hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2004. július 12. hétfő   15:17
nincsen hozzászólás

szerző: Dino
The Cure: The Cure
Universal Music

  Robert Smith és csapata nem mondhatni, hogy túlzottan elkényeztette rajongóit az elmúlt időben: míg az 1992-es Wish lemezig 1-2 évente követték egymást a nagylemezek, az ezt követő tizenkét év alatt mindössze két új stúdióalbummal álltak elő. A többi megjelent kiadvány a kislemez-gyűjtemény (Galore), a válogatás (Greatest Hits, valamint a kislemezes számok és ritkaságok gyűjteményeként megjelent négylemezes Join the Dots) vagy a koncertfelvétel (Paris és Show CD-k, és a nagyszerű Trilogy DVD) kategóriába volt sorolható. Így aztán nem meglepő, hogy igen nagy várakozás követte az újabb album megjelenését.
  
  Miután jól megmosolyogtam a borító szó szerint gyerekes mivoltát, és megállapítottam magamban, hogy az album elnevezése is igen fantáziadúsra sikerült, beraktam a CD-t a lejátszóba, és onnantól kezdve nem volt megállás, napokon keresztül nem sok más lemez szólt mellette, és azóta is többször kikerül tokjából, egyenesen a CD játszó tálcájába.
  
  Egy kicsit nyersen indul a lemez a fokozatosan erőteljesebbé váló Lost című számmal, melyet kis túlzással akár Trent Reznor is magára vállalhatna. A kissé monoton számot a Labirynth követi, mely hangulatában a Snakepit-et idézte fel bennem. A torzított gitár és énekhang, valamint a visszhang effekt nagyszerűen megadja hozzá a megfelelő atmoszférát. Könnyedebb stílus és szövegében is vidámabb dal következik ezután: a Before Three dallama elsőre a Bloodflowers album Maybe Someday számát juttatja az ember eszébe. Egyetlen zavaró momentumot egyes szavak végének üvöltésbe nyújtása jelenti, ezt leszámítva ez se egy rossz szám.
  
  Az első kislemez a The End of the World-ből készült, mely valóban az egyik legkönnyebben megkedvelhető szám az albumról. Első hallgatásra furcsa a mondatok széttöredezettsége és különösen idétlennek tűnik az ooo-eee-ooo szövegrész, de mindez megbocsátható, az összhatás remek :-). Egyik kedvencem követi ezt, az Anniversary. Egy újabb nagyszerű hangulatú szám, melyben végre több szerepet kap a szintetizátor is. A háttéreffektek kicsit űrbéli atmoszférát adnak az egésznek, mely különösen élvezetessé tette számomra a dalt. (Eddig a The Smashing Pumpkins egyik száma, a Behold! The Night Mare jelentette számomra a teret legjobban kitöltő dalt, erről az albumról kettő is került mellé a listára.)
  
  Eleinte nem túlzottan tetszett az Us or Them. Robert Smith kiabálása és a f*ck szó feleslegesnek tűnő beiktatása valahogy túl negatívan hatott. Többszöri hallgatásra aztán indokolttá vált mindkettő, és bár nem került a legjobb számok közé, véletlenül se ugrom át az album hallgatása során. Egy kellemesen könnyed szám ad kontrasztot az üvöltözésnek: az alt.end jópofa gitárdallammal indul, melyet jól követ az egész dal stílusa is. Az album legjobbjai között szerepel képzeletbeli listámon.
  
  A következő három szám (I Dont Know Whats Going) On, Taking Off és Never igazából nem emelkedik ki semmivel se az albumon. Átlagos, hallgatható számok a The Cure megszokott stílusában, és ezekben is visszaköszön de legalábbis felsejlik egy-egy korábbi szám dallamrészlete, hangzása (például a Friday Im In Love vagy a Just Like Heaven). Az utánuk következő The Promise viszont ismét egy erőteljesen atmoszférikus szám, különösen talán a háttérben visszhangzó csattanások miatt, de minden hangszer jól összhangban van: erőteljes basszus, jó vezérdallam, melyeket remekül kiegészít a dob és a csilingelő ütősök. Egyetlen baja, hogy kissé elnyújtották: a több mint tíz perces hosszúság feleslegesnek tűnik, ennek ellenére ez is egyik kedvenc számom lett a lemezről. Az album utolsó száma egy lassú, melankolikus dal, a Going Nowhere, mely remek zárása a lemeznek.
  
  Nem mondhatnám, hogy új lemezükkel a The Cure igazán újat alkotott volna, mégis egy újabb nagyszerű lemez jelent meg tőlük, melyen vegyesen találunk borongós és vidám, bánatos és szerelmes dalokat, felidézve egy-egy korábbi szám vagy album hangulatát, mintegy összefoglalva az együttes 25 éves múltját.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

The Cure

Universal Music

 programajánló: 
2020. augusztus 9.
XII. Alkotótábor és Művésztelep Drégelypalánk
CAMERA OBSCURA építés és sztereo fényképezés Laczkó Péterrel
2020. augusztus 29.
T Á B O R Fesztivál 2020
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
Sabaton: The Last Stand
Roar: Délibáb demo
Borbély Mihály: Polygon - Theodosii Spassov, Lukács Miklós, Dés András
Begotten Silence: Faces Of Suffering
 kiemelt 
A Rock Hangjával (Glenn Hughes) az élen koncertezik jövőre a Dead Daises
  
Újabb fejezetéhez érkezett a Dead Daisies története, ami a korábbiaknál is kalandosabb éveket ígér

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Deep Purple klasszikusokkal, Ian Paice Budapesten
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
 friss hozzászólások 

Elkészült a MegaHertz első albuma (1)
Exopop: A szakadék mélyén (1)
Végighallgatható a Lemurian Folk Songs új lemeze (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 jon favreau    rockmaraton    gothica fesztivál    guns n roses    immortal    world painted blood    brain drill    reese witherspoon    sam worthington    cult of grace    alice in change    grain    ticketexpress    rosario dawson    bad wolves    clutch    the iron maidens    after crying    parway drive (aus)    serj tankian    glen berger    benedict cumberbatch    klone    kiscsillag    give it a name  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2020 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!