öregeknek is tetszik, bár igazából nem oszt, nem szoroz. Ők már más vezéreltetés miatt készítenek lemezt. Ami az ő előnyük az a rutin, ami a mienk az a friss fül.

  A Majdnem Kína című és a honlapról letölthető nagylemez tizenhárom dala nem alkot teljes egységet. Sok általános például politikai véleményt megfogalmazó szöveg elhangzik, ami miatt könnyen bírálatok érhetik a zenekart. A DjTrianon című szerzemény különösen éles hangvétellel szólal meg, és nem is szándékozzátok felpakolni az első kiadott hanghordozóra. Nem elég, ha a hallgatók között népszerű egy dal?
  Ez az imázs része :) Különben meg nincs szükségünk arra hogy valami szélsőséges nyugdíjas csoport elkobozva unokától a lemezt feljelentsen minket bizonyos dalok hallatán. Láttuk, mekkora mérges gázos lufit fújtak a tilos ügyből, láttuk, hogy milyet zúztak az arcok a kendermag tüntetésen. A fiatalok is eléggé első hallásra, vagy előítélettel döntenek egy csomó mindenben. Ez egy ilyen magyar sajátosság, mindenki a másik hibájából akar tanulni, de lassan elfogynak azok, akik hibáznak, mert mindenki csak a másikra vár, hogy csináljon valamit. Mert abban lehet csak hiba. Nincs tökéletes pénz, nincs tökéletes iskola, kormány, szerelem, zenekar. Minden tök relatív és a sokszínűségben az a jó, hogy tök relatív. A neten minden számunk fent van na jó nem minden úgy gondolom, legyen ez az első szűrő.
  
  Levelezésünkben említetted, hogy mostanában a tatabányai könyvtár zenei gyűjteményéből mazsolázgatsz. Fel akarod frissíteni muzikális gondolkodásodat, vagy trükköket akarsz ellesni a korábbi korok nagy öregjeitől? Tényleg, kiktől tanulnál szívesen?
  Addig lehet jókat kitalálni, amíg az emberben van kíváncsiság valami más felé. Onnantól kezdve, hogy kijelented biztos vagy tudásodban, bezárod a kapukat, és csak magadat kezded ismételni. Nem kell görcsösen újra törekedni, de például érdemes tisztában lenni a saját hiányosságainkkal. Tudom, hogy nekem a 80-as évek meghatározó nemzetközi hangjai (Cure, Police, Depeche mode) teljesen kimaradtak. Ezt jelenleg pótolom. A hazai vonalat már ismerem, de elég para, hogy a magyar underground zenekarok korabeli munkáit maximum kalóz, agyonmásolt kazettákról tudom megszerezni. A neten is csak ilyenek vannak. A tanulással az a probléma, hogy a zenészek közül számomra nagyon kevesen tudtak hitelesek maradni az évek alatt. Vagy a politikát vették komolyan vagy a pénzt vagy együtt a kettőt és ráadásul, ahogy nekem is nő be a fejem, fel-felfedezem a trükköket, a korabeli marketinget, és rögtön elvesztem a szüzességemet. Szívesen tanulnék egy baskír pásztortól furulyázni.
  
  Az idei Sziget fesztiválról szóló Est lapban az éles szemű szigetelők felfedezhették a Kaukazust, mint fellépőt. Ez volt az első koncert, és én is azok közé a boldog emberek közé tartozom, akik ott lehettek. A helyszín külön érdekesség Mesélnél kicsit a szervezés körülményeiről?
  Végül sajnos belekerült a bontásba. Valamit kellett rakni a Zöld udvar program rovatába. Asszem ha valami átjött nekem a kezdeti sziget kultúrájából, szellemiségéből, üzenetéből, akkor az a közösség lehet. Kurvára nem a turórudiról meg az telefon-élményparkról szólhatott a sziget, hanem egységről, kimondatlan közös irányról, amiért bárki képes volt és akart is tenni. Hát ezt sikerült jól szét bizniszelniük, ami persze az ő oldalukról érthető, az én oldalamról nem. Biztos vagyok abban, hogy akkor is kimennék a Szigetre, ha nem lenne minden gondolatomra egy termék, ki tudja talán felszabadultabban, is érezném magam. A Zöld udvar apró kis aktivista szervezetek szövetségi kötelékéből állt össze pár éve, felelős, környezettudatos, öntevékeny, nem hétpofára fogyasztós gondolatok és a tettek folyamatos keresése mentén. Abszolút kritikus szemmel kisérik figyelemmel a jelenkor történéseit és mindemellett alternativákat kinálnak az egyre fenyegetőbb helyzetekre. Nem anarchista, nem bebútitott pacifista gimis lányok tartoznak ide, hanem a zöld gondolkodású, beállítottságú mozgalmak, egyéni aktivisták akiknek elege lett a tökölésből és az ide-oda szavazgatásból. Lehet más a világ!

  Szeretnétek beindulni, és koncertezni, meg számokat rögzíteni, vagy szívesebben maradnátok amolyan hobbizenekar szintjén?
  Egy zenekar akkor éri el célját, ha folyamatosan játszik, pörög. Egyrészt nagyon szeretünk utazni, nézelődni és ledöbbenni. Másrészt az alapos megfigyelési időszakból tudjuk, hogy jelenleg maximum 8 aktív zenekara van az országnak, ezek melegváltásban adják egymásnak a kulcsot a klubok ajtaján. Semmi rizikó, tuti szerződésük van, nem erőlködnek, nincs tétjük. (Nincs témájuk.) Kapják be. Elkészítettük a Majdnem Kína lemez végleges, 16 számot tartalmazó verzióját. Ezzel nekiállunk. Nincs értelme várni.
  
  Abszolút technikailag érdekel: hogyan születnek a dalaitok?
  Öt évvel ezelőtt ősszel, egy életbevágóan fontos személlyel voltam a Tabánba és jól éreztem magam, délután volt, meleg volt friss élmények a nyárból, akkor lettem negyedikes, hamarosan érettségizős diák. Ahogy ott nézegettem őt meg a felhőket is, megfogalmaztam magamban, hogy szeretnék valamit csinálni. Meg hogy de jó is lenne aztán másra terelődött a gondolatom. Nem voltam klasszikus tinédzser, inkább melankolikus, ilyen minek bármit is típusú gyerek. És egyszer csak ott termett mellettem egy magnókazetta, mellette egy kockás füzet, telis-tele szövegekkel. Ez egy nagyon ritka, 300 perces kazetta, amin rengeteg dal van gitározva, a füzetbe meg az utolsó lap mindig újra termeli magát, ha kitépem, új szöveggel úgyhogy szépen elkezdtem megtanulni a dalokat a kazettáról, és amelyik tetszett, ahhoz hozzáolvastam a szöveget. Így megy ez évek óta. Mondjuk nagy ritkán már én is megpróbálok dalt írni, de tök bénák, úgyhogy inkább hallgatózom.
  
  Kicsit a zenekari dolgokat félretéve Ahogy én figyelem a honlapotokat, és ahogy beszélgetünk, úgy érzem, nagyon sok mindenre nyitottak vagytok. Itt vannak a környezetvédelmi problémák, emberjogi kérdések, de emellett rengeteg lelki ügyetek is van. Te például fontosnak érzed, hogy taníts valamit az embereknek, vagy elég, ha tetszik nekik, amit csinálsz? És akkor vissza a zenekarhoz, de lényegében ugyanez a kérdésem: el kell-e valamit mondania a zenének, vagy elég, ha pusztán stílusában kellően esztétikus a hallgató számára?
  Kedves Újságíró Úr! Ebben a világban tökre nem vagyunk egyedül. Nincs olyan dolog, ami csak rád vagy csak rám lenne hatással. Azon túl, hogy minden összefügg mindennel, és hogy nincsenek véletlenek, egyéb bölcsességeket is bátran meg lehet fogalmazni magunknak. Sőt mi több, alkalmazásában sem állja utunkat senki. Az ember nagyon tanulékony állat, titokban is szeret tanulni, ellesni, de azt is szereti, ha megmondják neki, mit csináljon. A zene, a ritmusok szórakoztatnak. Ha szívsz hozzá, utaztat. Ha iszol hozzá, táncolni fogsz, ha ginzeng gyökér teát iszol a szexuális aktivitásod ugrik az égbe. Ha leülsz, hogy most direkt zenét hallgatsz, semmit nem árul el.
  
  Zenebaráti körömben időről-időre elhangzik a kritika a Kaukazussal kapcsolatban, hogy szép, szép, csak kár, hogy gépzene. Az említett Szigetes fellépésen elég jól bemutattátok, hogy igenis, élő produkcióról van szó. Melyik stílus áll közelebb a szívetekhez, a pontosan összedolgozott gépzene (bocsánat a kifejezésért), vagy a koncert látszólagos könnyedségével eljátszott, teljes mértékben megismételhetetlen muzsika?
  Ez egy ilyen fjúcsör prezent pászt kérdésnos, erre majd akkor tudok igazán okosat válaszolni, ha lesz mögöttünk sok ilyen is meg olyan is. Azt le kell szögezni, hogy teljesen más műfaj mind a kettő. Koncertezni nem megy az ember délelőtt tizenegyre és a stúdióba sem félédes házmesterrel szokás érkezni. A kapcsolat mindig a dal, amit elő kell hívni valahonnan. A stúdióban ráér az ember becézgetni, hogy léci, léci gyere már, hadd vegyünk fel. Szerintem, a dalok a koncertet jobban szeretik, ott sok múlik rajtuk, van tétjük és ugye, a dalok olyan egoista, nagyképű magamutogatók, hogy csak akkor a legjobbak, ha tudják, hogy mindenki őket figyeli. Hála istennek abszolút nincs szelektív hallásuk, csak magukat hallják, tehát, ha koncerten nagyon halkan meg tudja nyomni valaki a rec gombot, el-el lehet csípni egy-két betyárt.

  Ez egy amolyan exkluzív első interjú, és valahol az lenne az elődleges cél, hogy az olvasók kíváncsiak legyenek a zenétekre. Erre nagyon jó eszköz, hogy minden eddig elkészült dalotok egyszerűen letölthető az internetről, így eme írás átfutása után bárki rögtön megértheti, miről is beszélünk, ha meghallgatja az albumot. A továbbiakban is megtartjátok ezt a kedves szokásotokat, és közzétesztek szinte minden produktumot?
  Nem vagyunk hülyék, aki kicsit is látott már bevásárló központot láthatta, hogy 15, 20 db-os írható cd csomagokat lehet vásárolni fillérekért. A klasszikus lemezipar napjai meg vannak számlálva, a kiadók hiába ragaszkodnak a jogdíjakhoz, az elgondolásaikhoz, egyáltalán nem tudnak alkalmazkodni az internethez. Pedig mára már nincs titok. Megszűnt ez a fogalom. Nagy magyar zenekarok csupán azért nem rakják fel önmaguktól a netre az új lemezüket, mert a juppie, hájas kiadó nem engedi meg, mert még mindig abból is akar pénzt szerezni, hogy lemezeladás. De szerintem a gyűjtőkön, és fanatikus rajongókon kívül ma már senki nem vásárol meg drága pénzért lemezt. Mindent le lehet tölteni. A Kaukazus továbbra is hozzáférhető lesz a netről.
  
  Úgy nézem, eléggé próbáltok külön futni mindenkitől. Nem lenne érdemes keresni egy nagyobb testvért, aki szívesen fogadna Benneteket, mind előzenekart?
  Kit?
  
  Igaz, hülye kérdés, ugyanis nemsokára a PUF előtt léptek fel a Gödörben, aztán tervben van még sok minden, ami mindig kiderül a honlapról. Amúgy mivel foglalkozol mostanában?
  Hobbim az utazás, ismerkedés, olvasás. Sportolni is kéne, tudom, a fizikum nagyon fontos, de az úszás egyre elképzelhetetlenebb, a futáshoz nincs megfelelő cipőm, a sportlövészet nem sport, ha gyúrok, szétmennek az izületeim. Kutyát sétáltatok, meg néha locsolom a kertet.
  
  Mennyire nézel előre, mit vársz az élettől, a zenédtől, a hallgatóktól?
  Hallgasd meg a lemezt.
  
  Megígérem, hogy még párszor meg fogom hallgatni, köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre! A Kaukazusról, világnézetéről, munkájáról, tevékenységéről a zenekari honlapon sok érdekes írás található.
  
  Koncertprogram a közeljövőben:
  November 20. - gödör klub (Galapagos)
  December 17. - gödör klub (Pál Utcai Fiúk)

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: