magazin [asztaltársaság] 2018. március 12. hétfő 04:39
nincsen hozzászólás
szerző: PjotrLajkó Félix és Balázs János improvizációs estje a Zeneakadémián
Az MVM Koncertek következő hangversenyén, Balázs János és Lajkó Félix közös estjén az improvizációé a főszerep. De vajon lehetséges, hogy objektíven és mérhetően, valóban egyszerre szülessenek gondolatok, érzések és képek két emberben, akik valamilyen módon szorosan kapcsolódnak egymáshoz? Lajkó Félix és Balázs János minden fellépésükön a zene határait feszegetik, egyúttal páratlan virtuózai saját hangszerüknek. Ettől oly izgalmas és kiszámíthatatlan a közös zenélésük. A két művészt jól ismeri a közönség, mindketten a saját stílusukban kimagasló eredményeket értek már el. De mit idéz elő két erős egyéniségű zenész közös játéka? A zenei határok eltűnését, ahol nincs előre megírt hangjegy, előre megbeszélt dallam, csak a lélek muzsikál, abban a percben, amikor megtörténik a csoda, az improvizálás. Mindehhez elengedhetetlen a közös zenei elképzelés és egymás zenei gondolatának kitalálása, ami mindig mást és mást idéz elő. A két művész újraértelmezi, ugyanakkor hallgathatóvá és befogadhatóvá teszi a kortárs zenét.
Lajkó Félix Liszt-díjas hegedűs, világzenész és Balázs János Liszt- és Prima-díjas zongoraművész. A két igen erős egyéniség szögesen ellentétes karaktert képvisel. Ha a hollywoodi filmekből ismert klisét alkalmaznánk, akkor János lenne a „jó”, Félix a „rossz zsaru”. Lajkó extravagáns forradalmár, akit nem érdekelnek a „játékszabályok”, saját törvényei szerint él, és muzsikál. Balázs János az elegáns zongoraművész, aki külsejében és játékmódjában is ezt az értékrendet képviseli. Mindegyik koncepció vagy beállítottság ugyanolyan tiszteletet érdemel.
2018. március 21. (szerda), 19.30 óra – Zeneakadémia Nagyterem
Lajkó Félix és Balázs János improvizációs estje – „MVM Koncertek”
04:39
