beszámoló [koncert] 2018. július 26. csütörtök 12:53
nincsen hozzászólás
szerző: UtazóJoe Satriani - What Happens Next World Tour 2018 2018.július 23. Barba Negra Track
Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy Satriani kaliberéhez mérten egy újabb olyan koncerttel ajándékozott meg bennünket, ami ismét elváráson felüli volt és nem csak azért, mert remek teammel dolgozik, hanem mert ő Joe Satriani!
Sokunknak furcsán hat, hogy ez a 62 éves faszi időtlen, nem öregszik! Döbbenetes volt látni, ahogy ez a fickó még ma is képes olyan produkcióra, ami iskolapélda! A színpadi játékához a zene szeretete és végtelenül szerény előadás mód járult. Tudom lehetetlen ezt írásban átadni, de ezeket az erényeket látni kell élőben! Amit Joe nyújtott ezen a koncerten, az annak a bizonyítéka annak, hogy létezik az élő zene! Elvarázsol, magával ránt és előttünk keletkezik! Ez a lényeg! A többi csak maszlag, szétporladó semmi!
Nem úgy, mint Végvári Ádám esetében, aki ott volt ezen a koncerten. Csak nem tudom eldönteni, hogy minek, hiszen a Neoton Família a büdös életben nem lesz rock, pláne nem metal zenekar. Nincs kizárva, hogy a koncert után egyenként törögette szilánkosra ujjacskáit, hogy miért a pop szakmát választotta... :). De lapozzunk, hiszen Lukács Peta vezette fel a koncertet, hazánk egyik legkreatívabb gitárosa. Kiváló érzékkel megáldott forma, aki szinte minden műfajban megállja a helyét. A vájtfülűeknek a Kaltenecker trió és az European Mantra, a nagyközönségnek viszont ott a Bikini. Az alkotói szabadságának legjavát viszont saját formációja keretében tudta megvalósítani a 2013-as War & Peace és a 2017-es Homo Imperfectus albumok képében, melyekről a rövidke fellépése alatt válogatott.
Semmi különös nem volt ezen a koncerten, hiszen Joe Satriani ugyanazzal a fizimiskával és napszemüveggel, a jellegzetesen varacskos Ibanezes hangással és lendülettel nyomta végig ezt a hétfői koncertet, ami egy ilyen kaliberű kortalan gitárostól elvárható volt. Semmi felesleges allűr és színházi pompa nem volt, csak a színtiszta tökéletes muzsika. No és a laza Joe-féle döngölés kiváló muzsikusok társaságában, akik nem kevés meglepetést tartogattak nekünk.
Joe játéktechnikájában halmozottan alkalmazza a legatot, a tapping, a sweep-picking, a volume swells és egyebeket. Joe etalon játéka mellett megfigyelhető a márkahűség is. Jelen esetben az Ibanez gitárok iránti szeretete, alap! A legnagyobb elismerés és visszajelzés számára a rajongók részéről, az a 10 millió fölött eladott példányszám, a 15 Grammy jelölés ezek után már csak hab a tortán. A 62 éves örökifjú Joe megkerülhetetlen alakja a rock, metal színtérnek, aki nem sablonokban gondolkodik, hanem komplex témákban.
Előadása szórakoztató és figyelemlekötő, mint maga a jazz. Nem unalmas, hanem ellenkezőleg izgalmas, felfedezésre vár. Véleményem szerint, minden fellépése más, és mindenütt meglepetésekkel teli. Pont ezért olyan arcokkal bástyázza körül magát, mint Joe Travers (dob), Bryan Beller (basszusgitár) és Mike Keneally (gitár, billentyű), akik olvasnak gondolatában és viszont. Remek szimbiózis uralkodott a színpadon, legyen szó akár a Mike-Joe gitárpárbajáról, vagy a Bryan-Joe apró szösszenetéről. Nem véletlenül volt ez a fellépés kifinomult, dinamikus és virtuóz előadás itt a Barba Negrában.
Idén jelent meg a 16. albuma a What Happens Next, mely egyben a turné fő gerincét adta (Energy, Catbot, Cherry Blossoms, Thunder High on the Mountain, Headrush, What Happens Next, Super Funky Badass) és egy újabb kiforrott anyaggal gazdagodhattunk. A műsorból nem maradhatott ki a klasszikus virgákkal teletűzdel Satch Boogie sem, pont úgy, mint a lírai Flying in a Blue Dream 89’-es címadója. A fantázia birodalmából Ice 9, majd Cool #9 blues improvizáció.
A koncertje végére hagyta a legnagyobb lírai dalát az Always With Me, Always With You-t, és a pörgős Summer Song valamint közönség énekeltetős Crowd Chant. Ilyen program mellett lehetetlen volt tévedni. Satriani ismét megmutatta, hogy kell szórakoztatni és egy hibátlan két órára odaszögelni a színpad elé a közönségét!