szerző: MonyóDead Can Dance 2019. június 26. Papp László Budapest Sportaréna
2019. június 26-án immár harmadszorra járt nálunk a Dead Can Dance, az Arénában. Az 1981-ben alapított, eredetileg ausztrál formációnak szinte a kezdetektől két állandó tagja: Lisa Gerrard és Brendon Perry. Stílusuk nehezen behatárolható, és némileg változott is az elmúlt közel 40 évben. Poszt punktól a világzenéig több műfajba besorolható. Spirituális ötvözete a mediterrán kultúrának, de tartalmaz afrikai, kelta, középkori és reneszánsz hatásokat is, miközben nem válik népzenévé.
A zenekart Melbourne-ben alapította Perry. Kezdetben Simon Monroe dobossal és Paul Erikson basszusgitárossal zenéltek. Pár hónappal később találkozott egy zenei rendezvényen Gerrarddal, akit randira hívott, majd inkább bevett a zenekarba háttér énekesnek, és az ütős szekcióba. Úgy érezték, Ausztráliában nem lesz akkora sikerük, mint amilyenre vágynának, ezért 1982-ben Londonba költöztek, ahol hamarosan új vendégzenészeket kellett keresniük, mivel Monroe és Erikson elhagyta a zenekart. Az áldozat nem volt hiábavaló, mert hamarosan felfigyelt a csapatra a 4AD Kiadó. Együttműködésük hosszú távú lett, mert 1998-ig összesen 7 lemezük jelent meg itt. 1989-ben Gerrard visszaköltözött Ausztráliába, Perry pedig Írországban telepedett le, de mindez nem zavarta a közös munkájukat. Zenei nézetkülönbségek miatt azonban 1998-ban feloszlottak.
2005-ben rendezték a konfliktusokat, és újra alakulásukat világ körüli turnéval ünnepelték, majd 2011-ben újabb lemezt adtak ki, Anastasis címmel, amivel szintén körbejárták a világot. Mind a ketten működnek szólóban is. Gerrard film zeneszerzőként is jegyzi magát. Jelenleg a 2018-ban megjelent Dionysos albumuk népszerűsítése zajlik, de jóval tágabb keretet adtak a turnénak. A Celebration- Life & Works 1981-2019 felöleli a teljes pályafutásukat.
„Előzenekarként” David Kuckhermann lépett fel. Az 1979-es születésű német ütő hangszeres szintén ötvözi az európai mellett az afrikai, indiai, egyiptomi és török műfajokat és hangszereket. Már a 2012-es turnén tagként kísérte az együttest. Mivel mindenki a DCD-t várta, nem volt irigylésre méltó helyzetben, de lelkesedése mégis megmaradt.
A közönség természetesen nem várt hiába. Gerrard mint egy főpapnő vonult be, földig érő, fehér, uszályos ruhájában, ami csak a kézfejét hagyta szabadon. Haja szigorú, de különleges kontyba volt kötve az 1962-es születésű, egyedi hangú énekesnőnek, aki annak idején török és görög bevándorlók mellett nőtt fel, így hallva folyamatosan a mediterrán zenét gyerekkorában. Sokat énekelt szöveg nélkül, mint mindig, hiszen a DCD több dalának sincs speciális szövege, illetve nyelvezete sem. Hangja betöltötte az egész Arénát. Az előtte lévő kínai cimbalmon játszott több alkalommal is, de mindvégig állva maradt.
Perry a maga tökéletes egyszerűségével nem vágyott semmilyen színpadias elemre. Az 1959-ben, Londonban született énekes több húros hangszeren játszik. Könnyedén cserélgette a háta mögött lévő gitárt, basszusgitárt, buzukit és mandolint. Kezdetekben a punk vonalat erősítette a pályafutása elején, majd innen haladt Gerrard hatására a folk és a komolyzene felé, de mégis megőrizték a zenéjük modern hangzásvilágát. 6 profi vendégzenész kísérte őket, illetve vitték a vokál szekciót. A dob kifejezetten hangsúlyos volt az egész este folyamán, mint minden törzsi táncban. A klasszikus dalok közül elhangzottak: Anywhere out of the world, Avatar, Yulunga, Sanvean és a ráadásban a Severance is.
Előadásukban leginkább az volt izgalmas, hogy nem volt szükség szövegre. Gyakorlatilag a koncert végén szólalt meg Perry, amikor megköszönte a tapsot. Nem voltak szórakoztató elemek, csak lecsupaszítva adták azt, amik. Őszinte volt minden érzés, időutazás és kulturális ugrás. Segített megérteni, hogy az emberek minden korban és a világ minden táján az életről, a halálról és a szeretet kapcsolatokról gondolkodnak, és a természethez fohászkodnak a sorsuk alakításáért, ennek pedig egyetemes nyelve: a zene. Elsősorban a lélek mozdult, annak is valamelyik mélyebb bugyra, ezért nekem jobban esett csukott szemmel hallgatni őket.
16:05
