hosting: Hunet
r36
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2019. március 22. péntek   12:31
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Sirenia, Elyose, Alight, Crossing Eternity
2019. március 12, Dürer Kert

  Egy időben eléggé népszerűek voltak a női énekkel felvértezett, szimfonikus zenei hatásokkal dúsított metal zenék, meg a gótos, nagyszoknyás, erős sminkes romantika, amikor ez a vonal még meglehetős újdonságnak számított. Magyarországon is sok rajongója volt a stílusnak. Mostanra viszont egy kissé elvesztették a varázsukat ezek a szimfonikus metalos bandák – néhányan persze a csúcsra tudták futtatni a hírnevüket (például a Nightwish, Epica, Within Temptation), de a legtöbben megrekedtek a másod- harmadvonalban. Így ma már nem akkora esemény egy szimfonikus metalos buli, mint volt mondjuk 10-20 éve, de persze vannak hithű rajongók, akiket ma is lázba hoz, ha „udvarhölgyei” (értsd: előzenekarai) körében olyan banda érkezik a városba, mint a Sirenia.
  A norvég csapat tavaly hozott ki új albumot, Arcane Astral Aeons címmel, ennek a bemutatója zajlott ma. Hozzájuk csatlakozott az Elyose Franciaországból, az Alight Olaszországból és a Crossing Eternity... igazából mindenhonnan. A Dürer Kert nagytermét nyitották meg a koncertre, ez sajnos később bebizonyosodott, hogy nagyvonalú elképzelés volt. Még a főbanda koncertjénél is jó, ha a terem negyede töltődött fel, bántóan kevesen tették tiszteletüket erre az eseményre. Ennek okait lehetne nyomozni, mindenesetre tény, hogy valamivel nagyobb létszámot elbírt volna a rendezvény.
  
  Elsőként a Crossing Eternity kapta meg a színpadot, amelynek a tagjai Romániából, Svédországból, Németországból egyaránt származnak. Mi több, a billentyűk mögött hajat lóbáló Tóth Judit személyében magyar tagjuk is van. Zenéjük szimfonikus betétekkel dúsított heavy metal volt, némi rockos hangulattal, érzelmes gitárszólókkal színezve. Különösen a zenei agynak számító gitárosuk élt igazán a deszkákon, őhozzá fűződtek a hangulatos szólók. Kellemes hallgatnivaló volt a Crossing Eternity koncertje, megkapták érte a tapsot a maroknyi hallgatóságtól, de inkább háttérzeneként funkcionál ez az olykor elnyújtott, epikusnak szánt zenei világ, mintsem egy koncerten tüzelje fel a nagyérdeműt.
  Az Alight rögtön egy más szintet jelentett, pedig ők sem egy különösebben ismert banda. Jelenleg második nagylemezüket, a Spiral Of Silence-et promotálták, erről hangzott el a legtöbb szám. Az ő előadásukat azonban dominálta két igencsak szemrevaló, szexi hölgy is: a mikrofonnál Catia, basszusgitáron pedig Monica. Nem csak a hölgyek jelenléte miatt, zeneileg is izgalmasabbnak hangzott az Alight szimfonikus power metalja, mint amit előzőleg hallottunk. A szimfonikus részek csak lejátszóról mentek, ugyanis egy gitáros és egy dobos srác alkotja még a csapatot.
  
  Igazából Catia volt az, aki elsősorban eladta a bulit, ő egy igazán színpadra született teremtés. Maximálisan átélte a zenét, nagy beleéléssel énekelt és igyekezett a közönséggel is tartani a kapcsolatot. Egy dolog volt csak rohadtul zavaró: a teljes koncert folyamán próbálta a hajából kibogozni a fülesét – kissé illúzióromboló volt, hogy minden egyes percben a hajában matatott a kezével.
  A zenei élményt szerencsére mindez nem befolyásolta, összességében kellemes előadást láttunk az Alight-tól. Nem egy világmegváltó zene, még a saját műfaján belül sem gondolnám különösebben kiemelkedőnek, de élőben jó hangulatot teremtettek. A buli után a társaság még ki is jött fotózkodni a rajongókkal, szóval a női énekes, szimfonikus metal kedvelőinek érdemes lehet követni őket.
  
  Érkezett az Elyose Franciaországból. Ők is a szimfonikus metal műfajban mozogtak, de valahogy nem jött át igazán a hangulat a koncertjükön. Ez elsősorban nem is a csapatnak, hanem a keverésnek róható fel: Justine Daaé énekesnő hangja rendkívül hátra lett keverve, ráadásul a hangszíne is nagyjából beleolvadt a zenébe. Így inkább csak egy dallamsávként lehetett őt hallani, mint valódi énekesként. Ezáltal az ékes francia nyelven előadott szövegekből sem lehetett gyakorlatilag semmit érteni.
  Justine-on pedig nem múlt semmi, mert nagy élvezettel hajladozott és dobálta a haját a koncerten, látszik rajta, hogy lételeme a színpad. A rajongókkal is kellemes közvetlenséggel kommunikált, szóval biztosan megkedveltette magát a jelenlévőkkel. A zenéjük sem volt rossz, de különösebben emlékezetes kapaszkodókra se tudok visszaemlékezni. Őszintén szólva az Alight erősebb volt élőben, jobb lett volna, ha felcserélik a két csapat sorrendjét a turnén.
  
  A Sirenia a maga 9 nagylemezével már rutinos játékosnak számít, mégse tudtak bevonzani egy Dürer negyedháznál több érdeklődőt. Pedig jó az élő kiállásuk, élvezetesek a számaik, szóval indokolt lehetne a nagyobb népszerűség. De akárhogy is van, a most megjelenteket igyekezett maximálisan kiszolgálni a csapat.
  Emmanuelle Zoldan énekesnő 2016 óta áll a csapat élén, természetesen a tavaly megjelent Arcane Astral Aeons lemez is vele készült. A ma elhangzott dalok döntő többségét ez, illetve a megelőző Dim Days Of Dolor album adta, de azért visszatekintettek a Sirenia régmúltjára is.
  
  A csapattól megszokott módon basszusgitáros nélkül álltak ki a deszkákra. A főnök Morten Veland és a szépfiús kinézetű Nils Courbaron egyaránt gitáron hegesztettek, a dobos poszton pedig Michael Brush játszott. Ahogy a legutolsó találkozásunkkor, a 2017-es Female Metal Voices rendezvényen, ezúttal is zavart engem, hogy a fél koncert lejátszóról megy, hiszen sem a basszus sávokat, sem a szimfonikus részeket nem a színpadon álló zenészek szólaltatták meg. Ettől még persze működött a koncert, de továbbra is vallom, hogy a rock/metal műfaj lényegi része, az élőzene veszik el ilyenkor.
  A csapat megfelelő hangzást kapott, a gitárriffek és -szólók, a szimfonikus betétek, a dobtémák egyaránt arányosan hallatszottak. Az ilyen bandák esetén a hangsúly természetesen az énekesnőn van, de Emmanuelle énekteljesítményét sem érheti panasz. Az énekesnő domináns karakter volt a színpadon, sokat mosolygott a közönségnek, nagy átéléssel énekelte a dalokat.
  
  Az átélés a többi tagnál is megvolt, Nils Courbaron különösen átszellemülten pengette a szólókat. Eleinte a két utolsó lemez tételeiből szemezgettek az In Styx Embrace, Dim Days Of Dolor, Treasure n´ Treason, Goddess Of The Sea, The Twilight Hour és az Asphyxia erejéig. Egészen a koncert közepéig kellett várni az olyan régebbi tételekig, mint a Sister Nightfall, az Elixir, My Mind´s Eye, The Other Side. A buli végére a 2009-ből származó The Path To Decay-t hagyták, zárásként pedig újkori slágerük, az Into The Night jelentette az igazi csattanót – Emmanuelle-t talán ezzel a dallal szerették meg a legtöbben. Nem csoda, hogy a zárószámot éreztem az igazi csúcspontnak a koncertjükön.
  Jó előadást láthattunk a Sirenia-tól, de ez a mai szűkebb létszám nem igazán járult hozzá a hangulat megteremtéséhez. Néhányan persze nagy vigyorral énekeltek, hajladoztak a kellemes dallamokra, de a többség inkább csak nézője volt a koncertnek, mint igazi részese. Nem volt igazából semmi gond ezzel az előadással, de év vége felé, amikor majd az év koncertjeit próbáljuk listába szedni, nem erre a bulira fogunk nosztalgiázva visszagondolni.
  


Kulcsszavak:
  sirenia     elyose     alight     crossing eternity 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó helyszín: 

Dürer Kert - Budapest

 kapcsolódó cikkek: 

Dynazty, Sirenia és Surma: április 10-én a Barba Negrában

Leaves’ Eyes, Sirenia: 12 női-frontos zenekar lép fel egy estén a Dürer kertben vasárnap

Leaves’ Eyes, Sirenia: 5 női-frontos zenekar európai turnén, koncert a Dürer kertben

Sirenia: szimfonikus metal tavasszal

Female Metal Voices 2017 (The Birthday Massacre, Sirenia, The Agonist, Xerosun, Antalgia)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Frank Turner és a Sleeping Souls a Dürer kertben
Hollywood Undead, Z!ENEMi
Dark Tranquillity, Moonspell, Wolfheart, Hiraes
Melankólia Manchesterből: Az IST IST varázsa a Dürer Kertben
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
Dalriada 20 / Nevergreen 30
A Dream Theater és Mike Portnoy újra együtt – Egy legendás történet újraírva
Lindsey Stirling Budapesten
 kiemelt 
Indie rock ünnep a Dürer Kertben: December 11-én érkezik az October Drift!
  
Az év egyik legfontosabb indie eseménye közeleg: december 11-én a Dürer Kert ad otthont az October Drift első magyarországi önálló koncertjének

Kreator + Anthrax + Testament a Barba Negra-ban
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 dark of the moon    kaptár    bruce springsteen    moonspell    hst stúdió    good charlotte    rohanás    gothica fesztivál    entombed    raven    fields of the nephilim    emilie autumn    ray charles    this gift is a curse    paganfest    foundation    háború a vámpírok ellen    paranormal activity    a kutya vacsorája     király!    bérczesi róbert    decaying incest    club ’68    tony iommy    david byrne  

r49
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!