szerző: PjotrSzőke Szabolcs: Dialógus 2018. február 15. csütörtök, Müpa
Szőke Szabolcs pályafutása negyvenhat éve indult a (bábszínházas, színházas, zenei) Orfeo Csoportban. Ebből nőtt ki a Stúdió K színház és az ugyancsak legendás Kolinda Együttes is, amellyel Szőke a párizsi Olympia színpadáig jutott.
A Kolinda felbomlása után a Makám & Kolinda, majd a Makám együttesek tagja lett - így túlzás nélkül nevezhető a magyar világzene egyik „keresztapjának”. „Gadulka Man” - ahogy a WOMEX művészeti igazgatója, a világhírű zenész-producer Ben Mandelson nevezte. A hangszerek közül mindmáig a gadulka maradt Szőke leghűségesebb társa, de tucatnyi egzotikus instrumentumon játszik még - az indiai sarangitól az afrikai mbiráig - etnikus és kamarazenét, jazzt, illetve ezek különleges fúzióját, sok éve azonos mélységgel és kompromisszumok nélküli tartással.
Folyamatos színházi munkái - melyek közül a Hólyagcirkusz Társulattal a nemzetközi színtéren is komoly sikereket ért el - mellett hosszasan sorolhatók azok a zenekarok, amelyeket a Makámból való kiválása után alapított: Tin-Tin Quartet, Pangea, Ektar, Rubai Trió, majd legutóbb a Trio Squelini - a hazai etnojazz jelentős képviselője mind. Ezek tagjai közül most azokat hívta meg a Müpába az etnojazz, a költészet és a színház párbeszédére, s együtt is ugyanarra az „egyedüli” hangra, akikhez ma is aktív és gyümölcsöző zenei és baráti kapcsolat köti: a nagybőgős Benkő Róbertet, a gitáros Csókás Zsoltot és Juhász Gábort, az énekes Kazai Ágnest, a csellista Rohmann Dittát, a dobos Sárvári Kovács Zsoltot, a tablás Szalai Pétert, a szaxofonos Váczi Dánielt, a költő Süveg Márkot és Závada Pétert, illetve a trombitás David Boatót, a klarinétos Francesco Socalt, a szaxofonos Enrico Pagnint és a zongorista Roberto Durantét Olaszországból.