hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2019. június 18. kedd   16:20
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Amon Amarth, Trivium
2019. június 12, Barba Negra Track

  Egy Amon Amarth – Trivium közös turné elég durva felhozatalnak hangzik, és bár elsőre kissé szokatlan párosításnak tűnik a szőröstökű viking metal harcosok és a modern metal/metalcore-os társulat egymásra találása, valójában közelebb áll a zenei világuk egymáshoz, mint gondolnánk. Az Amon Amarth az utóbbi pár lemezen egyértelműen tolja a határokat a melodic death metal még dallamosabb, még áramvonalasabb, még befogadhatóbb vonulata felé, olykor már egészen a dallamos heavy metal eszköztáráig nyúlva. Johan Hegg üvöltözéseitől azért ne várjunk dallamos megoldásokat (pontosabban a friss lemezen felbukkantak már – nevezzük inkább így – „dallamos ének foszlányok”, de jobb is, ha ez ennyiben marad), viszont a zene a dallamos metal zenék kedvelőinek is gond nélkül működhet.
  A Trivium pedig a kezdetektől fogva nagy mestere volt a durva, thrash-es, metalcore-os zene és a mega-dallamos megoldások kombinálásának (akár ének, akár gitár fronton). Mind a két csapat nevéhez szó szoros értelemben vett slágerszámok tömkelege fűződik, szóval kifejezetten jó ötlet volt kettejüknek közös turnéra indulni.
  
  A Trivium az Egyesült Államokban számít igazi bombasikernek, de az utóbbi pár évben Magyarországon is megvetették a lábukat annyira, hogy kellemes létszámú érdeklődőt fogadjanak a Barba Negra Track színpada előtt. A csapat bemutatta már nálunk legutóbbi, The Sin And The Sentence című lemezét, szóval inkább ismétlésként volt felfogható ez a buli. Mivel nem ők voltak a főzenekar, teljes programra nem volt lehetőségük, de azért nyúlfarknyinak sem volt mondható a szetjük. Az új lemez dominanciájával ugyan, de több fontos nóta is felvillant ma a csapat életművéből, a Triviumtól megszokott lehengerlő színpadi teljesítménnyel.
  Bár mindig kiváló képességű dobosok kalapáltak az amerikaiaknál, Alex Bent talán még az eddigiek közül is kiemelkedik. Már kezdéskor, a The Sin And The Sentence-nél megmutatta, hogy mire képes. Cinezéseit, fantáziadús játékát kifejezetten élvezetes volt hallgatni. Másodikként érkezett a Beyond Oblivion, később pedig elhangzott még a Sever The Hand és a The Heart From Your Hate a The Sin And The Sentence lemez képviseletében.
  
  A Trivium azon kevesek közé tartozik, ahol az újabb és újabb albumok nem csak átlagos iparosmunkák, árnyékai a korai sikerlemezeknek, hanem a friss dalcsokrokkal is képesek slágervárományos nóták tömkelegét leszállítani. Különösen a The Sin And The Sentence album számít az elmúlt pár év legfülbemászóbb, legegységesebb alkotásának, így nem is csoda, hogy 4 dal is belefért róla a programba.
  De kaptunk persze olyan régebbi dühkitöréseket is, mint a Like Light To The Flies, amelyik az egyik kedvencem az Ascendancy lemezről. Persze a Triviumtól megszokott módon itt is menetrendszerűen érkeznek a telitalálatnak számító, dallamos énektémák, refrének. A közmegegyezéses alapon kicsit szürkébbnek sikerült Silence In The Snow album is képviseltette magát egyetlen dallal, a melankolikusabb hangulatú Until The World Goes Cold-dal.
  
  Hallhattuk a Down From The Sky-t, a 2008-as Shogun album egyik legeltaláltabb tételét, majd pedig jött a Strife, a Vengeance Falls korong kiválósága. Nem maradhatott el a nagy zúzást biztosító, ikonikus Pull Harder On The Strings Of Your Martyr, a végére pedig a szintén heves bólogatással záruló In Waves maradt, ahol Matt Heafy le is térdepeltette a közönséget, hogy egyszerre ugorhasson fel az egész nézőtér.
  A Trivium kiváló előadást produkált, a tengerentúlon az egyik leginkább dallamérzékeny, emlékezetes, fogós dalokat írni képes csapat ők. Akik nem mellesleg elsőrangú koncertbanda is egyúttal. Most se hazudtolták meg magukat. Gyönyörűen szólt a cucc, a dob, a cinek, a basszus, a gitárok és az ének is. Talán csak Corey Beaulieu üvöltős éneke lett egy kicsit halkabbra keverve, de ez se volt vészes.
  A rajongókra se lehetett panasza Heafy-éknek, az énekes minden intésére engedelmesen ment az ugrálás, headbang-elés, éneklés. Feltűnően sokan ismerték a Trivium dalok szövegét. Szóval közel sem csak az Amon Amarth törzsközönsége jelent meg, a Trivium bizony saját jogon is sok érdeklődőt vonzott. Ők az a csapat, akiket bárhol, bármikor meg tudnék nézni. Szóval remélem nem kell sokat várni a következő találkozóra.
  
  Az Amon Amarth Heafy-ékkel ellentétben egészen friss lemezt hozott a tarsolyban, a Berserker még jobban is tetszik, mint az előző albumuk. Két éve felléptek már ugyanitt, egészen látványos színpadképpel, így hát várható volt, hogy most sem adják alább. A dizájn ezúttal is hasonló volt, mint legutóbb (egy nagy viking sisakot formáló pódiumra állították fel a dobcuccot), volt mindenféle lángoló pirotechnika, illetve ismét felfújtak egy hatalmas sárkány figurát a koncert vége felé. Ilyen a legutóbbi Track-es bulin is volt, szerintem nem ugyanaz a sárkány figura volt a kettő, legalábbis emlékeim szerint ez a mostani ütősebben nézett ki. És voltak persze a (30 fokban) szőrbe-vértezetbe öltözött torzonborz viking harcosok, akik egymást csépelték a deszkákon. Szóval a színpadkép tekintetében idén is kitett magáért a csapat.
  
  És a dalválasztékra sem lehetett panasz, elég hosszú játékidejük volt, amely során természetesen a friss nóták is megmutathatták erejüket. Először viszont a korábbi tételekkel vezették fel a bulit, rögtön elsőre a nagy ovációt kiváltó The Pursuit Of Vikings-szel, amely azonnal megalapozta a nagyra duzzadt közönség hangulatát. Mindezt még fokozták a Deceiver Of The Gods-zal, amely a tempót is felgyorsította. Akárcsak a Trivium esetében, az Amon Amarth is remekül szólt – a harapós gitárriffek, az olykor figyelemfelkeltően dohogó basszus, és persze Johan Hegg vaskos dörgedelmei mint jól kivehetők voltak.
  Most viszont gyors egymásutánban két dalt játszottak le a 2016-os Jomsviking albumról: az egyik a lemeznyitó First Kill volt, a másik pedig a The Way Of Vikings. A With Oden On Our Side albumot az egy szem Asator képviselte, ami egy jó kis gyors nóta, bár őszintén szólva én több dalt jobban kultiválok arról a lemezről.
  
  Érdekes módon csak mostanra érkezett el a Berserker album ideje, úgy tűnik meg szerették volna alapozni a hangulatot pár korábbi nótával. Megint duplán idézték meg a lemezt, az első tételként helyet kapott Fafner’s Gold-ot dörögte el Hegg, majd pedig az igen jól sikerült Crack The Sky-ra tombolhatott a közönség.
  A dallamos gitártémákat talán a 2013-as Deceiver Of The Gods lemezzel fejlesztették tökélyre, nekem talán ez és a kettővel korábbi Twilight Of The Thundergod a kedvencem tőlük. Most ismét egy (persze Amon Amarth szinten) mega-dallamos tétel következett, az As Loke Falls. Remek pillanatok voltak, most viszont egy különlegesebb nótát jelentett be Johan Hegg a közönségnek. Második nagylemezét, az 1999-es The Avenger-t idézte meg a csapat, erről pedig a Legend Of A Banished Man-t hallhattuk.
  
  Ez valóban nem mindennapos dalválasztás volt, de a rajongóknál ez a tétel is működött. Egyszersmind az is megmutatkozott, hogy a kezdetekhez képest viszonylag keveset változott az Amon Amarth zenei világa. Kicsit tüskésebbek, nyersebbek voltak ezek a korai dalok persze, az újabbkori Amon Amarth szerzemények áramvonalasabbak, még bátrabban használják a gitárdallamokat, de a zenei felfogás azóta sem sokat változott. Ami pedig mindig meglep, hogy még ma is képesek a nordikus mondavilágból újabb témákat meríteni, úgy látszik, képtelen kiapadni a Valhalla ötletdoboza.
  Eddig is látványos pirotechnika segítette a zenészek munkáját, most viszont a Death In Fire egyértelműen indukálta azt, hogy tűzárban ússzon a színpad. A deszkákat és a közönséget egyértelműen Johan Hegg énekes uralta, a melodikus riffekért és szólókért felelős Olavi Mikkonen és Johan Söderberg gitárosok kevésbé látványosan ontották a fémet, a basszuson Ted Lundström volt már nagyjából az egyedüli, aki huzamosabb ideig művelte az Amon Amarth copyright-jaként tekinthető hajkörzést.
  
  Az új album jól vizsgázott a mai napon, ezt úgy gondolom a közönség is visszaigazolta. Ismét két tételt húztak elő egymás után, a harapós Shield Wall-t és az első klipes dalt a lemezről, a legdallamosabb tételnek számító Raven´s Flight-ot. A lelkes beindulás és a pogó ezeken a dalokon is folyamatos volt, a közönség fáradhatatlanul tombolt az újabb és régebbi Amon Amarth slágerekre.
  A legújabbkori slágerek viszont a végére maradtak, így hallható volt a Guardians Of Asgaard, a közösségi tülökből vedelés új himnuszának tekinthető Raise Your Horns és végül a dörgésekkel, villámhangokkal kísért Twilight Of The Thunder God.
  
  A svéd vikingeket megbízható koncertzenekarként ismerjük, ma is odatették rendesen a bulit. Látványos, erőteljes, jó hangzással megtámogatott koncertet láthattunk. A Berserker album nótái is emelték az est fényét, vagyis sikerült a leginkább koncertre való tételeket összemazsolázni mára. A csapat halad tovább a maga útján, jellegzetes zenei világukon a jelek szerint nem terveznek változtatni. Már csak azt kéne nagyítóval kikutatni, van-e még olyan északi isten vagy csata, amelyet eddig nem zenésített meg 11 nagylemeze valamelyikén a svéd társulat.
  


Kulcsszavak:
  amon amarth     trivium 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Trivium: hallgasd meg a kiadatlan Dead Kennedys feldolgozást

Új videóklip a jövő szerdán Budapesten koncertező Amon Amarth-tól

Amon Amarth + Trivium a Barba Negra Track-ben

Amon Amarth: befejezték a munkát az új albumon

Trivium, Power Trip, Venom Prison

 programajánló: 
2019. november 15.
Sacred Reich, Grave, Night Demon a Durer Kertben (Dürer Kert - Budapest)
2019. november 16.
Dawn Ray´d [uk] x False [usa] x Havaria
2019. november 17.
Mustasch, Motorjesus, Dynamite a Durer kertben (Dürer Kert - Budapest)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Tommy Emmanuel és Ripoff Raskolnikov
TOMMY EMMANUEL
Paul Gilbert
As I Lay Dying, Chelsea Grin, Unearth, Fit For A King
VII. Rogues Of The Seven Seas (Rumproof, Stetl, Zinfield, LochNesz, MegaHertz)
Julian Sas Band
Evanescence, Veridia
Luis Fonsi
FEZEN ´19
Iggy Pop
Rockmaraton 2019 - 2. rész
Rockmaraton 2019 - 1. rész
EFOTT ´19
 kiemelt 
Nightwish: 2020-ban az Arenaban
  
Lassan már hagyománnyá válik, hogy az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb metal zenekara, a Nightwish a Papp László Budapest Sportarénában várja a hazai rajongókat egy-egy nagyszabású koncertre

Gotthard: tavasszal a Barba Negra klubban
Annihilator: 2 albumot is bemutat a kanadai thrash metal legenda
Dawn Ray´d [uk] x False [usa] x Havaria
Sacred Reich, Grave, Night Demon a Durer Kertben
 friss hozzászólások 

VII. Rogues Of The Seven Seas (Rumproof, Stetl, Zinfield, LochNesz, MegaHertz) (3)
A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies (2)
Satyricon, Suicidal Angels (3)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 gravity well    winona ryder    malice mizer    opeth    idoru    john mayall    death feast    beneath the massacre    arkhorrl    darkane    fishing on orfű    adam young    withem    possessed    lakatos róbert    mobilmánia    deep in the woods    juliette lewis    fegyelmező részleg    headbanger´s ball    easy a    a sötét lovag    sister sin    joseph gordon-levitt    extrema  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2019 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!