beszámoló [koncert]  2004. október 16. szombat   11:39

nincsen hozzászólás

  Tavaly eredményes évet zártak az Iron Maiden rajongók. Kedvenc bandájuk 2003-ban kétszer is fellépett Magyarországon, nyáron a Summer Rockson, ősszel pedig Debrecenben. Mindkét koncert fergetegesen jó volt, de az azért belátható, hogy a Maiden nem turnézhat nálunk minden évben. De ha van nekünk egy olyan kiváló tribute bandánk, mint az Iron Maidnem, az talán gyógyírt jelenthet az efféle igényekre. Sőt, még egyedibbé teszi a zenekart, hogy Töfiék a nagy klasszikusok mellett olyan Maiden dalokat is elővesznek, amelyek nem igazán kerülnek bele az angol banda koncertes repertoárjába (pl. Infinite Dreams, Seventh Son, To Tame A Land, Caught Somewhere In Time, stb.). Szóval ők nem egy sima Iron Maiden koncertet utánoznak le, hanem igazi ritkaságok gyűjteményét tálalják nekünk, amit élőben valószínűleg amúgy nem hallhatnánk.
  
  A nagyközönség legutóbb a Szigeten élvezhette az Iron Maidnem előadását. Szuper hangulatú, barátságos buli volt, a banda és a közönség nagyon össze volt hangolódva. Nekem annyira tetszett (noha 1-2 alkalommal láttam már Maidnem-éket, de ez a Szigetes koncert most valahogy különösen megfogott!), hogy elhatároztam, jobban figyelemmel fogom kísérni a tevékenységüket. Nem is kellett olyan sokáig várni, mindössze a Wigwamba kellett ellátogatni szeptember 17-én. Mindenféleképpen izgalmas előadás készülődött, ugyanis az Iron Maidnem a teljes Piece Of Mind album eljátszását irányozta elő. Ez még kiegészülve a már említett ritkaságszámba menő dalokkal egész biztosan óriási koncertélményt eredményez. Szóval kétség sem férhetett hozzá, hogy szeptember 17-én a Wigwamban volt a helyem.
  
  Kissé korán érkeztem, így még rengeteg időnk volt arra, hogy ámuljunk és bámuljunk Rob Halford teljesítményén, ugyanis a kivetítőn a Judas Priest koncertjét adták. Ez is csak arra volt jó, hogy még jobban ostorozzam magam, amiért nem mentem el nyáron a Summer Rocks első napjára, ehhh De végül széthúzták a függönyt, és elkezdődhetett a Wisdom előadása. Iszonyúan nyomul ez a zenekar, szinte minden rangosabb eseményen ott vannak, a leghíresebb külföldi bandák előzenekaraként lépnek fel, egyszóval nem lehet csak úgy elmenni mellettük. Vicces, hogy már szinte a fejemben vannak a dalaik, a riffjeik, holott még nem is hallgattam őket hanghordozón, csak koncerteken találkoztam velük. És ezzel talán még sokan így vannak rajtam kívül. Azt hiszem ez a momentum is hűen tükrözi, mennyire megkerülhetetlen a magyar színtéren ez a banda. A hangulat ezúttal is kitűnő volt, most még talán jobban magával is ragadott, mint az általam látott korábbi Wisdom koncerteken.
  
  A dalok nagyjából a szokásosak voltak, Fate, King of Death, Masquerade, Victory, Strain Of Madness (már a számcímeket is megjegyeztem, bizony ám!). Meglepő módon feldolgozásra került az Eye Of The Tiger című örökbecsű is, a Hallowed Be Thy Name pedig már kevésbé volt meglepő, hiszen ezt a dalt gyakorta eljátssza a koncertjein a Wisdom. Mondjuk ezzel a feldolgozással a mai estén az Iron Maidnem felségterületére léptek, de nem volt ezzel semmi probléma, itt szívből zenélt mindenki, meg amúgy is vállvetve segítették egymást a mai fellépők. Kiss Zoli ugyanis besegített az Eye Of The Tiger éneklésében, később pedig Nachladal István volt az, aki felsomfordált a színpadra, és közös erővel énekelték a Maiden számokat. A Wisdom egyébként kielégített egy nagy-nagy közönségigényt is, ugyanis eljátszották Bruce Dickinson legismertebb szóló dalát, a Tears Of The Dragon-t. A közönség öröme határtalan volt, mindenki teli tüdőből énekelt, zengett a Wigwam. Az Iron Maidnem nem igazán foglalkozik Dickinson szólómunkáival, viszont vendégkönyvekben, személyesen, stb. annyian kérték már ezt a dalt, hogy a közönség érdekében ezt tényleg nem lehetett kihagyni. A Wisdom ügyesen vette észre a lehetőséget, és learatta a babérokat hozzáteszem, teljesen megérdemelten.
  
  Ahogy már megszoktuk, mindent beleadott ma este is a Wisdom, tényleg csak gratuláció illetheti őket, mint ahogy a közönséget is, akik tökéletes partner voltak abban, hogy felállítsák a közel sem alacsony mércét az Iron Maidnem-nek. Egyébként azóta már nálam van a Wisdom EP-je (nem véletlenül), úgyhogy hamarosan lemezismertetőt is olvashattok róla.

  Az Iron Maidnem persze már megszokta, hogy mindenféle mércén kell átlendülniük, de a kiváló előadásmódnak és a már említett ritkaságszámba menő Maiden daloknak köszönhetően még sohasem maradtak alul. Ezúttal viszont nemhogy nem maradtak alul, de még a várakozásaimra is rádupláztak! Minden különösebb körítés nélkül belevágtak a programjukba, és máris élvezhettük az élőben soha nem hallható dalokat. A Back In The Village-el kezdtek, majd jött a Deja Vu, a The Prisoner, valamint a Flash Of The Blade. Számomra kissé meglepő volt, hogy igen sokan fújták kívülről a szövegeket, noha ezek egyáltalán nem a legismertebb Iron Maiden számok. Úgy látszik nem csak a banda, hanem a közönség is kiválóan felkészült, tehát őket is megilleti a dicséret. Többek közt ez is az egyik eleme volt annak az összhangnak, ami miatt ilyen remek hangulatú volt ez az este.
  
  A Flash Of The Blade után következett az igazi csemege, vagyis az előre beígért teljes Piece Of Mind album. Szerintem jó választás volt ez a lemez, hiszen ahogy Kiss Zoli is elmondta, jól ismert Maiden slágerek, és igazi ritkaságok ugyancsak megtalálhatóak rajta. Végig is tolták rendületlenül az összes számot a srácok, Where Eagles Dare-től To Tame A Land-ig (a teljesség kedvéért: Where Eagles Dare, Revelations, Flight Of Icarus, Die With Your Boots On, The Trooper, Still Life, Quest For Fire, Sun And Steel, To Tame A Land). Izzasztó feladat volt, de sikerrel megbirkózott vele mind az Iron Maidnem, mind a közönség. Jó volt, hogy előre bejelentették a teljes album lejátszását, mert így mindenkinek lehetősége volt felkészülni a kevésbé ismert, de nem kevésbé jó dalokból és mint a hangorkán mutatta, a legtöbben éltek is ezzel.
  
  Természetesen az 1983-as kalandozások után még közel sem lett vége a koncertnek, hiszen a nagy klasszikusok sem maradhattak ki a múltidézésből (botrány is lenne különben). Következett tehát a Fear Of The Dark, a Run To The Hills, egy viszonylag újabb szerzemény 2000-ből The Wicker Man, majd pedig a 2 Minutes To Midnight-ra és a The Number Of The Beast-re zúzhattunk egy nagyot. Ekkor már a színpadon énekelt Nachladal István is, mint már említettem. Meg is lehetett őt érteni, a színpad egyik oldalán sem akart lemaradni senki erről az óriási élvezetről, amit a mai este nyújtott. A hosszabbításban előkerült még a Sanctuary, amit még az Iron Maidnem sem játszott eddig, valamint a The Evil That Man Do és az Iron Maiden, amit viszont annál inkább.
  
  Eddigre persze mindenki kellemesen elfáradt (legalábbis aki végigzúzta az egészet az elejétől, mint pl. én), vissza is indult a népség a pultok felé, de amikor újra visszaszállingózott a banda a színpadra, akkor rögvest visszasiettünk, és egy utolsó rohamra indultunk a nyakizmok ellen (és a hangszálak ellen. Bár azoknak már mindegy volt No nem mintha a nyakizmoknak nem). Színpadra invitálták a banda közeli barátját, Tüdőt, és közösen nyomták le a hátralévő két számot, a Hallowed Be Thy Name-et (a Wisdom után másodszor) és a Wasted Years-t. Tüdő is kiadta ami tőle telik, bár a Hallowed Be Thy Name szövegével nem volt tisztában, azt nem igazán kellett volna rábízni. De amúgy is olyan családias hangulatú volt ez a buli, hogy mindez nem vont le semmit az értékéből.
  
  A Szigeten is nagy élmény volt az Iron Maidnem előadása, de ez a buli még annál is pörgősebb volt, hiszen itt róluk szólt az egész, ők voltak a főszerepben. A gitárosok nem lankadtak, teperték a hol technikásabb, hol zúzósabb részeket. Kiss Zoliról már a Uriah Heep beszámolónál is írtam, hogy neki csak azt tudom ajánlani, hogy nehogy véletlenül elküldje egy demoját Bruce Dickinsonnak, mert az öreg Bruce valószínűleg megsárgul irigységében, ezt tartom most is. Igaz, hogy nem 100%-ig énekelt ki mindent, ahogy az a lemezeken hallható, de hát így is ember legyen a talpán, aki több mint 2 órán keresztül így tudja hozni az Iron Maiden-es dallamokat. És Zoli ember a talpán! Kedves stílusa, barátságos viselkedése igazán szimpatikussá tette őt mindenki szemében, igazán jó őt a Maidnem énekesi posztján látni-hallani. Már előre várom, hogy mikor tesznek újra látogatást Budapesten, remélhetőleg a teljes The Number Of The Beast vagy a Powerslave albumot műsorra tűzve

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: