lemezajánló [nagylemez] 2004. szeptember 23. csütörtök 10:39
nincsen hozzászólás
szerző: kishellMalacka és a Tahó : Ez már röfi! CLS records
Amikor még nagyanyáink és nagyapáink a háromhatvanas kenyérrel tumkoltak a gulyáskommunizmus egyre üresedő, és az év bizonyos szakában a közért polcain töméntelen mennyiségben fellelhető bádogfazekából, valahol a szomszéd falu művházában a környék fiatalsága összejött az esti diszkóhoz, hogy ily módon koptassa el apu már inkább eltitkolt cipellőjét a linóleum padlón, így bizonyítva anyunak, hogy valóban a hatvanas évek gyermekeként éli át a hetvenes -vagy a kisebbek kedvéért- a nyolcvanas éveket.
A színpadon Malackáék állnak, a Disno megtelt fiatalokkal, akik igyekeznek újraélni azt, amit szüleik már csak ellenpéldaként, és csakis a maximumhoz közeli hangerőn mernek felidézni. Rögtön belevágnak, a funky életérzés a velőig hatol, és a Kakilok rá! című dalban rögtön el is utasíthatunk mindent, ami az aktuális hírességekkel kapcsolatos pletykákhoz közeli. Kit érdekel Brad Pitt, kit érdekel Steven Segal meg a többi tévésztár alapon ellene mondunk a feleslegesnek.
A második, Brazil címet magáénak tudható dalocska bizony a cinizmus útján próbál belevilágítani a tétlen macho-világba, laza fúvóskísérettel és finom kis gitártémával kísérvén énekli lágy hangon Kurucz KriszTea, hogy a legboldogabb ember csakis a brazil lehet.
Vlagyimir Presznyakov nevű úriember nyomdokain a Boldog Karácsonyt! a közelgő ünnep során valószínűleg elnyeri majd aktualitását, ki- és beszólások sorozata hangzik el folyamatosan, majd zárásnak oroszul szólal meg a kedves kis köszöntés.
A méltán népszerű Trabantról más sokan daloltak, ám a KGST egy másik közkedvelt csodája kapcsán még nem született kiemelkedő opusz, valószínűleg ezt nem fogja Malackáék Kispolszkija megváltoztatni, de azért mégiscsak szórakoztató és mókás kis darabot hallhatunk. Utána a Meghökkentő mesék varázsol Hungária hangulatot, persze szövege kellően bugyuta, minden borzalom alapja és lényege a romlott túrórudiban keresendő.
Az egyik legmókásabb szám a Születésnapi zsúr, amit igazából éppannyira nem lehet hova tenni, mint a többit. A lírai hős tragikus sorsán keresztül mindenesetre közel kerülhetünk egykori önmagunkhoz, rosszabb esetben valamely mai önmagunkhoz is.
A magyar közegészségügyi ellátást éri húsbavágó kritika Dr. Hettesin keresztül, aki csupán a fantázia szülötte, és semmi köze a valósághoz, remek kis ragga lezárással, mintegy két dalt ötvözve bontja meg az általános szabályrendszert.
Szerintem ugyan méltatlanul kapott kiemelt helyet a korongon a Gáz! című dal, hiszen ez a nyolcadik szám, meg az utolsó is, mivel készült belőle egy remix by Dj Demeter. Alapvető igazságokat könnyű a művészet nyelvén megfogalmazni. Egyik nagy slágerdarab lehet a közeljövőben (és esetleg a közelmúltban, ezt ilyenkor még nem lehet tudni) a Fel sörösök!, mely dalocska igen nagy hatását a témaválasztás mellett az előadásmódnak köszönheti: szabad stílusú férfihangon való előadás után egyfajta színpadi, feszes tempójú női előadás követ minden versszakot.
Talán a felvidékiek kedvéért került fel egy Polemic zenekar dal feldolgozás. Egyelőre nem sikerült pontosan megfejteni, miről és milyen szándékkal szól a nóta, eléggé kétértelműnek tűnik benne minden megszólalás. Az utolsó két dal, a Rock and Roll emberek és a Marha a klón szerintem nem ad újat a lemezhez, azt mondanám, hogy pontosan odaillik a többi után, és kész.
Nem szeretném szaporítani a szót, úgy sem lehetne elég érdekességet elmondani a Malacka és a tahó Ez már röfi! lemezéről. Az eddigi albumoktól kissé eltérő hangzást produkált a zenekar, a női énekhang különleges színpadi megszólalást kölcsönöz a zenének, a férfi énekhang mellőzésével pedig azt érték el, hogy a gyanútlan hallgató azt higgye, az Vastyúk is talál szeget valamelyik elnyűhetetlen kazettáját hallgatja, különösen a sok kis poén miatt, amiatt a humor miatt, mely az egész lemezt áthatja. Ez a kis ska jellegű fúvósfeltét igazán sokat dob a gitáralapokon, az ütősök szintúgy, néha enyhe punk-érzést is át tudnak adni, ahogy például a Kispolszki durva basszusgitárjával hallom. Mikor először hallgattam a korongot, azt hittem, nem lehet szeretni ezt a bugyutaságot. Most mindezt megspékelték a diszkó-érzéssel, és a kész termék egész hallgatható. Most már tudom, hogy ez az, amit szeretni lehet, meg persze minden mást, úgyhogy akinek nem csupán a zene líraisága fontos, az nyugodtan hallgasson bele, biztos talál egy-két olyan dalt, melynek többszöri hallgatása után a hasát fogja a nevetéstől.
10:39
