lemezajánló [nagylemez] 2004. július 17. szombat 12:15
nincsen hozzászólás
szerző: AndrásStereochrist: Dead River Blues Arctic Music Group / Firebox
Megkésve szólunk erről a lemezről, és immáron szomorú apropója is van ennek a cd-ajánlónak, ugyanis az ezt az albumot készítő felállás a legfrissebb hírek szerint együtt már nem lesz látható-hallható: Koltay Tamás dobos és Felföldi Péter énekes tíz nappal ezelőtt kilépett a Stereochrist-ból. Hogy mit hoz a jövő az együttes, illetve a két távozó tag számára, azt kár volna boncolgatni, találgatni. Ami viszont kézzelfogható tény és jócskán fontos is annyira, hogy beszéljünk róla, az a Dead River Blues album, négy ember közös munkája, egyben egy remekül sikerült, játszi könnyedséggel világszínvonalú hazai lemezanyag a közelmúltból.
Ez a tíz nóta az „egyszerű, de nagyszerű” legtökéletesebb megvalósulása a metalzenében, olyan muzsika tíz lenyomata, ami egyszerűségében nemhogy kerüli a klisés és kínos megoldásokat, hanem egyenesen előnyt, szexepilt kovácsol a puritánságból. Húzósan gördülő, kemény ritmusok, masszívan dörmögő-gyomrozó bőgőfutamok, kicsontozott, dögösen dohogó, bólogatásra ingerlő riffek és fülbetapadó harmóniamenetek, szólók építik fel a lemez javarészét. Mondhatni úgy, ahogyan azt az egyes posztokon teljesítő muzsikusoktól (Koltay Tamás - dob, Megyesi Balázs - basszusgitár, Hegyi Kolos - gitár, gy. k. mindannyian ex-Mood) az őket ismerők elvárhatták - egy kicsit több New Orleans-hatással, de hát ez sem állt olyan távol tőlük soha.
Számomra - és a stoner illetve doom műfajok (mert hát ez a játék neve) őszinte hívei számára - a recept már így is étvágygerjesztő, de a főzet igazi savát-borsát Felföldi Péter énekes dallamai adják. Az ő, sikolyokra, üvöltésekre és izmos, illetve elvontabb, grunge-os, de mindig jól dúdolható-együtténekelhető dallamokra egyaránt képes hangjától válik igazán eredeti, hangulatos, ízes lemez a Dead River Blues-ból. Igazán frappáns, ahogy a fület gyönyörködtető organikussággal egybefűzött, egymásból következő énekdallamok és a marós üvöltések együtt lüktetnek a gitárjátékkal, vagy éppen ellenpontozzák azokat, így teljesítve ki az egyes dalokat, s varázsolva vérbeli nyári hangulatot a hallgató otthonába. A júniustól augusztusig tartó kánikulai időszak szerintem elképzelhetetlen mondjuk Down vagy C. O. C. lemezek nélkül, hát idén aztán már lehet Stereochrist-tal is tovább izzítani a levegőt!
Lényegre törő, sallangmentes dalokból üresjárat nélküli, tömör album születik - s hiába, hogy karakteres, jól megkülönböztethető, önállóságában erős mind a tíz nóta, nagyon jól esik egyben hallgatni az egész felvételt. Valószínűleg mindenkinek megvan a személyes kedvence róla, de szinte biztos vagyok benne, hogy így vagy úgy az összes a szívéhez nő minden egyes hallgatónak, annyira egységesen magas a színvonal. Szerencsére egyre több olyan lemezzel futok össze, amelyről nem nagyon tudok (akarok) kiemelgetni dalokat, mert akkor vagy végigelemzem az egész anyagot (az meg túl matek, mégiscsak szív-lélek zenékről van szó többnyire), vagy kihagyok valami fontosat. Nos, a Dead River Blues is ezek táborát hizlalja kilenc öles döngetéssel és egy merengve-mélázva nyújtózó csendes tétellel. Ez egy olyan album, amiről nekem mindig az a kedvenc dalom, ami éppen szól, s ez még csak a stúdiófelvétel, nem is beszéltünk róla, milyenek is a koncertek!
Illetve hát, milyenek voltak eddig. Nagy kár a Stereochrist ezen felállásáért, szenzációsan ütős bandát alkottak így együtt. Jövőjüket, mint arra már igyekeztem jó szándékkal inteni mindenkit, inkább ne firtassuk, várjunk ki, s okuljunk. Annyit - de semmi többet! - azért én megjegyzek: pesszimista egyáltalán nem vagyok, hiszen a Mood kettéválásából is két remek banda született, miért ne lehetne most is így? A Dead River Blues pedig bárkinek bármikor hozzáférhető nyoma a Koltay - Megyesi - Hegyi - Felföldi kvartett gyümölcsöző együttműködésének. S nem csak hozzáférhető, de melegen ajánlott is.
1. Smack the Sun 2. Holosonic 3. Mind Ammo 4. Hologram Man 5. Christ Was an Angry Man 6. Doomed 7. Supersorrow 8. All Along the River 9. Way Back Home 10. One Eyed Soul