előzetes [fesztivál] 2004. augusztus 5. csütörtök 10:22
nincsen hozzászólás
szerző: TobiasTörök dervisek, amerikai suttyók, folyékony fény Sziget 2004 - csütörtöki ajánló 2004 augusztus 4-11, Óbudai-sziget
Tegnap jól be lett járva a Sziget, volt Luminárium meg Kalandpark, sok-sok jó koncerttel fűszerezve. Érdemes már délután kisétálni a Szigetre, mivel számos érdekesség vár mindenkit. Például az előbb említett, az angol Architects of Air által készített Luminárium, melynek neve Ixilum. A tervező, Alan Parkinson építész alkotásai eddig a világ huszonöt országában ejtették ámulatba a közönséget. Az Ixilum egy 1200 négyzetméteres felfújható szobor labirintusszerűen összenőtt alagutak és tágas kupolák hálózata, melynek tervezője a formák megalkotásához az iszlám építészetből és a gótikus katedrálisokból merített ihletet. A cél, hogy olyan, semmi máshoz nem hasonlító terek jöjjenek létre, ahol az emberek nem csak megnézik a műalkotást, hanem érzik és hallják is ezeket a színes „lényeket”, sőt, benne mozogva „részt vesznek” benne. Az Ixilum a Sziget ideje alatt minden nap 14 óra és 20 óra közt áll nyitva (utolsó beeresztés 19 óra 30 körül).
A koncertrengetegbe belemerülve kezdhetnénk talán utazásunkat a HammerWorld Színpaddal ahol is 16 órától a Szeg, majd egy óra múltán a Bridge To Solace tart délutáni bemelegítőt. 18 órától a Nagyszínpadon az amerikai Bloodhound Ganggé a terep. Az első lemezével 1995-ben jelentkező Kopófalka zenéje öt amerikai suttyó punk-, funk-, pop-, metál, diszkó-, kamu-folk-rock-, és grunge-elemekből összehordott, szemérmetlen, ám főleg szemérmetlenül hatásos egyvelege, melynek első igazi gyümölcse a zenekar 1996-os One Fierce Beer Coaster című albuma volt. A zenekar innentől kezdve sorozatban szállítja az albumonkénti egy-két, vicces és provokatív klippekkel megtámogatott slágerét. A hazánkban visszatérő vendégnek számító, koncertzenekarként fokozottan dögös és humoros Bloodhound Gang, melyről az elmúlt egy-két évben nem sokat hallhattunk, idén új albummal jelentkezik. Aki tovább szeretne headbangelni, annak fokozottan ajánlott ezt követően visszatelepednie a HammerWorld Színpadhoz, ahol is 20 órától a Blind Myself, fél tíztől a Children Of Bodom, tizenegytől a Superbutt, hajnali egytől pediglen a Wall Of Sleep fog fokozott tombolási vágyat kiváltani.
Aki nyugodtabb vizekre vágyna, annak 19 óra 45-től a Világzenei-n az algériai-marokkói-francia Orchestre National De Barbés, majd a Buena Vista Social Club által fémjelzett Omara Portuondo ad felejthetetlen koncertet. Közben a Spektrum Televízió Színház- és Táncsátor és Szabadtéri Színpadon (hű, de hosszú neve van) török dervisek szállják meg a színpadot. A Whirling Dervishes from the Galata Temple of Istanbul az arab makam zenei rendszer szerinti kifinomult, az iráni datsgah- és az indiai raga-val rokon zenei hangzású zenét játszik. Amikor a zenészek eljutnak az eksztázishoz, akkor az ütősök, énekesek, zenészek elhallgatnak és csak a dervisek pörögnek tovább, transzuk csendjébe burkolva. Azt mondják, ha egy dervis transzba esik, előfordulhat, hogy képes a föld felett lebegni, no majd ma közelről is megvizsgáljuk ezt. Ezután egy fuvola magányos dallama lassan visszahozza őket a valóságba.
Az éjszakát nagyrészt hazai kiválóságokkal tölthetjük, az előbb említett HammerWorld Színpadon kívül mindjárt itt a tizenegykor a Bahia Színpadon kezdődő Másfél, a Blues Színpadon közben rákábilibe fogó Mystery Gang, majd hajnali egy óra tájékán a Wan2 Színpadnál egy kis táncra hívogató Heaven Street Seven, s az ezt követő, estzáró Toy Division koncert. A kilométerhiányban szenvedők a Pop Színpadnál az Eleven Holdba is belehallgathatnak. Úgy hiszem, aki szórakozni szeretne, ezen a napon is megtalálhatja a kedvére valót, bármilyen legyen is az ízlése. És pont ez a jó benne.