hosting: Hunet
r36
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2004. szeptember 18. szombat   17:43
nincsen hozzászólás

szerző: Tompi
Dizzee Rascal: Showtime
CLS Records

  A semmitmondó borítóra pillantva azt hinné a gyanútlan hallgató, hogy Dizzee Rascal is egyike azoknak az amerikai RN B sztároknak, akik kőkemény rapper álarca mögé bújva csajokról meg partikról hadarják a filozofikus magasságokban szárnyaló szövegeiket. Elég azonban meghallgatni a Showtime első pár másodpercét, és máris feltűnik, hogy Dizzee Diz nemcsak abban különbözik Puff Daddy-től, hogy nincs a nyakában félméteres bizsukereszt.
  
  Slágeresnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető címadó darab bizarr ütemezéssel és disszonáns, fura hangokkal nyitja a lemezt. A 19 éves(!) MC pedig egy freestyler spontaneitásával és lazaságával jutatatja tudomásunkra, hogy ki a legény a gáton. A zseniális az egészben pedig az, hogy úgy oszt ki mindent és mindenkit géppuska gyorsaságú szövegköpködéssel, hogy nem ismétli számonként negyvenszer azt a bűvös varázsszót, (fuck) amitől pályatársai beton-keménynek hiszik magukat. A hangsúly itt inkább az ötletes ritmizálású rappelésen van, és a fineszesen, ügyesen megírt rímeken, amelyek egyáltalán nem sántítanak, és cseppet sem tűnnek megerőszakoltnak. A sebességről pedig csak annyit, hogy a szöveget olvasva is nehéz volt követni, hogy most éppen miről szaval Dizzee.
  
  A háttérzene is megnehezíti azok dolgát, akik kapásból a mondanivaló meghódítására törekszenek, hiszen annyira szokatlan, és egyedi, hogy muszáj figyelni rá, arról nem is beszélve, hogy sokkal inkább előtérben van, mint ahogy az ebben a műfajban szokás. A már említett disszonancia többé-kevésbé minden számban jelen van, érdekes módon az első kislemez-dalban, a Stand Up Tall-ban a legjelentősebb a szerepe. A réges-régi C64-re emlékeztető zajra építkező darabban a csilingelő refrén szinte pihentet, és ugyanezt a funkciót látja el a taps-szerű effekt a következő Everywhereben, amelyben van még egy meglehetősen egyértelmű, sűrűn visszatérő sor a drogokról is. (Gonna get that dope)
  
  A négyes Graftin hangmintái már indusztriális elemekkel flörtölnek, jól is esnek utána a Learn keleties dallamkezdeményei. Utóbbi nem egyedi jelenség a Showtime-on, hiszen a némileg belassított, mélyen dörmögő Respect Me-ben és a soulos női éneket felvonultató Get By-ban is feltűnnek az ázsiai hangulatok. Nem csoda, hogy ilyen zenei hatások is helyet kaptak a lemezen, hiszen olyan multikultúrális metropoliszban készült az album, mint London. (Gyorsan teszem hozzá, Dizzee nem akar második Asian Dub Foundation lenni, egészen egyedi dolgokat produkál.)
  
  Akad kakukktojás is, hiszen a tizenöt dal közül eléggé kilóg a butácska régi slágert feldolgozó Dream, persze, egy ironikus hangvételű darabról van szó, de a butácska dallamok, és az elcsöppeni készülő refrén úgy illik ide, mint szilvalekvárba a gépzsír. Infantilisan indul a Marga Man közreműködésével készült Girls is, de ez a nóta jó értelemben véve kavar fel sűrű pittyegésével, és a háttérben meghúzódó diszkrét trombita betéttel. A záró hármas dalcsokor pedig egyenesen pihentetőnek tűnik az előző percekhez képest. Különösen az Image alatt lehet hátradőlni, és merengeni egy jót, és hagyni, hogy a kellemes billentyűfutamok kényeztessenek a vontatottan lüktető Flyin előtt. A műsort egy jócskán megszelídített jungle vadulás, a Fickle fejezi be zongorával, scratchel, és egyéb nyalánkságokkal.
  
  A Boy In Da Corner című tavalyi alkotás méltó folytatása a Showtime, egy második mérföldkő lehet a fiatal tehetség pályáján. Nagyon remélem, nem száll a fejébe a dicsőség, megőrzi az egyéniségét és nem lesz belőle az utca hatalmáról papoló álgengszter, vagy Eminem-szerű tini-bálvány.
  
  1. Showtime
  2. Stand Up Tall
  3. Everywhere
  4. Graftin
  5. Learn
  6. Hype Talk
  7. Face
  8. Respect Me
  9. Get By
  10. Knock Knock
  11. Dream
  12. Girls (feat. Marga Man)
  13. Image
  14. Flyin
  15. Fickle



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. május 19.
Vonósnégyesre átdolgozott heavy metal himnuszokkal érkezik Anneke van Giersbergen
MARCO MENDOZA (USA)
2024. május 25.
Dinamit 45 – Az utolsó jubileum
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Vented: Cruelty And Corruption
Drawing: Vol. 6
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
 kiemelt 
Winger: búcsúkoncerten játsszák el az életmű minden slágerét
  
Alapító tagjaival tér vissza június 11-én Budapestre a Winger

Magyar thrash nagyágyút választott a Megadeth: az Archaic játszik Mustaine-ék előtt júniusban
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
MARCO MENDOZA (USA)
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 dimmu borgir    datarock    jeff loomis    yellow spots    prodigy    sing sing    whitesnake    dlrm    choice with no voice     hayley williams    soundmirror    elviszlek magammal    fourty management    secret sphere    gaya arutyunyan    saoirse ronan    agnostic front    thornwill    limp bizkit    kool and the gang    a diktátor    guilhem desq    mission impossible    leaner     bourne  

r45
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!