hosting: Hunet
r31
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2018. október 29. hétfő   12:18
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Kataklysm, Hypocrisy, The Spirit
2018. október 23, Barba Negra

  Adja magát a Kataklysm és a Hypocrisy közös turnéja, hiszen a death metal két fontos bandájáról van szó, akik elég sokat letettek a műfaj asztalára. A kanadai Kataklysm sokszor járt nálunk az utóbbi évtizedben, 1-2 évente biztosan ellátogattak felénk. És közben megbízhatóan szállították az újabb és újabb nagylemezeket. A Hypocrisy ellenben egy ideje már csak takaréklángon ég, hiszen Peter Tägtgren az élő fellépések terén már inkább a Pain-re koncentrál, valamint keresett stúdiós szakemberként, producerként bőven vannak egyéb munkái.
  A Hypocrisy-vel utoljára 2013-ban adtak ki lemezt, de a régi jóbarát, Maurizio Iacono hívó szavának nem tudott ellenállni, így Peter újra összerántotta a Hypocrisy tagságát és a Kataklysm-mel közösen vágtak neki az európai turnénak, amely során a kanadaiak idei nagylemezüket, a Meditations-t promotálják. Előzenekarként a még viszonylag újoncnak számító német black/death metal csapatot, a The Spirit-et hozták el a Barba Negra klubba.
  A death metal mindig is egy réteg műfaj volt, a Kataklysm viszont az évek folyamán elég tekintélyes rajongótábort gyűjtött össze Magyarországon, köszönhetően kiváló és erőteljes élő fellépéseiknek, valamint megbízható színvonalú albumaiknak. A Hypocrisy koncertje viszont exkluzívnak ígérkezett az utóbbi idők inaktivitása miatt, így talán csak első blikkre meglepő, hogy náluk valamivel sűrűbb nézőszámot érzékeltem magam körül, a főbandaként tetszelgő Kataklysm-nél enyhén szellősebbé váló küzdőtér.
  
  Először még a The Spirit indította be a programot, de róluk túl sokat nem tudok elmondani. A kifejezetten biztató, sejtelmes intro után fél órán keresztül különösebb kapaszkodó és fantázia nélküli egyen-darát kaptunk. A hangzás sem fogta pártjukat, meglehetősen tompa, halkan morajló gitárhangzást kaptak osztályrészül. Ha a színpadra felraknék egy krumplit, sajnos annak is látványosabb kiállása lenne, mint a The Spirit tagjainak, akik mélán téblábolva, a hajuk mögé temetkezve zenéltek. Az itt-ott felbukkanó melodikusabb témákban lenne spiritusz (ééérted, haha!), de sokkal jobban és fantáziadúsabban kidolgozott dalokra lenne szüksége a The Spirit-nek ahhoz, hogy nevet szerezzenek a színtéren. Fiatal csapat még, 2015-ben alakultak, szóval sok lehetőség van előttük, de amit ma láttunk tőlük, az egyértelműen kevés volt.
  A Hyporcrisy színpadra lépésével ugrásszerű szintlépés történt a színvonalban, igazából az ő koncertjükkel izzottak fel igazán a deszkák a Barba Negra klubban. Mivel nekik nincs okuk friss albumot promotálni, így bátran válogathattak az életművük egészéből. Általában a zenekar negyedik albumától, az 1996-ban megjelent Abducted-tól szokták számítani a jellegzetes, kicsit immár skandinávos, melodikusabb húrokat (szó szerint is) pengető Hyporcrisy stílust. Nem meglepő, hogy ez a preferált időszak az élő koncerteken. Ma azonban volt lehetőség egy kicsit a régmúltban is vájkálni, a keményvonalas death metalt játszó Hyporcrisy sötét világába is betekintést nyerve.
  
  Peter-ék különösebb cicoma nélkül, négyen álltak a deszkákra. A frontember mellett a két bejáratott régi bútordarab, Horgh és Mikael Hedlund szerepelt a doboknál és a basszusnál, második gitáron pedig Tomas Elofsson játszott, aki már szintén régóta egészíti ki az élő felállást. Lehet, hogy a srácok nem sokat koncerteztek együtt az utóbbi években, de egy pillanatra sem tűnt úgy, hogy be lenne rozsdásodva a gépezet. Nem szóltak ugyan igazán tisztán, eléggé kivehetetlenek voltak a riffek, de hangerő és a színpadról áradó energia így is meggyőzően hatott a közönségre.
  Tényleg majdnem minden lemezükről játszottak. A Fractured Millennium, Valley Of The Damned, End Of Disclosure, Adjusting The Sun, Eraser dalokkal az ezredforduló környéki és az utáni dalokkal indult a program, de a Pleasure Of Molestation, Osculum Obscenum, Penetralia bizonyos részleteinek felvillantásával egészen a kezdetekig visszanyúltak, sok régi rajongó nagy örömére.
  
  A közönség teljesen felpörgött ezekre az alapvetően gyors, kalapálós, mégis olykor gitárharmóniákkal is dúsított számokra. Nem volt túlságosan nagy mozgás, pogó vagy circle pit, csak a hajak lengtek folyamatosan, a nézőtér teljes szélességében. Vagyis olyan igazi oldschool hangulatú buli volt ez (nem véletlenül, feltehetően a rajongók java része a Hypocrisy csúcsidőszakában, az ezredforduló környékén szeretett bele a zenéjükbe, így inkább a 30 feletti korosztálynak volt igazi csemege ez a fellépés), tehát az olyan modern mozgáskultúrák, mint a circle pit, vagy a breakdown-os metalcore/deathcore-okra jellemző „szélmalomharc” még mutatóba se fordult elő. De jó volt ez így, mert mindenki átadhatta magát a csontdaráló riffeknek és Peter orkánszerű süvöltésének. Senkinek nem kellett attól félnie, hogy valami nagy mamlasz odébb taszajtja a nézőtéren.
  
  A program folytatódott néhány további nagyszerű tétellel a Hypocrisy múltjából, a Fire In The Sky, a Killing Art, a War-Path, a The Final Chapter és az elmaradhatatlan Roswell 47 tették fel a koronát az estére. A Hypocrisy letaglózó erejű koncertet adott, és biztos vagyok benne, hogy sokan gondolták azt a közönségben: most aztán fel van adva a lecke a Kataklym-nek!
  A Hypocrisy legénysége szemmel látható lelkesedéssel, nagy átéléssel dobálta a haját a deszkákon – egyértelműen látszott, hogy teljes erőbedobással játszanak. Bár a maga módján és műfajában a Pain is színvonalas muzsika, a ma látottak alapján szerintem mindenkiben felmerült az igény, hogy ideje lenne sokkal aktívabb fokozatra kapcsolni a Hypocrisy körüli történéseket. Sőt, talán 2013 óta egy új albumnak is bőven eljött az ideje.
  
  A Hypocrisy tehát óriásit játszott, viszont érkezett a Kataklysm, akik szintén a hihetetlen élő teljesítményükről ismertek. Ugyan legfrissebb albumuk, a Meditations közmegegyezéses alapon nem lett túlzsúfolva kifejezett csúcsnótákkal, azért mégis alkalmas a koncertprogram felfrissítésére. A csapat azonban elég alaposan felforgatta a setlist-et, nem csak a friss nóták, hanem az utóbbi évek szerzeményeinek is a javára, olyannyira, hogy már a 2000-es évek tételei is kisebbségbe kerültek (a korai, Sylvain Houde-s időszakról ma már kár beszélni, élőben már csak a legritkább esetben idézik meg). Ez nem feltétlenül baj, mert a frissebb keltezésű lemezekről is bőven lehet bivalyerős, a koncertprogramban helytálló nótákat összeválogatni, de ma úgy érzem, valahogy nem találták meg az arányokat a kanadaiak.
  Sajnos az ő megszólalásuk se volt kielégítő. A gitártémák döngöltek, a dobok peregtek, a basszus morcosan alapozott, de pont a finom részletek, illetve valahogy az éle az egész produkciónak el volt tompulva. Magukon a srácokon nem éreztem a fásultságot, ők tisztességgel lóbálták a hajukat és bemozogták a deszkákat, de hallottam már acélosabb produkciót a Kataklysm-től.
  
  Az új lemezről a rövidke Narcissist-tel indult el a program, amit a mai napig is úgy érzek, mintha egy félbehagyott demo lenne. Pár zakatolós riff, de elfelejtették rendesen kidolgozni, mint dalt. Nem is volt képes felpörgetni a hangulatot. A The Black Sheep a 2015-ös Of Ghosts And Gods albumról már sokkal jobban működött, a headbang-elős, szaggatott riffek a közönséget is megmozgatták.
  Aztán még eggyel korábbra léptünk, a 2 évvel korábbi Waiting For The End To Come lemezhez, annak egyik jobban sikerült, brutális erejű tételéhez, a Fire-höz. Sajnos az aktuális számokban már egyre inkább kiveszőben van a Kataklysm védjegye: az a bizonyos northern hyperblast. Itt a Fire-nél még működött az eszement sebességű dobolás.
  
  A Thy Serpents Tongue ismét a 2015-ös albumról szólt, amelyet kifejezetten szeretek. Nem véletlenül készült rendhagyó módon az összes számához hivatalos videoklip – valóban borzasztóan erős és harapós mindegyik nóta. A Thy Serpents Tongue sem volt kivétel. De előkerült végre a Kataklysm igazi csúcsidőszaka is, a 2000-es évek közepéről szólt a 10 Seconds From The End. Nem is tudom, játszották-e már élőben ezt a számot a Serenity In Fire lemezről, most mindenesetre nagyon feküdt ez a pörgős, szegelős dal.
  Harapós volt még a Guillotine, az As I Slither és a Crippled & Broken kombinációja, ezekre bizony rendesen beindult a hallgatóság. Míg a Hypocrisy-nál inkább az egy helyben álló headbang-elés és hajlóbálás dominált, a Kataklysm buliján középen azért beindult a mosh.
  
  Maurizio Iacono most talán a szokottnál kevesebbet szólt a közönséghez, itt-ott elkelt volna egy kis lelkesítő beszéd. Az új lemezes Outsider előtt szólt csak pár szót a metalos közönség összetartozásáról. A többi tag, JF és Stéphane Barbe szótlanul zúztak a színpadon, néha a dob melletti emelvényekre is felálltak. A doboknál Oli Beaudoin szegelte a kötelezőt. Nagyon jól beilleszkedett a csapatba.
  Viszont fájlalom, hogy az újabb lemezeknél már egyre inkább hiányzik az a dobközpontú, blastbeat-ekkel tarkított megközelítés, ami mindig is jellemezte a bandát, mi több, egyfajta védjegynek számított. A mostani groove-osabb, melodic death metalosabb megközelítés is remekül működik, bár pont a 2018-ban a világra szabadított dalcsokor szerintem halványabb a kelleténél. Ez a koncerten is kiütközött.
  
  Bezzeg a Manipulator Of Souls 2000-ből máris felpörgette megint a közönséget, a maga leheletnyivel thrash-esebb tempójával. Ezt megfejelni már csak az In Shadows & Dust-tal lehetett, a 2002-es album címadójával, a legtöbb rajongó egyik kedvenc számával. Ezeket a pillanatokat éreztem a koncert csúcspontjának.
  A Meditations albumról talán a legjobban épp az ...And Then I Saw Blood című dal tetszik, a maga melodikus gitárbetétjével, bár ma este élőben ez a szám sem feküdt úgy, ahogy vártam. Talán a nem túl tiszta hangzásnak is felróható, hogy a melódiák nem jöttek át igazán jól.
  Hátra volt még a Like Animals, amire szintén nagyokat lehetett headbang-elni, az Iron Will című groove-osabb szám, ami csak az azonos nevű DVD-n hallható, sorlemezen nem jelent meg, valamint az általam nagyra tartott Prevail lemez egyik ritkán lejátszásra kerülő, ultramelodikus tétele, a Blood In Heaven. Aztán ennyi volt, a zenekar gyors búcsúzkodás után levonult a színpadról, ráadás már nem érkezett.
  
  Hmmm... Értékeljünk egy kicsit. A Hypocrisy pusztító előadása után a Kataklysm-től is valami hasonlót vártunk. Ráadásul nekik az újabbkori dalaik kicsit „áramvonalasabbak”, könnyebben emészthetők a közönség számára, nagyobb slágerpotenciállal is bírnak. Ehhez képest nem éreztem annyira meggyőzve magam.
  Biztosan nem segített a zajos, kissé túlvezérelt hangzás, ami végül is a koncert végéig befolyásolta valamennyire a hallottakat. De szerintem a setlist-et sem sikerült most annyira jól összeválogatni. Túlságosan felülreprezentált lett az idei album, amiről talán 2 szám bőven elég lett volna. A korábbi lemezekről is úgy érzem, hogy pont az élőben legjobban működő tételek maradtak el, amelyek ráadásul gondoskodtak volna róla, hogy a Kataklysm-Hypocrisy „párharc” az előbbi javára dőljön el.
  
  Olyan dalok, mint a Taking The World By Storm, Elevate, At The Edge Of The World, Like Angels Weeping (The Dark), Where The Enemy Sleeps, Serenity In Fire, talán elmentek borért?? Nagyon hiányoztak a mai programból, valamint a ráadás nélküli, alig több mint 1 óra játékidő is kevéskének bizonyult. Az elmúlt 5-10 év alapján én tudom, micsoda eszement mészárlásra képes a Kataklysm élőben, de a mai koncertjüket nem fogom a legjobbak között számon tartani. Tavaly októberben ment egy kört a csapat a Shadows & Dust / Serenity In Fire albumok jubileumi végigjátszásával. Magyar állomás nem volt, és ma már borzalmasan sajnálom, hogy a bécsi helyszínt akkor kihagytam.
  
  A death metal két nagyágyúja közül ma a Hypocrisy sült el erősebben. Úgy érzem, az este végére ebben egyetértés mutatkozott a koncerten jelenlévők között, akármelyik csapatnak is „szurkoltak” egyesek. Ez a nap megmutatta, hogy a Hypocrisy-re nagyobb igény van a színtéren, mint amekkora az utóbbi idők aktivitása, így örülnék neki, ha Peter Tägtgren-ék kicsit nagyobb fokozatra kapcsolnának – mi több, új album is érkezne tőlük. A Kataklysm pedig továbbra is az egyik legjobb a maga műfajában, egy még fogósabb új lemezzel és a legjobb koncertre való nótáik összeválogatásával a mostaninál ütősebb bulit várunk tőlük legközelebb.
  


Kulcsszavak:
  kataklysm     hypocrisy     the spirit 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Kataklysm: jön a Europe vs Goliath turné

Kataklysm + Soilwork + Wilderun a Barba Negra Red Stage-en

Kataklysm és Soilwork februárban a Barba Negrában

Helyszínváltozás - Hypocrisy, SepticFlesh, The Agonist, Horizon Ignited

Hypocrisy, SepticFlesh az Analogban

 programajánló: 
2024. április 4.
Leaves’ Eyes´, Northtale, Catalyst Crime Budapesten
2024. április 7.
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
2024. április 12.
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
Abbath, Toxic Holocaust, Hellripper
Slaughter To Prevail
Delain, Illumishade
Beast In Black, Gloryhammer
Az indie rock királyai, a The Sherlocks és a DOTE a Dürer kertben
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 the spirit    bogoz    bad teacher    the arusha accord    spirits    stealing axion    the southern oracle    valentines day    grain    slaughter at the engagement party    eye for i    szerk alatt!!!!    ready the prince    velőrózsák    kontrollzé    a kutya vacsorája    rockélet    shaggy    sturle dagsland    alcest    judas priest    avatar    volt 2011    billy lunn     ryan gosling  

r43
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!