lemezajánló [nagylemez] 2004. október 22. péntek 17:26
nincsen hozzászólás
szerző: H.L.Radikális Amputáció – Demo 2004.
Meglehetősen bizarr borítóba bújtatott hanganyagot volt szerencsém kézhez kapni a napokban. A külső borítón egy férfi orális kielégítésének röntgenfelvételen történő megörökítése hivatott a becses nagyérdemű idegeinek borzolására, és biztosíthatok mindenkit arról, hogy a külcsín mögött a belbecs sem marad el.
Az első tétel bevezetőjeként egy kissé infantilis, ennek ellenére mulatságos dalocska csalt mosolyt arcomra, melyet igen hamar kompenzálnak a srácok néhány nyers hangzásba ágyazott grindcore tempóval. A kellő lendület, a durva hörgéssel elővezetett, szétpitchelt vokálokkal megtámogatott énektémák a Bélféreg című dalban minden bizonnyal elismerésre késztetik eme stílus műkedvelőit.
A Zombik támadása az Exulceration zenekar munkásságából villant fel egy-egy gyöngyszemet, bár nem nevezném közönséges plágiumnak. (Mellesleg mind a hangzás, mind pedig az énektémák tekintetében az előbb említett zenekar Putrid Offal-lal közös splitjükön hallható felvételükre emlékeztet elsősorban.)
A soron következő dallamcsonkot egy anális metánfuvallatokkal áthatott pornóbejátszás némi háttérzenével előzi meg, majd egy kissé Impetigo-ra emlékeztető váltott énekes téma következik, ezután pedig jön a refrén, mely Edd a meleg szart! üzenetével emeli a produkció fényét. Amúgy ez a szám címe is.
A BMX banditák-ra keresztelt hangfüzér szerkezetében már a mai gore-grind csapatokra emlékeztet, véleményem szerint az ének effektezésével a grind-tempók alatt színesebbé lehetett volna tenni ezt a dalt, viszont a középtempós rész igen jól ki lett találva.
Az ötödik szám mindössze 5 másodperc tömény őrlés, melyre felhörgik a címet, mely a következő: 3 napos vizihulla úszik a híd alatt. Sokan nem szeretik az ilyen elállatulásokat grindcore hanghordozókon, én viszont elképzelni sem tudok valamirevaló grind-cuccot ilyesmi nélkül.
Szarkóma címmel ismét a kortárs gore-grind hatások kibontakozásának lehetünk fültanúi, a hagyományos grindcore-jelleget üdítő hatásként váltja fel a rommá pitchelt énekhanggal elővezetett Cock and Ball Torture-os belassulás, majd ismét vissza a kezdeti részhez, néhány beütés, majd egy kis csend.
A hangorgia folytatódik a Masiniszta bevarrt seggét taglaló grind ütemekre felmondott neurotikus kántálással, majd Megy a gőzős Kanizsára című közismert dal ebben a hangzásban, s ismét káosz.
A nyolcadik szám egy S.O.D. feldolgozás, mely a megboldogult Jimi Hendrixnek állít emléket a maga 8 másodpercével.
Bauer Grinder címmel ellátott majd egy perc hosszúságú hangorkán után az ötödik tétel szerves folytatásának betudható Hortobágyi szürkemarha úszik a 7 lukú híd alatt címmel elmerülhetünk a folyami elhalálozás kíméletlen sodrásában egy újabb 5 másodperces track erejéig.
Méltó epilógusként szolgál a Vaginális amputáció, mely szinkópás basszusfutamok mögött valószínűtlenül visszhangzó pornójelenet foszlányaiból Punkos egyszerűséggel előtörve kibontakozó témák intenek búcsút meggyötört hallójáratainknak.
Mindent egybevetve a Radikális Amputáció egy jóféle grindcore demóval rukkolt elő, melyen talán az Exulceration, Impetigo hatásai a leginkább kidomborodóak. A kétkedőknek pedig csak annyit, hogy füleljenek bele néhány olyan mára többé-kevésbé ismertté vált csapat kezdeti felvételeibe, mint például a Pungent Stench és máris rájöhetnek, hogy miért mondom azt, hogy a Radikális Amputáció a morbid humor és az egyszerűségében rejlő zsenialitás tömör elegye, aki pedig ezt nem veszi észre, azt csak sajnálni tudom.
17:26
