szerző: ma„Egy szerelmes dal, egy nőről, akiről azt sem tudtam, kicsoda” - új klippel jelentkezett a The Pontiac
Sokak számára ismerős az érzés, amikor úgy keressük a szerelmet, hogy még nem öltött testet – ez az érzés ihlette a The Pontiac legújabb dalát, melyhez egy videó is készült.
„A Quimby és a Foo Fighters szerelemgyereke” – az énekes-szövegíró Nagy Barnabás így mutatná be egy mondatban egy idegennek zenekarát. A hazai alter keserédessége valóban kiérződik kicsit a néhány hónapja már magyar nyelven megszólaló dalokban.
„Kicsit mindig hajlamos vagyok egy szomorúság-filteren keresztül nézni a világot, és mindig az ilyen zenéket is szerettem. Talán fél év múlva, ha kicsit enyhül a pandémia hatása az életünkre, változik ez majd a szövegekben. Ki tudja, egyénileg hogyan hat majd ránk a szabadság” – mesél Barnabás a szövegek keletkezéséről és rögtön azt is hozzáteszi, bár még az őszre ígért második lemez meg sem jelent, lélekben félig már a harmadikban van, azon a korongon már van esély akár egy vidám dalra is.
Az ’Az lenne csak szép’ sem szomorú, inkább a vágyódás kicsit édes-bús romantikája érződik rajta, ami sokaknak ismerős lehet.
„Ezt a dalt egy álmom alapján írtam, gyakorlatilag szóról szóra – ébredés után egész nap kísértett a történet, és nem tudtam elengedni. Az egész olyan volt, mint amikor teljes erőből fut az ember, de nem halad egy tapodtat sem. Nagyon vágytam abban az időben valamire, ami igazi, békés. Ez egy szerelmes dal, egy nőről, akiről azt sem tudtam, kicsoda, meg létezik-e, de nagyon próbáltam valóságossá tenni magamban” – folytatja az énekes, majd hozzáteszi, hogy kronológiailag ez volt a zenekar legelső magyar dala, még a tavaly tavaszi karantén időszak alatt született.
A dalhoz készült videó egy részét is baráti körben rögzítették – a Covid miatt hónapokat csúszott a forgatás, közben viszont a klipet készítő Bánáti Tamás-Bánhegyi Tamás párossal (Toma Pictures) és a kiadó-menedzser, Bánki Nikolettával közösen pillanatonként rakták össze a forgatókönyvet. A zenei alapokat a próbateremben rakták készre a srácok, akik az elmúlt hónapok koncertmentességétől függetlenül is sokat találkoztak, hiszen először voltak barátok, csak utána zenésztársak, így a mai napig igazán családias a zenekari légkör. Sokat elárul erről, ahogy Barnabás fogalmaz:
„Mintha ugyanannak a nagy testnek lennénk a részei, miközben valahogy mindannyian a szív is vagyunk egyben. Bárhová követem ezeket a faszikat, bármi áron”