hosting: Hunet
r34
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2018. április 22. vasárnap   19:58
nincsen hozzászólás

szerző: Ákos
Királyi portya Budapesten - Royal Hunt
2018. április 19. Dürer kert

  Jó pár év eltelt, hogy utoljára láttam az André Andersen vezetésű Royal Huntot, de már izgalommal vártam felcsendülni az első billentyű hangokat. A Dürer Kert nagyterméhez sikerült még kapunyitás előtt odaérnem, így rögtön az első sor közepén elfoglaltam a helyemet, hogy minél közelebbről figyelhessem a 1989-es alapítású legendákat.
  
  Az este kellemes körülmények között indult, a nyár első hőhullámai már megérkeztek, és ahogyan ez lenni szokott szépen lassan csordogáltak a nézők, akik elcsíphették hazánk fiait, a Symphoniumot is. A több mint tíz esztendőt maga mögött tudó együttes hét szám erejéig puhította a publikumot. Bár nem rendelkezem mélyreható ismeretekkel a bandával kapcsolatban, de már a második szám a Nincs kiút után tudtam, hogy jól megalapozzák az estét. Ahogyan a főzenekar úgy ők is előszeretettel nyúltak a szintetizátoros témákhoz, amiket Juhász Bertalan remek érzékkel játszott. A könnyen befogadható, lelkes zenéjüket igen jól adta elő Dobosi István énekes, aki kifejezetten elemében volt a Látomás című monumentális eposz alatt. A banda egy szám erejéig elkalauzolt minket a színház világába is, az Utolsó felvonás című szám során tisztelegtek a különféle művészeti ágak előtt. Zárásként eltoltak egy számot a nemsokára megjelenő albumukról, ami a Két világ címet viseli.
  
  Rövidke átszerelés után már szép számmal összegyűltünk és izgatottan vártuk milyen formában lép színpadra a Royal Hunt. A színpadkép a jól megszokott volt, mivel egy emelvényen ott sorakoztak a szintimester, André Andersen hangszerei. Az embernek az volt az érzése, hogy Siva és André csak ketten képesek meggyürkőzni ennyi billentyűvel. Kissé féltem, hogy fáradtak lesznek mivel két nappal ezelőtt még Japánban varázsolták el a közönséget, ezáltal többet töltöttek a levegőben, mint a földön, de ez a félelmem rögtön szertefoszlott, amint DC Cooper a színpadra rontott.
  
  Indításként kissé fura volt egy olyan dallal kezdeni, mint a Last Goodbye, de nemhogy nem búcsúzás volt, hanem inkább üdvözlése egy rég nem látott ismerősnek.
  Az első élménysokkot követően jobban szemügyre vettem a tagokat és André mellényén jól olvasható volt a Sheriff felirat. Ez a titulus abszolút találó volt, mivel az emelvényen a zord tekintetű mester úgy felügyelte a tagokat, mint a rend őre. Csupán egy valakit nem tudott megregulázni, a banda frontemberét, DC Coopert, aki valami hihetetlen elánnal vetette bele magát az estébe. DC egy katonai kabátban kezdett, amin jól megfigyelhetőek voltak különféle relikviák, amiket a turné során gyűjtött be, ilyen volt egy japán függő is, ami a kabátja jobb zsebénél fityegett. A nyári meleg miatt hamar megvált a kabáttól és háromszor is felsőt cserélt, mivel a közel két órás koncert során feltartóztatatlanul végig szántotta a színpadot.
  Bár a turné apropója a nemrégiben megjelent Cast in Stone album volt, amiről fel is csendült, a Million Ways to Die, a Fistful of Misery vagy a The Last Soul Alive, de mégis egy igazi best off setlisttel örvendeztették meg a hallgatóságot.
  A csapaton szemmel láthatóan nem fog az idő, DC egy pillanat alatt az ujja köré csavarta a gyengébbik nem képviselőit, olyannyira hogy több ízben még puszival is jutalmazta az első sorban állókat. Mondjuk én is ott álltam, de szerencsére kimaradtam a csóközönből. Az összes dalt szinte kivétel nélkül kívülről fújta a közönség, főleg az olyan klasszikusokat, mint a Wasted Time, a Hard Rain´s Coming, a Half Past Loneliness, vagy a Cold City Lights.
  A számok sodrásában részesei lehetettünk egy kis szinti-gitár versenynek, aminek a két főszereplője André Andersen és Jonas Larsen volt. André jól tudja egy sikeres banda receptjét, először is végy egy jó frontembert. Ez meg is történt DC személyében, mert a tökéletes hangja mellé ragyogó színpadi ember is. Az Until the Day egy lírai résszel kezdődött és az érzelmek ki is tartottak a végéig, amikor látszott DC-n hogy mennyire elérzékenyült a hazai rajongók szeretetétől.
  A Cold City Lights alkalmával megénekeltettek minket, majd összeállt a publikum egy közös fotózásra. Ezt követte egy kis instrumentális muzsika André fantasztikus előadásában. De számomra az est fénypontja a Message to God alkalmával érkezett el, nemcsak azért mert egy kiváló dal, hanem mert egy igazi örömzenélésnek lehettünk szem és fültanúi. Történt ugyanis, hogy André rögtön a kezdetekkor átadta a billentyűket Juhász Bertalannak, akit már a Symphoniumban megnézhettünk. Sokan nem értettük ennek az okát, de pár ütemet követően André feltűnt a nézők között, akikkel összeölelkezve tombolta végig ezt a Royal Hunt klasszikust.
  
  A koncert nekem nagyon gyorsan elrepült és szívesen hallgattam volna még egy két számot, de mint mindennek, ennek is vége kellett lenni egyszer. A koncertet követően nem sokkal már lent beszélgettek, dedikáltak és fotózkodtak a rajongókkal. Remélem mihamarabb portyáznak még nálunk, mert ebben a műfajban kimagaslót alkotnak, főleg egy olyan extra frontemberrel, mint DC Cooper.


Kulcsszavak:
  royal hunt     symphonium 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó helyszín: 

Dürer Kert - Budapest

 kapcsolódó cikkek: 

Royal Hunt Budapesten

Riverside, Royal Hunt, Flower Kings, Winery Dogs, Dead Daisies, Vinnie Moore, Little Big, Semblant, Batushka, Pain, Ensiferum - Livesounds koncertek

Royal Hunt a Durer Kertben

Royal Hunt: lemezbemutató az A38 Hajón

Royal Hunt, Cludscape: csütörtökön koncert az A38-on!
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Omara Portuondo a kubai zene legendájának búcsú fellépése - Homenaje al Buena Vista Social Club
Tomboló energiák éjszakája: Des Rocs és Moon Fever az Analog Hallban
Our Last Night és Normandie közös bulija felrázta Budapestet!
Northlane, Novelists, Ten56. - A metalcore újjászületése a Dürerben
Quimby a Budapest Parkban
Overkill, Angelus Apatrida, One Machine
Havok, Dust Bolt
Ignite és Rise Against a Budapest Parkban
Metalcore műfajok találkozása az Akváriumban: The Amity Affliction és Emmure
Lenny Kravitz az Arénában
Rockmaraton 2024 (2. rész)
 kapcsolódó fotók: 

ROYAL HUNT - 2018. április 19. DÜRER KERT

SYMPHONIUM - 2018. április 19. DÜRER KERT
 kiemelt 
Fit For An Autopsy + Sylosis + Darkest Hour a Barba Negra Blue Stage-en
  
2024

Falling In Reverse + Hollywood Undead
Két ikonikus zenekar egy estén- Simple Plan és The Offspring a MVM Dome-ban!
TARJA – Dark Christmas Tour 2024
Parkway Drive koncert 2025-ben Budapesten!
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 after crying    ghost iris    dirty dogs    nils    szeg    korpiklaani    Őrült    new model army    satyr    roses    -szeged    guns n´ roses    a nyughatatlan    shades of grey    rhcp    entombed ad    noa rock    keepers of jericho    electric bastards    osonó poszáták    jarboe    josé carreras    motörhead    alice in chains    kissi´ dynamite  

r41
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!