Cserepes Károly – ha úgy tetszik, Blacklake és a My name is Elvis című lemezeinek folytatásaként - ismét egy remek világzenei albummal rukkolt elő a már korábban is alkalmazott technikával. Tradicionális hangfelvételeket helyezett szokatlan zenei környezetbe, az eredeti mintákat nem megváltoztatva, csak a digitális technika által más köntösbe bújtatva. Az eredeti felvételek kölcsönhatásba, párbeszédbe kerülnek egymással, új zenei szövet jön létre a ma emberének szerethető hangzást eredményezve. A szerző célja, hogy az eredeti folklórkincsek, melyekre különben csak a szűkebb szakma figyel, ilyen módon eljussanak egy másik, szélesebb közönséghez. A The Big Slalom egy nagy utazás a Kárpát-medencében, melynek során egy tágabb összefüggésben tekinthetünk saját hagyományainkra.
Ha kíváncsiak vagyunk a Kárpát-medence népeinek ma élő zenei hagyományaira, leghelyesebb, ha utunkat azon a helyszínen kezdjük, ahol Bartók az összehasonlító népzenei kutatásait és gyűjtéseit kezdte, mintegy 100 évvel ezelőtt. Induljon hát A Nagy Szlalom a máramarosi hegyekből.
Ugyan A Nagy Szlalom Bohumil Hrabalnál a Prága utcáin való leereszkedést jelentette, a pihenőket pedig egy-egy híres söröző, a mi utunk a hegyeken keresztül vezet majd, hogy állomásainkon az itt élő népek különleges zenéit ízlelgessük.
Hamar feltűnik, hogy ezeknek az egymáshoz nagyon közel eső helyszíneknek saját, egyedi, csakis rájuk jellemző ízvilága, zenei karaktere van. Sőt, jellemző témája, dallamtípusa, amit ma minden ott élő zenész ismer és maiként játszik.
Éppen ez teszi lehetővé ennek az anyagnak az itt hallható sajátos remix technikáját, azaz, hogy egy-egy „történetet” akár több zenész mondjon el, egymástól véve át a szót illetve a dallamot. Ugyancsak nagy hatással volt Bartók pályájára a szlovák népzene, Máramaros után ezért Terchová irányában indulunk tovább. De utunk Ukrajnán át vezet, meg kell állnunk, hogy a hucul zenészeket meghallgassuk. Itt még feltűnőbb az „egymondatos” hagyomány: szinte egyetlen dallamtípust találunk, de végtelen sok, aktuális szövegvariációval.
Észak-Szlovákiában, Terchovában a dallam sokféle, de gyakorlatilag egyetlen különleges hangrendszerben (líd hangsor) játszanak a zenészek. Ennek a semmihez nem fogható zenei karakternek köszönhetően a Terchovská muzika ma a UNESCO világörökség része. A hegyekből most már leereszkedve, déli irányban átszeljük Magyarországot. Itt, az ország közepén, élő hagyományt már csak a cigányság zenei gyakorlatában találunk. Ebben az olvasztótégelyben többféle stílus keveredik, illetve szól egymásba: a cigány folklór, az éttermi un. cigányzene, és a mai mulatós zenék.
A Dunántúl egykori zenevilágának különösségét (ilyen pl. a „dunántúli terc”) ma már csak archív felvételek alapján tudjuk rekonstruálni.
Amíg még tart a lendület, továbbsiklunk szerb szomszédainkhoz. A Vlasko kolo az a tánc, amelyet ma minden zenész játszik a táncmulatságokon. Mindegyik ugyanazt de mindegyik másképpen, kifáradásig. A modern technikának és a modern hangszereknek (harmonika, szárnykürt, szaxofon, dob, basszus) köszönhetően a mába érkeztünk. Élő hagyományt hallunk, és mai, átütő megszólalást.
De a meglepetések menet közben érik az embert. Eredetileg nem akartunk a szomszédaink térképéről letérni…de a szerbiai kólózás után muszáj volt benézni a vlachokhoz.
Nem csalódtunk: itt is a legarchaikusabb zene szól az utcákon, tereken, a legmodernebb hangtechnikával. Nem őrzik a hagyományt, hanem használják, maiként, sajátként.” (Részlet a lemezborítóról)
1. Bartók Romanian Dances (Romania) 5,55
2. Bǎrbǎtesc (Romania) 7,35
3. Hutsulka (Ukraine) 6,03
4. Terchovsk. Muzika (Slovakia) 6,02
5. Csángó Girl (Hungary) 4,48
6. István Csirke (Hungary) 5,29
7. Vlasko Kolo (Serbia) 7,37
8. Vlach Music (Greece) 9,07