lemezajánló [kislemez]  2004. augusztus 18. szerda   13:27

nincsen hozzászólás

  Ritkán adatik meg a zenekritikával és zenei újságírással foglalkozó embernek az a lehetőség, hogy napjaink kusza világában egy olyan bátor csapattal találkozzon, mint a Kinos. A mindössze háromtagú zenekar Nem hat című kislemeze kissé sötét és szomorú világába tett rövidke utazás épp annyira félelmetes, mint a borítókép tálba vagdalt csirkefejei.
  
  Két korszak dalai hallhatóak a lemezen ami valamennyire különlegesség, hiszen a zenekarok általában nem szeretik a régi szerzeményeiket mutogatni, mikor már képesek újat is mutatni.
  
  Már a hangszerelésből kiderülhet, hogy alapvetően a mély hangok dominálnak a zenében, leginkább ez határozza meg az alaphangulatot. A nagy zenei szakértelemmel megáldott, kiskölyök koruk óta muzsikáló tagok profizmusa miatt nevük a borítóra nyomtatva akár márkajel is lehetne
  
  Az első két dal már megjelent a Hat című kislemezen, melynek a címét a rajta található hat dal, illetve a felvételi idő hosszának órákban való kifejezése kapcsán adták. Miről is szólnak a dalok? Igen egységesen az emberi kapcsolatok egyszerűségéről, és azok szépségéről. Ennél többet nem is szeretnének elmondani ezzel a fáradt és megnyugvást kereső rekedt hanggal. Megelégszenek azzal, amit kaptak a világtól, sőt, ahogy azt például a Nova-ban megfogalmazzák, jobb is távol maradni a csillagoktól: Téged egy angyal vésett kőbe, de ki vagyok én?!” kiált fel Baky Dániel (gitár és ének) többször is egymás után, miközben a dobok és cinek szinte különösebb jól bevett ritmusok nélkül szólnak, egyre kaotikusabban, a gitárok fémes torz hangja pedig hol élesen vonyít, hol mélyen búg. Grunge jellegű rockzenéjük ügyesen megszerkesztett és jól felépített, emiatt csöppet sem szórakoztató, inkább afféle elgondolkodós jelleget ölt magára. Én ki vagyok nagyon, kit érdekel, mi az én kis bajom?” és valójában jobb is, hiszen rossz a csillag, földre hullhat”.
  
  Jóval hangosabban indul a harmadik dal, mint az előzőek, igen, ezt már 2004-ben rögzítették remek képválasztás figyelhető meg, a belső történés színhelyeként ugyanis egy folyópartot választott a dalszövegíró, ami egyszerre nyújt statikus és dinamikus látványt. Ebben a Híd című dalban sok érzés megjelenik, például a föld és kő képében a halál, a gyász és az egyedül maradás szomorúsága; a folyó és a híd pedig az állandó áramlást, a megállíthatatlant és az egymással folyton kapcsolódó életeket idézi meg. Különösen érdekes a refrén, eszkimó asszony, és is fázom”, és ahogy ezt hallgatjuk szinte összefüggés nélkül beékelve, nem is tudjuk, vajon ki jár rosszabbul azzal, ha fázik Zeneileg talán tisztább, és könnyebben emészthető ez a dal, az eddigi nyújtás-hajlítás helyett inkább reszelnek” a gitáron, ami eleve gyorsabbá és rockosabbá teszi azt, amit hallunk.
  
  A Tegnap volt valódi lazulós szám, szép kis pengetés szól végig, itt hangzik igazán jól, hogy több gitárt vettek fel a lemezre, a rövid, ismétlődő akkordmenetek és a torzító grunge érzéséből szinte égig emel a szólójáték szabadsága. Nehéz eldönteni, vajon pozitív-e a kép, amit próbálnak lefesteni elénk, talán ők maguk sem tudják, és pont emiatt született ez a dal.
  
  Nehéz összegzést mondani a Kinos Nem hat című kislemezéről. Szépen szorítja keretek közé a teljes zenei és belső emberi szabadságot, és így formát tud adni az érzéseknek talán emiatt érdemes időt szentelni a korongnak és meghallgatni azt.
  
  1. Halotti tor
  2. Nova
  3. A Híd
  4. Tegnap volt
  
  Baky András: dobok
  Baky Dániel: ének, gitár
  Lukács Robert: basszus

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: