beszámoló [koncert]  2004. október 22. péntek   15:26

nincsen hozzászólás

  Lassan kezdem már megszokni, hogy a Fuck to the Music szervezésében olyan bandák látogatnak el Budapestre, akikről korábban ugyan egy árva szót nem hallottam, de a bulik után csak keresem a szavakat, meg persze a társulatok hangzóanyagait. A Stop It! elnevezésű formáció ugyan nem gyakorolt akkora hatást rám, mint mondjuk az Anodyne, vagy a Red Chord, (nem is mozognak ugyanabban a stílusban) de bőven élvezhető produkciót nyújtottak. Viszont a Mikulás krampuszai (vagyis a Taktika) kiváló formában voltak, az általam látott koncertjeik közül ez tetszett a legjobban.
  
  A két zajbrigád előtt azonban még fellépett a Strokes hazai nagyköveteként beharangozott Moog. Nem igazán értettem miért léptek fel, a látottak/ hallottak alapján ők se nagyon, ami nagyobb baj. Olyan érzésem volt, mintha hamisan, lelassítva, saját dalként felkonferálva adták volna elő a Nirvana Smells Like Teen Spirit-jét hatszor. Néha feltűnt egy-egy könnyen megjegyezhető, eltalált refrén, amelyben úgy-ahogy összhangban volt az egyébként népes rajongótáborral rendelkező csapat, akik saját bevallásuk szerint is igen gyengék voltak aznap. Valahol érthető is ez a halvány teljesítmény, hiszen nem lehet valami felemelő élmény tizenöt főnek játszani. Érthető, de nem megmagyarázható
  
  A Taktika viszont (amint azt fentebb jeleztem) remekelt. Rövid átszerelést követően lépett a giccses csillagokkal díszített színpadra az egyetlen magyarországi dadaista noise-punk-sludge ötös-fogat. Az első tétel volt az úgynevezett rádióbarát dal. A második volt a klipes nóta. A harmadik, pedig a kislemez-dal. Hiába, így kell album hiányban, céltudatosan karriert építeni, nem mindenféle koncertek szervezésével, meg egyéni, klisémentes zenével. Előszeretettel alkalmaznak őrültebbnél őrültebb ritmusokat, amelyekre mindenféle zajokból, meg kicsit sabbathosan gyaluló riffekből gyúrnak muzsikát, mellőzve az olyan felesleges evilági hívságokat, mint a refrén, a verze, és a hasonlók. Előadásmódjuk igen meggyőzőnek bizonyult ezúttal is, a basszusgitáros Vincent például a nagy fejrázás közepette úgy köpte ki a csikket a szájából a rádióbarát dal alatt, mintha legalábbis haragudott volna rá. Hangszerpusztítás ezúttal nem volt, de néhány mozdulatukból úgy tűnt, most is megvan bennük erre a hajlandóság. Dadaista alkotóként kedvelik a különböző performance jellegű megoldásokat is, amelyeket gyakran húrszakadás ürügyén iktatnak a műsorba. Ezúttal egy stoner jammelésbe fajuló spoken word-öt volt szerencséje meghallgatnia a nagyérdeműnek, ami arról szólt, mennyire rosszak ezek a kényszerű szünetek, és az ezt kísérő spoken word-ök. Befejezésként elzajolták még az immáron szokásossá vált bestiális Nirvana feldolgozást, kellemes búgást hagyva a fülekben. (A Charlie dal viszont pocsék volt.)

  Ezt a búgást kicsit szelídített formában ugyan, de folytatta a Stop It!. A hangolással ők se nagyon fáradoztak, és a kihagyhatatlan thak you for being here után egy Isis szerűen lassú számmal el is kezdték a körülbelül húsz perces műsorukat. Az énekes/basszusgitáros barázdabillegetőhöz hasonlatos mozgásba kezdett, míg a balján elhelyezkedő gitáros úgy lóbálta piros SG-jét, mintha egy szalagavató bálon pengetné a Gedeon bácsit. A zene, pedig nemcsak ettől a megjelenéstől vált bizarrá, hiszen a túlvezérelt bőgő mellé experimentális, némi Fugazi/At The Drive-in hatást sejtető gitártémák érkeztek, igen erőteljes, fifikásan megcsavart ritmusokkal megtámogatva. Az ének kicsit jellegtelen kiabálás volt, még szerencse, hogy a dobos változatos pörgetéseivel, és a szuggesztív monotóniát csak fokozó pakolásaival több izgalmat vitt a zenébe, mint a frontember. Egyszer például még sípot is vett a szájába, és azt fújta kidülledt szemekkel dobolás közben.
  A ráadásban egy vendéggel kiegészülve, két hathúrossal adták elő legsúlyosabb és legsötétebb számukat, ami talán még egy jókedvű Converge-nek is befért volna a repertoárjába. A húrszakadást a Stop It! sem úszta meg, így idő előtt fejezték be a koncertet.
  
  Mondom, láttam már jobb koncertet is, de sietve teszem hozzá, hogy sokkal több rosszabbat is. Ugyan nem lettem nagy rajongója az együttesnek de érdekességnek nagyon jó volt egyszer megnézni ezt a triót.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: