beszámoló [koncert] 2018. március 28. szerda 04:20
nincsen hozzászólás
szerző: MonyóTherion - The new metal opera: Beloved Antichrist 2018. március 13.Barba Negra Music Club
20 éve látogat hazánkba kisebb-nagyobb megszakításokkal a svéd, szimfonikus metált játszó Therion. Ezúttal március 13-án, a Barba Negrában léptek színpadra. A gyakori tagcseréket megélt zenekart 31 éve az alapító, Christofer Johnsson vezeti. Haja erősen megrövidült az idők folyamán, de zenei érdeklődése igen széles körű még mindig. Legutóbbi, 3 CD-n megjelent metál operáját egy orosz teológus 1900-ban írt műve ihlette. A 29 szereplős darab témájával nyitották meg a koncertet. A Beloved Antichris január óta elérhető a nagyközönség számára.
Johnsson korábban is merített már irodalmi művekből illetve a görög mitológiából. Ügyesen ötvözi a múltat és a jelent, az autentikus és a vad műfajokat. Műveiben az ének mindig hangsúlyos. Szereti a klasszikus hangszereket is. Lépett már színpadra a Therion 100 tagú szimfonikus zenekarral, 70 kóristával, de vettek már részt a miskolci operafesztiválon is. A fentiekből következik, hogy csak profi művészeket gyűjt maga köré. Összesen 14 stúdió albummal dicsekedhet. A trendek mindig hidegen hagyták, olyan irányba mozdult, amilyenbe épp kedve volt. Ha ez történetesen nem tetszett az aktuális lemez kiadójának, akkor saját pénzből finanszírozta az album megjelenését. A 2012-es Les Fleurs Du Mal látott így napvilágot. Erről most nem hallhattunk egy szerzeményt sem a koncerten. Érdekesség, hogy 2006 óta nem énekel saját zenekarában, csak gitározik.
Megérkezésemkor erősen hiányoltam a turnébuszt, amit mindig misztikus, és izgalmas látni. A zenekarokat ezen az estén néhány utánfutó képviselte csak az udvaron, így kissé csalódottan, jobbnak láttam feltépni az ajtót, és körbenézni, mi újság odabent. Az este egyik érdekessége volt, hogy három elő zenekar színesítette. A korán érkezők The Devil maszkos egyenruhásait nézhették, akik ének nélkül, előre szigorúan megszerkesztett, merev koreográfiával kísértek videó részleteket. Mivel csak fél órát kaptak, hamar váltotta őket a német Null Positiv, amelynek énekesnője mellett semmiképp sem mennék el szó nélkül. Teljes megjelenésében, és dinamikus előadásmódjával, intenzív hörgésével, de a közönséggel ennek ellenére intenzív kapcsolatot tartva, hozta az erős, de mégis gyengéd női vonalat, aminek tagadhatatlan sikere volt a férfiak körében. Elli Berlin később a Therion Din című dalában is visszatért, hasonló szívdobogásokat okozva a metálos keblekben. Harmadikként az orosz Imperial Age lépett színpadra. Érdekes volt látni, hogy a kosztümök mennyit számítanak egy szimfonikus metál előadásban. A két énekesnő ránézésre is eltérő karakter volt. A középkori Sims játékot idézve, egy vár kisasszonyt, és egy 40 kilós amazont láthattunk. Lenge öltözéke fokozta a vizuális élményt, úgy vettem észre.
A Therion európai turnéjának a második harmadában járt már, mire hozzánk eljutott. Az 57 állomást közel 3 hónap alatt lecsavarni, elég feszített tempó, de nem láttam unalmat, vagy kiégettséget a bandán. Jelenleg Christofer Johnsson, Thomas Vikström, Lori Lewis, Sami Karppinen, Nalle Påhlsson, Christian Vidal felállásban zenélnek, és kiegészítik őket Linnea Vikström s Chiara Malvestiti énekesnők. Előbbi Thomas Vikstöm gitáros lánya. Karppinen tavaly óta dobol újból a bandában, 16 év kihagyás után.
A közel 2 órás koncertbe 18 dal, és 2 ráadás fért bele. Johnsson koncepciója egy hosszú, egységes kompozíció volt, klasszikusokkal fűszerezve. Megjelenése pont olyan öntörvényű volt, mint habitusa, ezért teljesen hitelesnek hatott a Bolond Kalaposra emlékeztető jelmezében. Az új albumról négy dalt hozott. Elhangzott klasszikusokból még a Night Reborn, a Bring her home, a Temple of New Jerusalem, és An arrow from the Sun is. Nagy meglepetés nem volt abban, hogy a bulit a To Mega Therion zárta, aminek közel 800.000-es nézettsége van az egyik népszerű videó megosztó csatornán.
Bár nem vonzottak teltházat, igazán jó hangulatot teremtettek. A közönség kevésbé volt fanatikus rajongó, de azért 1-2 banda pólót lehetett látni, és rávehetők voltak némi villázásra és éneklésre is. Cserébe minden klasszikus elhangzott, viszonylag kevés átvezető szöveggel, és interakcióval. A sikító versenyt szerintem a lányok nyerték…