hírek   2020. július 30. csütörtök   08:20

nincsen hozzászólás

  A Metallica 2003-ban megjelent albumát, a St. Anger-t számtalan kritika érte a nyers hangzás, különösen a dobhangzás és a gitárszólók hiánya miatt. Lars Ulrich dobos viszont a mai napig , ahogy azt egy interjúban kijelentette:
  
  ´100%-ig mögéállok ma is, mert abban a pillanatban az volt az igazság. Ilyen a személyiségem. Mindig előre nézek, a következő lépésen gondolkodom. Így vagyok bekötve. Akárcsak arról van szó, hogy a Metallica gondolkodjon mindig előre, vagy a személyes életemben, kapcsolataimban, vagy amit épp csinálok, akkor is mindig a jövőre gondolok. Néha még bosszantóan több időt is töltök a jövőben, mint a múlton töprengve. Így az ilyesmi kérdések csak az interjúkon jönnek elő.
  
  Ahogy én hallom a St. Anger-t. gyomrozik rendesen, egy csomó hihetetlen, nyers energia van benne, én pedig úgy vagyok vele, hogy: húú! Épp egy riffen dolgoztunk. Hetfield a kontrol szobában játszotta a riffet. Én meg beszaladtam, és úgy voltam vele, hogy kell valamilyen ütemet raknom mögé. Így beszaladtam a felvételi szobába, leültem és elkezdtem néhány ütemet játszani erre a riffre, hogy ne veszítsük el a pillanat energiáját, viszont elfelejtettem bekapcsolni a pergő mikrofonját.
  És ahogy hallgattuk vissza, úgy voltam vele: wow, ez a hangzás egészen illik erre a riffre, furcsán szokatlan, viszont király! Így aztán kikapcsolva hagytam a pergőt erre az időszakra, többé-kevésbé. És úgy láttam: igen, ez király! Ez egészen más. Ez tutira felhúz néhány embert.
  Ebből aztán egy nagy, vitatott jelenség lett. És sokszor ilyenkor csak nézünk, és azt mondjuk: te jó ég! Nem gondoltuk, hogy ez lesz belőle!´
  
  Ulrich azt is elmondta, nem bánt meg semmit a hangzási döntésekből, amit a banda karrierjének kezdete óta meghoztak: ´Büszke vagyok mindegyik döntésünkre, mert tudom, hogy a maguk idejében azok voltak az igazságok, ezek voltak az ösztönös, helyes döntések. Aztán 20 év múlva kérdezgethetjük, hogy: hogyan hangzott volna, ha azok a pergők be vannak kapcsolva? Hogyan szólt volna, ha kettő helyett négyet rögzítünk? Én sem tudom, de őszintén szólva nem is gondolkodok rajta, csak ha rákérdeznek egy interjún. És a múlton nem is változtatnék semmit. Persze nyilván kérdés, meddig nyúlik ez a kérdés. Mert busz baleseteket, meg ilyesmiket nyilván igen. De a mondanivalóm lényege, hogy nem ülünk ott azon agyalva, hogy: ha ezt csináltuk volna... ha azt csináltuk volna... Épp elég elfoglalt vagyok azzal, hogy mit csinálunk legközelebb. És azt hiszem, a Metallicában mindannyian így működünk. Mindig a következő dologért lelkesedünk, a következő lépésért, következő lemezért.´

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: