hírek   2019. november 25. hétfő   04:28

nincsen hozzászólás

  Az első gézakékazég albumot, a Valahol mindenkit (2012) három és fél évvel követte a második (Mint azok a fák) 2016-ban, s most sincs ez másképp: újabb három és fél év elteltével érkezett az Elviselhetetlen körülmények. A zenekarban a legutóbbi albumhoz képest komoly változások történtek, s ez természetesen kihatott a munkafolyamatokra is. 2016 végén a zenekar az alapító duóra fogyatkozott. Ezzel az újszerű helyzettel vágtak bele a dalszerzésbe, s ebben az időszakban gyakorlatilag futószalagon jöttek a dalötletek, dalvázlatok. Az szerzőpáros, a gitáros Pál András és a gitáros-énekes Dömötör Géza mellé aztán szépen lassan új ritmusszekció is érkezett, Herkó Gábor dobos és Weiling Márton basszusgitáros frissítette fel a hangzást.
  
  Az irány nem változott, csupán a módszerek. Az alkotási folyamat során jöttek sorban a csilingelős gitárdalok, ám némiképp gördülékenyebben, egyszerűbb, letisztultabb hangzásokkal, bármiféle kompromisszum nélkül alkothatott a zenekar. Ennek egyik eredménye a majdnem 47 perces nagylemez, amelyen több dalnak a hossza is meghaladja a 6 percet.
  
  Természetesen a folyamatos változás igényét is szem előtt tartva ezúttal is kerültek újdonságok a lemezre. Több dalban is hallható az e-bow (amelyet már az R.E.M. is előszeretettel használt, még egy dalcímébe is beemelte), továbbá markáns új elem a női vokál a zenekarban, melyet Kozma Krisztának köszönhetünk. Emellett abszolút újdonságot jelent a Látszik még a víztoronyban Sára Zsófi hegedűszólama. Hangmérnökünk, Friskó Péter ismét gyakorlatilag produceri feladatokkal is segítette a hangszerelést, illetve egy-egy dalban basszusgitáron, gitáron, vokálban is besegített.
  
  Az inspirációk kapcsán nehéz bármi konkrétumról beszélni, hiszen mindig is ezerféle zenét hallgattak a zenekar tagjai, ezúttal főleg az amerikai középtempós gitárzenék útját követte az együttes, de direktbe semmi nem érhető tetten ezekből. Így egy kortalan lemez született, olyasmi, amit a már évtizedek óta létező angolszász gitárzenekarok, mint például a Teenage Fanclub, a Ride vagy a Slowdive készítenek napjainkban.
  
  Az új lemez a szövegeket tekintve ott veszi fel a fonalat, ahol az előző albumnál abbahagyta. Mintha egy regény folytatása lenne, ahol tovább követhetjük a főszereplő sorsát. Bár ez a regény sem zárul happy enddel, masszívan borongós tónusú, de olyan epizódokat villant fel hősünk életéből, amelyek magában hordozzák az élet keserű szeretetét, a folyamatos lehetőséget az újrakezdésre. Megdöbbentően őszinte, bemutatja az elmagányosodás folyamatát, és azt, hogy mit lehet ezzel kezdeni a negyvenedik életév kapujában.
  
  A lemez címét Dömötör Géza találta ki, amikor egy nyári, fullasztó délelőtti munkanap után lerohant a Balatonra strandolni egymagában. Ült a köveken egy fárasztó nap és egy kellemes úszás után, majd az Instagram story-jába posztolta a szokásos giccses naplementés balatoni gif-et, melyre ráírta, hogy elviselhetetlen körülmények. A lemezborítót is ez a jelenet inspirálta, ám az Domboriban készült.
  
  Dombori egy kis üdülőfalu, egy Duna-holtág, mely az alapító párosnak gyerekkora óta visszatérő helyszín. Hangyányi pattantsága, elszigeteltsége és a vele együtt járó nyugalma abszolút passzolt a szövegek hangulatához. Egy nyári séta alkalmával egyből adta magát a kép. Az utómunkát és a grafikai részeket végül Hlatki Dorottya segítségével véglegesítették.
  
  A lemez elérhető az összes digitális streaming szolgáltatónál valamint a ide kattintva, illetve a Youtube-on is.
  
  gézakékazég - Elviselhetetlen körülmények
  
  1. Látszik még a víztorony
  2. Eszék
  3. Emlékszem, azon a nyáron
  4. Nem ilyen életről álmodtam
  5. Beszéljünk májusban!
  6. Tehervonat
  7. Szeretem látni a fényt
  8. Kata
  9. Minden megy tovább (Textúrák I.)
  10. A dühös
  11. Végefőcím
  
  

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: